Nyolc erdélyi megyéből érkeztek tanítónők és óvónők a Kolozs megyei Válaszútra, a Napsugár és Szivárvány gyermeklapok munkaközössége által szervezett pedagógusfórumra.

Elégedettek fizetésükkel, munkakörülményeikkel azok a Kolozsvár belvárosában dolgozó Srí Lankai-i építőmunkások, akikkel a Karolina-téren elegyedtünk szóba. Azt tervezik, hogy két év múlva hazaköltöznek, ahol a családjuk, gyerekeik várják őket.

Őrzik és ápolják Háromszék nagyasszonya, a szociális intézményrendszert megalapító báró Szentkereszty Stefánia emlékét: az 1906-ban elhunyt arisztokrata hölgy nevéhez fűződik az árvák intézetének megalapítása.

Ha domináns módon vannak jelen a digitális eszközök a kisgyermek életében, nem alakulnak ki fontos mozgásminták, nem fejlődik megfelelően a szókincs, a kommunikációs készség.

Gasztronómiai értelemben a drága húsnak is lehet híg a leve, de az olcsó is lehet jó, ugyanakkor jó tudni, hogy csak az utóbbi néhány évtized kiváltsága, hogy mindig mindent lehet kapni, régebb szezonok voltak, és ahhoz kellett alkalmazkodni.

Egyre több a magányos idős ember Erdély-szerte is, sokan szenvednek, sőt, távoznak ebből a világból úgy, hogy nincsen mellettük, aki egy jó szót szólna hozzájuk, vigasztalná őket, kedves lenne hozzájuk.

Egyre csökken a kereslet a bárányhús iránt Romániában, ugyanis nagyon magas lett az ára, immár luxuscikknek számít. A gazdák ezért értelemszerűen inkább az arab országokba adják el a bárányt.

Míg egy évtizeddel ezelőtt ügyesebben boldogultak az elemisták a kézügyességet igénylő feladatok elvégzésekor, a pedagógusok tapasztalata szerint mindez egyre inkább akadályokba ütközik. Összeállításunkban tanítók és kisdiákok szólalnak meg.