Székelyföldi fiúként került Kolozsvárra, a katonaságban tanult meg románul. Illyefalván lelkipásztorként úgy munkálkodott, hogy sokan csodájára jártak. 12 évig püspökhelyettese, majd újabb 12 évig püspöke volt az Erdélyi Református Egyházkerületnek.
Tasnádi István a húszas éveinek végén jár, szolgált a kolozsvári Farkas utcai gyülekezetben lelkipásztorként, dolgozik a református levéltárban, és a kollégium iskolalelkészének is megválasztották. Idén ősszel Budapesten megkezdi doktori tanulmányait.
Szakiskola után refis lett, majd nagytatáját és édesapját követve lelkipásztornak jelentkezett. Kun Attila Árpád Erdély több gyülekezetében szolgált, s a változatos vidékek különböző lelkületű emberekkel ismertették meg.
Felemelő érzés volt ünnepi istentisztelet után a magyar himnuszt énekelni augusztus 20-án délben a kolozsvári Donát út végén. A Makovecz-templom közelében, a rádióstúdió szomszédságában adták át a Kolozsvári Református Kollégium új bölcsődéjét.
Az Erdélyi Református Egyházkerület által hosszú évekkel ezelőtt a nőszövetség használatába adott bonyhai Bethlen-kastélyt tavaly avatták fel. További terveikről Borsos Melindát, az erdélyi nőszövetség elnökét kérdeztük.
A kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium újraindulásának 30. évfordulóját ünnepelte. Az iskola rövid idő alatt Erdély legkiválóbb tanintézményei közé tornázta fel magát. Az iskoláról Solymosi Zsolt lelkipásztorral, aligazgatóval beszélgettünk.
Eredetileg nem lelkipásztornak készült, de hamarosan mégis a teológián találta magát. Szolgálatát Kolozsváron kezdte, nyolc éve már a dél-erdélyi Déván él. Rátoni Csaba lelkipásztorral hivatástudatról, szórványmunkáról, közösségépítésről beszélgettünk.
Makkai Péter teológusként részt vett az IKE újraalakításában, református lelkipásztorként dolgozott a bukaresti munkaügyi minisztériumban. Jelenleg a Diakónia Keresztyén Alapítvány sepsiszentgyörgyi fiókjának igazgatója és a cigány-misszió vezetője.
Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem idén az udvarhelyszéki Zeteváralján tartotta akadémiai napjait. Az egyesület tevékenységéről, idei erdélyi konferenciájáról beszélgettünk Varga Pál németországi református lelkipásztorral, az EPMSZ elnökével.
Dolgozott postásként, angol-román szakot végzett, bábszínész lett, alapítványt hozott létre, és jelenleg a református egyházban dolgozik, de borászattal is foglalkozik. Vincze László beszélgetésünk során Istenhez való kapcsolódásáról is beszélt.
„Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én Lelkemmel!” (Zak 4,6) Ki a nagyobb? Ki az erősebb? Ki bír nagyobb hatalommal? – Ezek a kérdések, kimondva vagy kimondatlanul, meghatározzák életünket.
A közelmúltban ismét Vietnámba vitt az utam. Elutazásom előtt összehozott a sors a Budapesten szolgáló Ngu József atyával. Egy beszélgetést kértem tőle, s a lélekből jött szavaival és az információkkal felvértezve utazhattam a délkelet-ázsiai országba.
Egyre több a magányos idős ember Erdély-szerte is, sokan szenvednek, sőt, távoznak ebből a világból úgy, hogy nincsen mellettük, aki egy jó szót szólna hozzájuk, vigasztalná őket, kedves lenne hozzájuk.
A Johannita Rend Magyar Tagozatának segítségével „mentőakciót” szerveztek a Nyugat-Európából érkező kereszteknek és kegytárgyaknak. Németországban egyre több templom és kolostor berendezése kerül veszélybe, a kegytárgyakból Erdélybe is jut.
A közösségi alkalmakat minden áron meg kell tartani, különben felmorzsolódunk – vallja Kató Béla püspök, aki szerint az emberek ma is sok mindent meg tudnának tenni ennek érdekében, ha az együttlét, a közösségi élet fontos számukra.
A rendszerváltás után Zsobok az elnéptelenedés útjára lépett. Ám az akkori lelkészházaspárnak köszönhetően iskola és gyermekotthon létesült, amely gazdasági vállalkozásokkal közösen felvirágoztatta a települést. Mindez nemrég veszélybe került.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
