HIRDETÉS
Régészeti táborokat szervez gyerekek számára Háromszéken a László Ferenc Kulturális Egyesület és a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum, a cél a műemlékvédelem, épített örökség megismertetése az ifjú nemzedékkel.
A legnagyobb határon túli magyar közgyűjteményként számon tartott Székely Nemzeti Múzeum a Kós Károly által tervezett, gyönyörűen felújított épületben működik.
Sztáncsuj Sándor Józsefet, a Székely Nemzeti Múzeum régészét, a tábor egyik szervezőjét, valamint Bartha Zongát, az intézmény múzeumpedagógusát kérdeztük a kezdeményezés hozadékairól, a táborok mikéntjéről, célkitűzéseiről. „A táborok legfontosabb célja, hogy megismertessük a gyermekekkel a régészet lényegét: az alapvető célokat, munkamódszereket és ezek hozadékát.
Részt vettek egy ásatáson, amely éppen az árkosi unitárius templomvárban zajlik – persze csak egy kis „kóstoló” erejéig vettek részt, megismerkedtek a fizikai antropológiával (az ember régészetével, csonttanával); megismerték a régészek által használt hagyományos és modern eszközöket, berendezéseket” – sorolta a régész.
Azt is elmondta, meglátogatták, valamint előadáson ismertettek olyan műemlékeket, régészeti lelőhelyeket, amelyeknek a kutatásával legtöbbet foglalkoznak mostanában: például várak, templomok.
„Megnéztük a Székely Nemzeti Múzeum kiállításait és régészeti raktárát és elmeséltük, hogy mi mindennel foglalkozik – más szakemberekkel együttműködve – még a régész a múzeumban: tárgyak konzerválása, restaurálása, gyűjteményrendezés, kiállításszervezés, stb. Akárcsak az elmúlt években, idén is jutott idő kézműveskedésre. Fontos szempont volt mindig az együttműködés, a közösségi szellem és a műemlékek, leletek, kulturális örökség védelme iránti odafigyelés, valamint az iskolai történelmi ismeretek bővítése, kiegészítése” – fejtette ki a régész.
Mint fogalmazott,
az is lényeges, hogy a régészet valódi – és nem a filmekben látható, romantikus arcát ismerhették meg a gyermekek: a valódi egyébként is érdekesebb.
Azt is elmondta Sztáncsuj Sándor József, hogy az idei a negyedik tábor volt: a Covid és múzeumfelújítás előtt már volt kettő a múzeumban; a harmadikat tavaly Erősdön tartották a László Ferenc Kulturális Egyesület együttműködésével – az idei lebonyolításában szintén ez az egyesület segített. Hozzátette, minden eddigi tábor a múzeum, valamint Kovászna Megye Tanácsának hathatós támogatásával valósult meg.
A táborok szervezésében a Székely Nemzeti Múzeum egykori és mai régész, történész, restaurátor és múzeumpedagógus munkatársai jeleskedtek, ráadásul mindig segített nekik külsős szakember: művészettörténész, antropológus, keramikus, pedagógus, sőt lelkész is.
A táborokban általában 18-20, iskolás (1-4 osztályosok, 5-8 osztályosok, néha vegyes korosztály) vett részt.
Az oktatás iskolai keretei közé talán csak szórványosan fér bele az effajta, gyakorlati, terepen tapasztalatot szerző ismeretátadás.
Bartha Zonga múzeumpedagógust arról kérdeztük, mi körvonalazódott számára, milyen visszhangra talál a gyerekek körében ez a fajta élmény-és tudásszerzés. Elmondta, a gyerekek nagyon élvezik és lelkesednek az ilyen típusú tevékenységekért.
„Azt tapasztaljuk, hogy a táborok még inkább lehetőséget adnak egy-egy témában való igazi elmélyülésre, a kortársakkal való kapcsolódásra, a képernyőmentes kikapcsolódásra.
A résztvevők sokszor először találkoznak egy-egy szakmával, először kukkanthatnak a kulisszák mögé a múzeumi működést illetően, és rengeteg új információval gazdagodhatnak észrevétlenül. A színes és változatos programkínálattal igyekszünk igazi kalanddá varázsolni számukra ezt a hetet és nem titkolt szándékunk, hogy szeretnénk, ha kedvet kapnának az általuk újonnan megismert szakterületekhez és egy újabb régész, történész, restaurátor, antropológus generáció nevelődne a mi hozzájárulásunkkal is” – mondta el a múzeumpedagógus.
Azt is kifejtette, hogy az idei résztvevők néhányan azt jelezték vissza, hogy életük egyik legjobb tábora ez. „Szeretik a kihívásokat, a próbatételeket és nagyon hízelgő számukra, hogy komoly szakemberek komolyan veszik és elismerik őket” – mutatott rá Bartha Zonga.
Az utóbbi időben Erdélyben is egyre több helyen élénkült fel a múzeumpedagógia. Azt kérdeztük a szakembertől, mit tapasztal, a gyönyörűen megújult Székely Nemzeti Múzeumba ellátogató, ott múzeumpedagógiai foglalkozáson részt vevő gyerekek, fiatalok számára mit nyújt ez az élményalapú tudásátadás.
„A Székely Nemzeti Múzeum Kós-tervezte épülete nemrég teljes körű felújításon esett át. Ez azt is jelenti, hogy különböző terek új funkciót kaptak: például múzeumpedagógiai foglalkozásokra egy egész épület áll tavaly óta az ide látogató csoportok rendelkezésére.
Az idén már közel több száz diák vette birtokba ezeket a tereket és vette igénybe múzeumpedagógiai szolgáltatásainkat” – fejtette ki Bartha Zonga.
Mint mondta, legújabb állandó és időszakos kiállításaikhoz kapcsolódtak minden korosztályt megszólítva, ugyanakkor jeles napokhoz is szerveztek foglalkozásokat. „A múzeum előnye az iskolával szemben, hogy tárgyakkal taníthat, testközelbe hozhatja, élettel töltheti meg az elméleti tudást.
Itt például nemcsak megtanulják a gyerekek, hogy mi volt negyvennyolcban, hanem megtapogathatnak igazi ágyúgolyókat, animáción láthatják, hogyan öntötték az ágyúkat, kipróbálhatnak egy nyomdát, de saját patrontáskájukat is elkészíthetik” – fejtette ki a múzeumpedagógus.
Úgy fogalmazott, az élményalapú tudásszerzés a gyerekek nagy hasznára válik: nemcsak hosszú távra raktározódnak el ezek az információk, de a jó tapasztalat bevonzza a családjaikat, barátaikat, ismerőseiket a múzeumba. „A múzeum pedig így töltheti be kultúraszervező, közösségépítő funkcióját és maradhat élő és elengedhetetlen a következő generációk számára is” – mondta el Bartha Zonga.
Négy évig tartó restaurálási munkálatok után 2023 októberében nyitotta meg újra kapuit a nagyközönség előtt a felújított Székely Nemzeti Múzeum a Kós Károly által megálmodott múzeumépületben.
„Olyan múzeumot szeretnénk, amely nemcsak az észhez, hanem a szívhez is szól.
Amely nemcsak az ide betérő egyéneket, hanem az egész erdélyi magyar közösséget élteti, mégpedig úgy, hogy a velünk egy országban élő polgártársainknak is korrekt nézőponton alapuló élményt és tanulságot nyújtson! Élő múzeumot szeretnénk! Ahol a kiállított műtárgyak tanulsága mellett a szabadidő minőségi eltöltésének is alternatívát kínálunk. Meg kell hálálnunk a közönségnek az érdeklődését és bizalmát amivel sorsunkat követi és szívén viseli” – mondta el akkor Vargha Mihály múzeumigazgató.
„A székely nemzet múzeuma szülőföldünk legerősebb kulturális erőtere. Mi, székelyek pont jó helyen születtünk, pont jó helyen élünk.
Őseink jól választottak tájhazát: van Székelyföldnek ugyanis egy sajátos, erőteljes kisugárzása, ami évszázadokon át megtartott, táplált bennünket. Szülőföldünk erőterének az esszenciáját, a székelyföldiséget tudta Kós Károly mesteri módon megragadni, besűríteni ebbe az épületbe. Ezért is érezzük azt, amikor az általa megálmodott múzeumba belépünk, hogy otthonos ez a hely, hogy hazaérkeztünk. Azt érezzük, hogy ez itt több mint egy épület, több mint egy múzeum, több mint egy intézmény. Ez a székely nemzet múzeuma” – fogalmazott Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke.
A sepsiszentgyörgyi múzeumban a felújítás révén 30 százalékkal bővült a kiállítótér, a tárlatokat multimédiás eszközökkel teszik vonzóvá a fiatalok számára.
Az újranyitott kápolnában házasságkötések, a dendrológiai parkká alakított kertben koncertek, családi rendezvények lesznek. A teljes beruházás 24,7 millió lejbe került, a költségek mintegy 32 százalékát a Kovászna megyei önkormányzat biztosította.
A múzeumot idén januárban Gábor Áron-díjjal tüntette ki a Székely Nemzeti Tanács (SZNT). Mint a díj indoklásában szerepelt, a sepsiszentgyörgyi intézmény „alapítása óta a székelység történelmi emlékezetének, kulturális kincseinek temploma”, és a Kós Károly tervei alapján felépített múzeumépület is ezt tükrözi. Hozzáteszik: a díj tisztelgés a múzeumalapító Zathureczky Emília emléke előtt és az intézmény olyan jelentős múzeumőrei, igazgatói előtt, mint Csutak Vilmos, Herepei János, Szabédi László vagy az SZNT-t alapító, a székely jelképeket megalkotó Kónya Ádám. Felidézik, hogy
a Székely Nemzeti Múzeum a rendszerváltás után vette vissza hagyományos, történelmi megnevezését, és akárcsak az SZNT, nevében hordozza a „székely” és a „nemzeti” jelzőket.
„Patinás épülete teljes felújításon esett át, kiállításai pedig a kor követelményeinek megfelelően mutatják be népünk értékeit” – idézte az MTI az SZNT közleményét, amely szerint a két intézmény más eszközökkel, de rokon célokért tevékenykedik. A Székely Nemzeti Tanács 2006 óta ítéli oda a Gábor Áron-díjat olyan személyeknek vagy intézményeknek, akik vagy amelyek az azt megelőző évben, illetve egész munkásságuk, működésük révén „a legtöbbet tettek Székelyföld kulturális arculatának megjelenítéséért, illetve Székelyföld területi autonómiájának kivívásáért, hírt, nevet szereztek a székelyeknek a világban”.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
