HIRDETÉS
Küszöbön az új iskolai év, visszatérnek a diákok és a pedagógusok is az osztálytermekbe. Ezúttal nem tanárok, oktatási szakemberek vagy diákok véleményére voltunk kíváncsiak, hanem az oktatás másik, elengedhetetlenül fontos „pillér-tényezőjének”, a szülőnek a meglátására, elvárásaira, gondolataira.
Több erdélyi településről szólaltattunk meg szülőket a tanévkezdéssel kapcsolatban: egy nagyváradi, sepsiszentgyörgyi, kolozsvári és csíkszeredai édesanya válaszolt kérdéseinkre.
Anyagi, logisztikai nehézségek
Többek közt azt kérdeztük a szülőktől, hogy a most kezdődő tanév milyen tekintetben körvonalaz nehézséget számukra – anyagi, lelki, szellemi, logisztikai értelemben.
Bartha Zonga sepsiszentgyörgyi múzeumpedagógus elmondta, a nagyobbik fia hetedik osztályt kezd az idén egy olyan iskolában, közösségben, ahová előkészítő osztálytól jár, tehát ez egy jól működő rendszer és ráadásul még a képességvizsga réme sem okoz egyelőre feszültséget. „Nyilván tudjuk, hogy több tantárgy, több tanóra várható, szülőként a legnehezebb megtalálni a kamaszodó gyermekkel együtt az arany középutat a tanulás és a délutáni elfoglaltságok, a rendszeres sporttal töltött idő között, hiszen azt tapasztaljuk évek óta, hogy a sportolás elengedhetetlen a kiegyensúlyozott testi, lelki szellemi fejlődéséhez” – mondta el az édesanya. Arról is beszélt, hogy kisebbik fia idén kezdi az iskolát, és mivel nagyon zárkózott, nehezen oldódó személyiség, a közösségbe való beilleszkedés, a pedagógussal való összhangba kerülés azok a kérdések, amik kapcsán szeretnék, ha minden zökkenőmentesen alakulna. „Természetesen van ezzel kapcsolatban egy jóleső izgalom, de az iskola és a pedagógus személye már most garancia, hogy nem lesz gond.
Abban az áldásos helyzetben vagyunk, hogy az iskola néhány perc sétára van a lakásunktól, tehát a logisztikai nehézségeket sokkal könnyebb megugrani, mintha egy nagyvárosban élnénk” – mondta Bartha Zonga.
Bozsódi-Nagy Orsolya nagyváradi marketingfelelős meglátása szerint a tanévkezdés anyagilag mindig megterhelő: nemcsak a tanszereket kell beszerezni, de egy növésben lévő gyereknél nem úszható meg a több rend új ruha, cipő stb. megvásárlása sem. „Lelki értelemben nyilván a nyár vége, a korán fekvés-korán kelés visszatérése, a házi feladatok és délutáni elfoglaltságok rutinja okoz nehézséget, hiszen a vakációban ezeket „elengedjük”.
Logisztikailag is az jelenti a legfőbb feladatot, hogy az iskolán kívüli tevékenységeket – zene, sport, egyebek – úgy tudjuk ritmizálni, hogy mindenre jusson idő és energia, mindenhová lehessen könnyen eljutni és onnan hazajutni, és lehetőleg a gyereknek se legyen mindez túlzottan megterhelő” – fejtette ki a nagyváradi édesanya.
László Noémi kolozsvári költőnek, a Napsugár és Szivárvány gyermeklapok főszerkesztőjének, két iskolás gyerek édesanyjának is feltettük a kérdést. „Most kezdek felocsúdni, hogy füzeteket, tanszereket kell majd beszerezni, szokásunk szerint az utolsó percben, mert erre sosem gondolunk időben. Pedig szeretem, ha a gyerekeknek jó minőségűek a füzeteik, írószereik, a nagyobb már érti, miért, a kicsi még nem. Erre akkor is áldozunk, ha úgy tűnik, nincs, ahonnan” – mondta László Noémi. Hozzátette, a lánya tizedik, a fia negyedik osztályos lesz idén, és a kisebbik esetében el kell gondolkodniuk azon, hogy legyen-e ötödiktől iskolaváltás, vagy sem. „Ahogyan én látom,
nem is annyira az iskola, hanem az adott osztály szülői és gyermeki közössége a legfontosabb.
Bár nyilván nem mindegy, hogy kik hogyan foglalkoznak pedagógusként a gyerekekkel, ebben a korban már sokkal inkább egymást nevelik majd” – mondta László Noémi.
Orbán Márta Csíkszeredában élő közgazdásznak két gyereke van: fia kilencedik osztályt kezd a Márton Áron Gimnázium matematika-informatika szakán, lánya hatodik osztályos lesz a csíkszeredai Petőfi Sándor Általános Iskolában. „Izgalommal várjuk az új tanévet, és természetesen ebbe egy kis aggodalom is keveredik. A képességvizsga nyara sűrű volt az újdonsült gimnazistánk számára. Megelégedéssel tölt el, hogy abba az osztályba jutott be, ahová tervezte, de új iskolával, tanárokkal, szabályokkal kell megbarátkoznia és látom rajta, hogy emiatt nyugtalan. Próbálom meggyőzni, hogy minden rendben lesz, segíteni fogunk a nehézségekkel szembenézni. Kamaszként persze a kommunikációnk nehézkes, zárkózott, nehezen beszél a gondjairól, ezért próbálok jobban ráhangolódni” – fejtette ki az édesanya.
Arra is kitért, hogy fia okostelefont kapott a nyáron és nagyon sok időt tölt az eszközön, éjszakába nyúlóan is - ez probléma lesz a reggeli felkeléskor és az iskolában való figyelést is befolyásolni fogja.
„Korlátozni próbálom az eszközhasználatát, nagy harcok árán. A hatodikosom az utóbbi hetekben a nyári házolvasmánnyal és matekházival foglalkozik, de várja, hogy újra találkozhasson az osztálytársaival, ő már rutinos általános iskolás felső tagozatos. Tanszervásárlás lesz hamarosan a terítéken - a gyerekek szerencsére eléggé önállóan megoldják ezt” – tette hozzá Orbán Márta. Arra is kitért, hogy néhány iskolán kívüli tevékenységet kell betervezniük - sport, hangszertanulás, és a kislánya kötni szeretne, ezt kezdte el a nyáron, az édesanya pedig azon gondolkozik, hogy gyereke hogyan tudná ezt egy tanfolyamon megtanulni. Azt is elmondta, magán románórákat kell még beépítsenek a tanévbe, mert Székelyföldön ugye kevésbé használják a nyelvet, viszont a képességvizsgára és érettségire elengedhetetlen.
Rendszert visz a gyerekek és szülők napjaiba az iskolaidő
Szokták mondani, hogy a tanévkezdet egyfajta megkönnyebbülést is jelent a szülők számára, hiszen rendszert visza a gyerekek és szülők életébe is. Orbán Márta úgy látja, a tanévkezdés megkönnyebbülés is, mert vakációban a munkaideje alatt a 11 és 14 éves gyereke sokat van egyedül otthon. „Iskolaidőben végre fix programjuk lesz, a napjaikat kitöltik az iskolai feladatok. Mindazonáltal persze a reggeli kelés gondolata kevésbé vonz most... de remélem, idővel belerázódunk” – mondta a csíkszeredai édesanya.
Bartha Zonga úgy látja, a tanévkezdet abból a szempontból valóban könnyebbséget jelent a napi rutin kialakításában, hogy keretet ad, órára pontosan megszervezi a hétköznapokat.
„Ugyanakkor a vakációhoz képest sokkal kevesebb idő jut a gyerekkel közösen töltött minőségi időre, a felfedezésekre, kalandozásokra legfeljebb hétvégeken tudunk sort keríteni. Aminek az az előnye, hogy a gyerekek olyasmiket (is) tanulnak, olyan élményekben is van részük, amiket szülőként nem tudunk nekik biztosítani és ezt nagyon pozitívan éljük meg” – mondta a sepsiszentgyörgyi édesanya.
László Noémi azt válaszolta kérdésünkre, hogy mindkét gyermeke várja az iskolakezdést, ez nagyjából mindig így volt, szeretnek újra visszakapcsolódni a közösségbe. „Nekem kevésbé jó az iskolaidő, mert olyankor alig látom őket, főleg a nagyobbat. Persze, vakációban nehéz a kicsik felügyeletét megoldani, ha a szülő nem oly szerencsés, hogy akkor szabadságoljon vagy nem otthonról dolgozik. És a tízéves gyermeket manapság egyedül otthon hagyni városon azt jelenti, hogy reggeltől estig a képernyőt bújja majd. Ez nem jó megoldás” – mondta László Noémi. Hozzátette,
ilyen értelemben a gyermek iskolaidőben – legalább addig, amíg iskolában van –, remélhetőleg a valóságban él, nem valamiféle pompázatos virtuális világban.
„Amiért persze vakációban foggal-körömmel harcol, és az ilyen konfliktushelyzeteket eléggé idegtépő megoldani, feldolgozni, mindkét fél számára” – tette hozzá a kolozsvári édesanya. Bozsódi-Nagy Orsolya is úgy látja, valóban jelent egyfajta könnyebbséget a szülő számára az, hogy nem kell minden nap külön megszervezni a gyerekfelügyeletet, ugyanakkor a gyerek sem unatkozik nagyszülőknél vagy otthon, a képernyő előtt. „Iskolaidőben az ő életritmusa kicsit közelebb kerül a dolgozó szülőkéhez, de ez nem jelent egész napos megoldást, hiszen a délutáni logisztika így is trükkös és többemberes feladat” – mondta a nagyváradi édesanya.
Szülői javaslatok az iskolarendszer megváltoztatására
Az édesanyáknak egy kevésbé „gyakorlati”, perspektivikus kérdést is feltettünk: ha ők lennének a romániai oktatási rendszer fontos döntéshozói, mit változtatnának a legsürgősebben az iskolarendszeren.
„Egyértelműen kevesebb terhet rónék a pedagógusokra és ezzel együtt a diákokra, kevésbé teljesítményközpontúvá alakítanám az egész rendszert.
Sokkal fontosabbnak tartom azt, hogy jól érezzék magukat a gyermekeim az iskolában és ne szorongjanak, minthogy kiválóan teljesítsenek. Azt gondolom, hogy a pedagógusok pozitív társadalmi megítélése még mindig nem éri el azt a szintet, amit megérdemelnének, tehát valahogyan jobb kommunikációt alakítanék ki a pedagógustársadalom és az oktatás más résztvevői, például a szülők között” – fogalmazta meg Bartha Zonga.
Orbán Márta kifejtette, programot indítana, amelynek keretében az iskolavezetők összehangoltan felmérnék az iskolán kívüli tevékenységek iránti igényt, hogy egyes programok akár az iskola keretében (és helyszínén) is megvalósulhassanak, például egy kötőtanfolyam. „Így több gyerek lenne a tanórák után is biztonságos környezetben, felügyelet alatt, hasznosan kikapcsolódva, és
kevesebben lézengenének az utcán vagy otthon egyedül, míg várják a szülőt, hogy hazaérjen a munkából. László Noémi azt mondta, ő minden napra beiktatna tornaórát, nem hagyná utolsó helyekre a nehezebb tantárgyakat,
és több teret biztosítana a kreatív foglalkozást feltételező óráknak, mint amilyen a kreatív írás, a zene és a rajz vagy barkácsolás, kézimunka. „Nem hiszek abban, hogy annyi reáliát kell a gyerekek fejébe tölteni, olyan magas szinten. Kevesebbet, hatékonyabban és ésszerűbben. Nem értem, miért kell a tantervet anyaggal agyontömni. Nem azt mondom, hogy a gyermek lézengjen az iskolában, de foglalkozzon számára is értelmesnek tűnő anyaggal és ne csináljanak kis bólogatógépet belőle, hanem kössék le a figyelmét és keltsék fel az érdeklődését” – fogalmazta meg a kolozsvári édesanya. Mint mondta, persze, tudja, hogy ezt a pedagógusképzésnél kell kezdeni, meg ott, hogy miért azok készítik a tanterveket, akik nem közvetlenül foglalkoznak a megfelelő életkorú gyermekekkel.
Bozsódi-Nagy Orsolya azt mondta, ha ő döntéshozói helyzetben lenne, elrendelné, hogy a gyerekek kevesebb házi feladatot kapjanak – ez főleg a nagyobbakra vonatkozik, és eltörölné vagy legalábbis sokkal könnyebbé tenném az országos felmérőket, különféle vizsgákat, sőt, az érettségit is.
„Nem tartom jónak, hogy fiatal emberekre olyan vizsgastresszt terheljünk, amire lelkileg és idegrendszerileg nem állnak készen, és azt éreztessük velük, hogy egy adott megmérettetésen nyújtott teljesítményen múlik a jövőjük.
Ugyanakkor megakadályoznám, hogy az oktatási rendszeren minden tanévben módosítások történjenek, inkább hagynám, hogy egy-egy újítás évek alatt meghozhassa a gyümölcsét” – fejtette ki a nagyváradi édesanya.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
