HIRDETÉS
– Közeleg a karácsony, amikor sokan ajándékozzák meg szeretteiket könyvvel, rengeteg adventi könyvvásárt szerveznek Erdélyben is. Olvasásnépszerűsítésről szólva: irodalomterapeutaként, pedagógusjelölteket oktató egyetemi tanárként miként tapasztalja, a mai fiatal, a választások kezdete óta hangsúlyosan „TikTok-nemzedéknek” hívott generációknak milyen a kapcsolata a könyvvel, a betűkből kibomló „teremtett világgal”?
– Sajnos nem tudom azt mondani, hogy sokan sokat olvasnak, de van egy réteg, amelynek tagjai igen. Ők szeretik a szépirodalmat, így keresik azokat a lehetőségeket, ahol ezeket az élményeket megoszthatják. A világjárvány óta fellángolt az olvasás iránti igény, hiszen a bezártság kiváltotta az emberekből, hogy kapcsolódjanak az irodalomhoz: megtapasztalták, hogy
az olvasásnak mentálhigiénés szempontból is sok a pozitív hatása.
Elszaporodtak a könyvklubok, könyves események. Sok olyan egyetemi hallgatóm van, aki arról számol be, hogy gyerekkorában esténként nem olvastak neki mesét, hanem rajzfilmet nézett.
– És miként lehet vajon kialakítani a gyerekekben az olvasás iránti igényt?
– A legjobban úgy lehet kialakítani az olvasás iránti igényt, ha már kora gyermekkorban megtapasztaljuk, hogy ez jó, mert megvan a hangulata, összekovácsolja a szülőt a gyermekkel és ezt majd a gyermek is tovább akarja adni, keresi ezeket a helyzeteket. Az olvasóvá nevelésnek régen is ugyanúgy megvoltak a nehézségei, mint ma, vagy mint minden oktatói- nevelői munkában, csak most megváltoztak az önkifejezés terei. A TikTok-on megjelent a BookTok jelenség, amelynek keretében mindenféle könyves tartalmakat osztanak meg a tartalomgyártók.
Ha ezt egy influenszer teszi, hajlamosak követni a fiatalok. Szerintem nem leírni kellene a „TikTok-nemzedéket”, hanem kiaknázni ezt a csatornát, azért, hogy megtaláljuk velük a közös hangot.
A különböző közösségi hálók használata ma már elengedhetetlen az információáramlás szempontjából. Ezeken a hálózatokon tartjuk a kapcsolatot, kapunk hírt különböző eseményekről. A hallgatóimmal hét éve vezetünk olvasóklubot, fenn vagyunk a közösségi hálókon is, nemrég a tanszéken könyvkuckót hoztunk létre szabadkönyvespolccal, hagyományjelleggel február 14-én, a Könyvajándékozás Világnapján. Könyveket gyűjtünk és adományozunk rászoruló gyerekeknek, mesemondó műhelyt vezetünk stb., de a fiataloknak még így is nagyon kevés százaléka olvas, ezt tapasztalom.
– Melyek a legfontosabb pozitív hozadékai a könyv, az irodalom olvasásának manapság, amikor a három másodperces videók korát éljük? Sőt, a médiafogyasztási szokások kutatói a legújabb felméréseket ismertetve elmondták: manapság már másfél másodpercig terjed az olvasó figyelme: ha egy online tartalom ez idő alatt nem ragadja meg a médiafogyasztó figyelmét, tovább görget. Ebben a kontextusban milyen helyzetbe kerül manapság az olvasás?
– A helyzet az, hogy a média teljesen átvette a figyelemfelkeltés helyét minden területen, így az olvasmányok terén is. A könyvekkel és olvasással kapcsolatos médiatartalmak is követik ezt a másfél perces időkeretet. Irodalmárok, könyves szakemberek, írók
osztanak meg hasonló tartalmakat, amivel nincs is semmi gond, ha nem a személyi kultuszt támogatja és nem marad meg ezen a szinten, hanem valóban felkelti a felhasználó figyelmét.
Én azt látom, hogy ez már szinte külön szakma, nagyon jól kell csinálni, akár főállásban, hogy célt érj vele. Nem beszélve arról, hogy ott a hangoskönyv – amit eredetileg látássérülteknek találtak ki –, ami eléggé elterjedt és valóban azoknak, akik szeretnek, de nincs idejük olvasni, megoldást jelent. Én is szeretem a hangoskönyvet, de mégsem tudja felváltani a klasszikus olvasási élményt. Hiszen olvasni csak úgy lehet, ha megteremtjük azt a hangulatot, ahol csend van és nyugalom. Ahol elmélyülhetünk abban, amit olvasunk és megszűnik a külvilág – tudom, a nyüzsgő város közepén is lehet olvasni, de az mégsem olyan.
– Az olvasásról azt is lehet mondani, hogy tulajdonképpen egyfajta – belépés” egy másik dimenzióba?
– Belépünk egy másik világba, itt pedig vágyaink vagy álmaink is valóra válhatnak. Azonosulási mintákat kapunk, lehetőségeket problémamegoldásra, rátalálhatunk olyan helyzetekre, amelyek nem csak velünk történtek meg.
Mindezek az azonosulások a belső képalkotás révén fejlesztik a fantáziánkat, szókincsünket, a memóriánkat, koncentrációnkat, az empátiát és a toleranciát.
Olvasás közben magunk mögött hagyjuk a stresszt, megnyugszunk, olyan, mintha meditálnánk. A mai rohanós tempójú életmódunkban jót tesz, ha időnként szünetet tartunk, megállunk, feltöltődünk, hogy újra tudjunk indulni. Számomra egyik legpozitívabb része az olvasásnak, hogy azokról a könyvekről, amelyek tetszettek, szeretek beszélgetni, másokkal megosztani ezeket az élményeket a Kolozsvári Könyvklubban, így fejleszthetem kommunikációs képességeimet, bővíthetem társas kapcsolataimat.
– Ha egy földönkívülinek el kellene magyarázni, hogy miért jó könyvet olvasni, röviden miként jellemezné, melyek a szöveg mélyebb megértésének, az értő és figyelmes olvasásnak a jó hozadékai az emberi lélekre nézve?
– Amikor olvasol, bárhová elutazhatsz. Olyan, mintha behunynád a szemed és már ott is teremsz, mintha „teleportáltak” volna. Egy olyan portál nyílik meg számodra, ahol még sosem jártál, bár ismerős lehet sok minden.
Bárki és bármi lehetsz, érzelmek széles skáláját átéled.
Ha életed elakad valahol, akkor is segíthet az olvasás. Ajánlhatok mindenkinek olyan olvasnivalót, ami segíthet ennek az elakadásnak a legyőzésében.
– Irodalomterapeutaként milyen keretek közt, kiknek és hol tart foglalkozásokat?
– A pedagógusképzésben gyakran alkalmazom az irodalomterápiás módszereket, főként az önismereti foglalkozásokon, de nemrég bevezettem egy ilyen rituálét, hogy minden órám elején felolvasok egy verset, amiről beszélgetünk. A hallgatók visszajelzéseiből azt érzem, hogy szeretik. Ezen kívül egy általános és két tematikus csoportom van. Az általános csoport online és offline is működik. A könyvespolc előtt a neve és felnőtteknek szól. Ez egy nyílt csoport havi rendszerességgel, bármikor lehet csatlakozni. Olyan, mindenki számára fontos témákkal foglalkozunk mint a szeretet, kommunikáció, veszteség, gyász, szabadság, magány, változás stb.
A jelenléti csoport találkozásainak helyszíne a Kolozs megyei könyvtár. Harmadik éve vezetek online csoportot pedagógusoknak Pedagógus vagyok! címmel, mivel számunkra nagyon kevés mentálhigiénés szolgáltatás létezik
és ez szakmai szempontból is szívügyem. Van egy zárt női csoportom is, amit általában ősszel hirdetek meg, LélekErő a neve. Ez egy hat alkalmas foglalkozás, ahol a női szerepekkel foglalkozunk. Röviden az irodalomterápia megkönnyíti a hétköznapi létkihívásokkal, életfordulókkal való szembenézést, támogatja a lelki egészség megőrzését, és előmozdítja az önismeret fejlődését.
Nagyon fontos megjegyeznem, hogy a fejlesztő irodalomterápiát művelem, ami az egészségesek terápiája.
Minden érdeklődőt szeretettel várok a csoportjaimba, az emailcím, ahol csatlakozni lehet: belsoritmus@gmail.com.
– Jöjjön egy „gyakorlatibb” kérdés beszélgetésünk végén: melyik a három legkedvencebb könyve?
– Nehéz hármat kiemelni, de most legyen ez a három: Máté Angi: Mamó, Szerb Antal: Utas és holdvilág, Jeanette Winterson: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
