A magyar miniszterelnök Európa-szinten egyedüliként koherens, megvalósítható megoldást hirdet a legfőbb problémára: kiutat tud mutatni abból a válságból, amely eltemetheti mindazt, amit Európa jelent.
A legnagyobb lélekszámú nemzeti kisebbség bűnbakká nyilvánításával, a magyar kártya előrángatásával kiválóan el lehet terelni a társadalom figyelmét a valós problémákról.
Dicséretes módon a magyar külpolitika végre arra a pászmára állt rá, amire mindig is szükség lett. Évszázados tapasztalataink bizonyítják, hogy a Kárpát-medencei utódállamokba szorult magyarság jogainak érvényesítéséhez a szép szavak nem elegendőek.
Nem kell jósnak lennünk, hogy lássuk, a jövő évi nagyromán centenáriumi előkészületekbe az egész országot forrásba hozó „magyar miccsesbotrányok” éppúgy beletartoznak, mint a teljesen fellobogózott települések látványa.
Románok körében ma is tartja magát az a nézet, hogy a honfoglaló magyarok vademberek voltak, akik nyereg alatt puhított nyers húst ettek, és mindent elpusztítottak, ami az útjukba került. Nem úgy, mint ők, a vendégszeretők, akik évezredek óta élnek itt.
Kereken három évtizede, ugyanaz a hatalom, amelyik megengedte, majd elnézte azt, hogy magyar beszéd hallatszódjon egy kicsiny színpadról, majdnem pillanatok alatt betömte a szájakat. Akkor már zavaró volt, hogy megszólalunk.
A Kolozsvári Magyar Napok talán legnagyobb tanulsága az, hogy amelyik magyar közösség kezébe veszi sorsának irányítását, és képes bármilyen mélységekből talpra állni, annak ellenséges környezetben is nyert ügye van.
Üzent a hatalom. „Meggyőződésem, hogy azoknak a románoknak, akik külföldön vállaltak munkát, van okuk hazatérni. Szeretettel várjuk őket, együtt egy jobb Romániát építhetünk” – írja közösségi oldalán a román miniszterelnök.
Románia „létrehozásának” százéves centenáriumát úgy fogja „ünnepelni” az ország, hogy a nagyobbik része ugyanazokban a szindrómákban szenved, mint száz évvel ezelőtt: ugyanaz a magyargyűlölet a mozgatórugója és ugyanaz az ellenségesség az éltetője.
A globális felmelegedést sokan akkor kezdik komolyan venni, amikor az augusztusi hőhullám elhomályosítja a látásukat. Bármennyire is hallgatunk az öregekre, akik szerint a nyár évtizedekkel ezelőtt is meleg volt, a tikkasztó kánikula már nem véletlen.
Két éve tart az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) bűnvádi eljárása a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnázium ügyében. A hatósági zaklatások ellehetetlenítették az iskolát. Jogászszemmel foglaljuk össze az elmúlt időszak történéseit.
Az újságírónak nem a riogatás a dolga, de Beethoven Örömódája sem zenghet minduntalan a lelkünkben. Az élet már csak olyan, hogy naponta szembesülünk pozitív és negatív dolgokkal, történésekkel.
A nyár a médiában úgynevezett uborkaszezon, amikor a politikusok és más emberek szabadságon vannak, a diákok és tanárok vakáción, a kulturális intézményekben szünetel az élet, és úgy általában szinte semmi sem történik. Nincs kit átkozni vagy dicsérni.
Magóg, a barnamedve a csűr mögötti bozótosban leste a ház asszonyát, mikor hagyja egy pillanatra magára a főtt kukoricás fazekat, hogy bár egy csövecskét tudjon lopni belőle. Világlátott medve volt, hiszen körbemálnászta már fél Erdélyt.
Nem feltétlenül kell osztani a jelenlegi magyar kormány politikáját és irányvonalát még itt Erdélyben sem, ám az egyet nem értésnek nem szabad odáig terjednie, hogy egy egész közösséget megfosszon a jólét esélyétől. Még ha csak kommentelés szintjén is.
A nyári trendek alapján kijelenthető, hogy Erdélyben tombol a turizmus. Turizmussal foglalkozó szakemberek, falusi vagy nagyvárosi vendéglátók visszajelzései alapján tudjuk, hogy egyre többen érkeznek külföldről, illetve az ország más részeiből.
ErdélyiNapló.ro
