HIRDETÉS
Bár az elmúlt időszak heves esőzései következtében sok helyen nagyon nehéz terepen gyalogoltak-gyalogolnak a csíksomlyói búcsúba tartó zarándokok, rendületlenül folytatják útjukat, hogy megérkezzenek az összmagyarság kultikus kegyhelyére. Akadnak olyanok is, akik messziről indultak: a székelyudvarhelyi Bíró Edit az ausztriai Máriacelltől (Mariazell) halad Csíksomlyó felé, a magyarországi Keszthelyen lakó Varga István pedig nagyapja szülőhelyéről, a szlovéniai Muravidékről indult, hogy eljusson a Mária-úton a kultikus kegyhelyre.
A két zarándok szívesen beszélt megkeresésünkre különleges, bátor vállalásáról, hiszen mindketten jórészt egyedül teszik meg a körülbelül ezer kilométeres utat erdőn-mezőn keresztül, néha aszfaltúton haladva.
Megkérdeztük a zarándoklatokról a Romániai Mária Út Egyesület vezetőjét is: a csíkszeredai Péterfi Attila Csongor közgazdász, mérnök megkeresésünkre azt is elmondta: továbbra is nagyon szívesen látnak önkénteseket, akik segítenek a magyarországi Máriapócstól a Csíksomlyóig vezető, félezer kilométeres szakasz kijelölésében, fejlesztésében, de arra is kitért, mik a fő lelki hozadékai a zarándoklatnak.
„Április 6-tól indult el az első csapat Mariazelltől, azóta folyamatosan zarándokolnak. A Via Partium Zarándok Egyesülettel partnerségben szervezzük az utóbbi években a zarándoklatokat, jelen pillanatban több csoport van úton a búcsúba. Budapestről két csapat indult útnak, hiszen a magyarországi Mária Út Egyesület is indított egy csapatot, ugyanakkor a Turul Egyesület évek óta indít zarándokokat” – mondta el Péterfi Attila. Kifejtette, a zarándokok közül Varga István Muravidékről, Dobronakról indult, aztán az Arad megyei Máriaradnától csatlakozott hozzá valaki, ők ketten zarándokolnak. Mint sorolta, az udvarhelyi Bíró Edit Mariazellből indult, hihetetlen lendülettel halad, akár napi 40 kilométert is megtesz.
„Ebben az esős időszakban nagyon nehéz zarándokolni, van ahol az ember csak csúszkál a sárban.
Főleg azért, mert nagyon feláztak az útszakaszok, sokszor szó szerint küszködni kellett a sárral. De egyébként mindegyik csapatnak nagyon jó a morálja, nagyon szépen haladnak előre” – mondta el Péterfi Attila.
Azt is kifejtette, természetesen sokan indulnak el Erdélyből is a Mária-úton: Kolozsvárról – Bogya Zoltán vezetésével, Marosszentgyörgyről, Sepsiszentgyörgyről, Udvarhelyről és Kézdiszékről is – évről évre egyre többen kapcsolódnak be a zarándoklatba. „Összességében véve a zarándokok száma naponta változik. Néha újak csatlakoznak, mások feladják, például volt úgy, hogy egyesek kiszálltak a budapesti szakaszból, aztán csatlakoztak a csapathoz mások Szamosújvárról.
Körülbelül 200 és 300 között változik a Mária-úton zarándoklók száma, akik meg fognak érkezni a búcsúra. Nagy szeretettel várjuk őket,
az önkénteseink szépen segítik őket a csomagszállításban, már április óta folyamatosak a jelzés-frissítések, jelzésfestések, próbálunk akár alternatív útszakaszokat biztosítani, ajánlani azokban az esetekben, ahol járhatatlanná válik az út. Ez plusz megterhelést jelent minden évben, főleg amikor nagyon esős az időszak, mint amilyen most” – fejtette ki Péterfi Attila.
Azt is elmondta, ilyenkor
megesik, hogy a gyaloglók alternatívaként az aszfaltos verziókat választják, akkor is, ha hosszabb vagy megterhelőbb a lábnak, hiszen sokszor lehetetlenné válik a Mária-úton való haladás,
hogyha nagyon felázik a terep.
Az egyesület vezetőjétől azt is megkérdeztük, okoz-e nehézséget a Mária-úton haladók számára az az általános erdélyi jelenség, hogy bizony találkozhatnak medvével vagy juhászkutyákkal az erdőn-mezőn gyaloglók. „Általában a zarándokok tartanak a medve felbukkanásától, a juhászkutyáktól is, ez gyakori félelem és nem alaptalan.
A csapatvezetők, zarándokvezetők mindig elmondják, hogy hol lehet veszélyesebb szakasz, hol kell figyelni, így nem is nagyon voltak gondok” – emelte ki Péterfi Attila.
Mint magyarázta, az egyesületnek vannak szakaszfelelősei: Máriapócstól Hídalmásig egy szakaszfelelős Kolozs környékén másik, Maros megyében is van, és a zarándokok tartják a felelősökkel a kapcsolatot, akik elmondják javaslataikat. „Azt is tanácsolják, hogy ott, ahol sűrűbb az erdő, bozótosabb, a gyaloglók inkább hangosabban énekeljenek, akkor nincsen gond. A nagyobb problémák inkább a juhászkutyák miatt fordulhatnak elő, mert a pásztorok a nyájakat nem mindig terelik el az útmentéről.
Kérdésünkre a lelki hozadékokról is beszélt, mint mondta, a gyaloglók nagyon jól élik meg a találkozásokat.
„Erről is szól igazából a zarándoklat. Sokan megtapasztalják, hogy az úton szeretettel fogadják őket, akár román ajkúak is, a keresztet virággal köszöntik, megkínálják őket, befogadják, szállást adnak nekik, megvendégelik őket. Úgyhogy aki elindul zarándokolni, megtapasztalja az emberek szeretetét. És ezt minden zarándok ki is emeli, főleg erdélyi vonatkozásban, tehát ahogy átlépik a romániai határt, többször is jelzik ezt” – mondta Péterfi Attila.
Azt is kiemelte, június 10-ig zajlik a Fuss neki! akció, amelynek keretében adománygyűjtés is folyik, tervük az idénre,
hogy az északi útvonalat Máriapócstól Csíksomlyóig teljes mértékben kijelöljék és átadják a zarándokoknak.
A jövőben talán a déli útvonallal is ugyanezt megtehetik: az Aradtól Gyulafehérvár, majd Udvarhelyszék, onnan Somlyó felé haladó Mária-úttal. „A déli útvonalon nehezebb magyarlakta településeket találni, a határtól egészen Balavásárig, ezért kicsit nehézkes a szervezés. Bár a szintkülönbségek miatt megterhelőbb az északi útvonal, de sokkal könnyebben kivitelezhető a jelezések kihelyezése, stb. Visszatérve a zarándokok érkezésére: pénteken köszöntjük őket közösen a kegytemplomban fél hat órakor, utána a Szent Anna iskolánál közös kiértékelőt tartunk bográcsozással egybekötve. Ezt már a tavaly is így szerveztük meg:
Felhívta a figyelmet, az egyesület minden zarándokolni vágyónak azt javasolja, keressék őket, mert segítenek szálláshelyek, különböző alternatív útvonalak keresésében.
„Ami a fontos és amit minden zarándok hangsúlyoz:
Érzik a törődést is, az imát is, több ízben is kérik, hogy imádkozzanak a hívek a zarándokokért, akik úton vannak. Ugye az idei év mottója A remény zarándokai, nagyon sokan indulnak el hál' Istennek a Mária-úton, és tervezik is, hogy elinduljanak ebben az évben. Mi arra bátorítunk mindenkit, hogy használják az utakat, Hargita, Maros és részben Kolozs, Szatmár megye is már eléggé jól áll jelzésekkel.
Ahol pedig még hiányosságok vannak, igyekszünk még az idén megoldani, és erre kérjük a támogatásokat is” – mondta Péterfi Attila.
Arra is felhívta a figyelmet, hogy az egyesületnek lesznek még ezzel kapcsolatosan üzenetei, ezeket a sajtón keresztül is nyilvánosságra hozzák, de a Facebook-oldalukon is feltüntetik az információkat. „Két hónappal ezelőtt hirdettük meg, hogy önkénteseket toborzunk. Istennek legyen hála 82 önkéntes jelentkezett. Aki bármilyen formában támogatni szeretné a Mária Út Egyesületet, információkat talál Facebook-oldalunkon, örökbe is lehet fogadni egy szakaszt. Nagyon köszönjük a támogatásokat az önkormányzatoknak, a különböző társszervezeteknek, önkénteseknek, hiszen nélkülük nem tudna a Mária-út létezni, de hát a Mária út mindannyiunké, és főleg azoké, akik járnak rajta” – fogalmazott Péterfi Attila.
A székelyudvarhelyi Bíró Edit laborasszisztens bátor vállalkozásként gyalogol nagyrészt egyedül: az auszriai Mariazelltől Csíksomlyóig, a táv erdőn-mezőn keresztül több mint ezer kilométer. Mint megkeresésünkre elmondta, egész évi szabadságát használja fel a zarándoklatra. Amikor beszéltünk vele, éppen a Szilágy megyei Hídalmáson tartózkodott.
„Május elsején indultam útnak. A napi átlagom változó, körülbelül 36 kilométer kéne legyen.
Aztán 27-től 45-től mindenféle teljesítményeim voltak ezidő alatt, attól függően, hogy a helyiségek hogyan következnek. Ez első év, hogy Mariazelltől Csíksomlyóig vállaltam a zarándoklatot,
tavaly részt vettem az El Camino zarándokúton” – mondta el Bíró Edit. A Szent Jakab-út (gyakran spanyol neve, Camino de Santiago után El Caminó-nak is nevezik régi zarándokút, Spanyolország Galícia tartományának legnagyobb városába, Santiago de Compostelába vezet, 1983 óta az UNESCO Világörökség része, több útvonal létezik, 300 és 1000 kilométer közöttiek. „Igazából össze sem lehet hasonlítani a két zarándoklatot, ez a mostani nehezebb. Nekem 40 napom volt erre a zarándoklatra, május elsején indultam el, és pünkösd hétfőn érkezem a tervek szerint” – mondta Bíró Edit.
Kérdésünkre,
hogy mi indította el a zarándoklatra, azt válaszolta, pontosan nem tudná megmondani, egyszer csak megszületett benne a gondolat.
„Minden reggel, mikor elindulok, akkor van bennem egy örökös hála, hogy milyen jó, szép nap van, fel tudtam kelni, tudok mozogni, és ahhoz, hogy ezt a hálát kifejezzem, pont jó ez az út. Ezért is jövök egyedül, hogy
igazibb legyen a kapcsolat a Jóistennel, a ráhangolódás a mindennapokban elcsúszik, olyankor nem tud az ember olyan jól ebbe beleérezni, belegondolni” – mondta el Bíró Edit.
Hozzátette, a csoportos zarándoklatnak is megvannak az előnyei és a lelki pozitív hozadékai: a csapattársak együtt vannak, együtt énekelnek, egymást hangolják. „Én nem tudok ilyen szertartásos lenni egyedül, mint ők, viszont nem vonja el a figyelmemet semmi más. Szóval jobban magamba tudok nézni, akár egyedül hangosan is beszélhetek, az úton csak én vagyok, a Fennvaló és a természet – számomra a hangolódás így teljes” – mondta a zarándok.
Megkérdeztük azt is, vajon nem érzi-e veszélyesnek nőként egyedül gyalogolni erdőn-mezőn, végig az úton.
„Nem tudom, ez eddig így még nem fordult meg a fejemben, pedig mások is kérdezik. Nem azt mondom, hogy néha-néha nem fog el egy-egy kis félelem, de bízom a Jóistenben. Néha az erdőben szoktam tévelyegni persze, amikor eltűnik a térerő – ugyanis alkalmazás segítségével megyek. Egy kicsit
Hozzátette, amióta útra kelt, az idézőjeles „véletlenek” állandóan összejátszanak, ennyi véletlen már nincs. „Az utam egyáltalán nem volt megszervezve. Nem tudtam, hogy naponta hova fogok elérkezni, ott hol fogok megszállni, mert nem tudom, hogy mikor, hova érkezem, három napot sem tudok előre megtervezni, nemhogy egy negyven napot. Tehát ahová estefelé megérkeztem, ott helyben kerestem szállást: Ausztriában ez teljesen így működött, az első embert, aki kint volt a kertben, amikor megérkeztem valahova, megkérdeztem, hogy van-e valamilyen lehetőség szállásra, az volt a válasz, hogy ha jó nekem, akkor nála megszállhatok, és egymás után többször, más-más helyeken is hasonlóan történt” – mesélte Bíró Edit. Mint mondta, a magyarországi
Kőszegen például becsengetett a plébániára, a pap befogadta, sőt, lebeszélte a másnapi, harmadnapi szállást is, de talán azért is könnyebb így, mert egyedül zarándokol.
„A Jóisten vezérel egem az úton, ezt határozottan érzem” – mondta.
A magyarországi Varga István nem kezdő zarándok, és nem először tart a búcsúba: most a szlovéniai Muravidékről indult gyalog és mint a Krónikának elmondta, sajátos elképzelés mentén szeretne évente zarándokolni. „Nem vagyok muravidéki, keszthelyi vagyok, de a nagyapám ott született Muravidéken, abban a faluban, ahonnan én elindultam most. Az egyik indíttatásom az, amikor tavaly, amikor Mariazellből beérkeztem Csíksomlyóra, és megéltem azokat a pillanatokat, mit adott nekem a tavalyi hatvan napos zarándoklat. Akkor
elhatároztam, hogy megpróbálok sorban az elkövetkező években a Kárpát-medence mindenik magyarlakta országából elindulva eljutni a kegyhelyre:
Muravidékről, Vajdaságból, Felvidékről, és ha majd béke lesz, akkor Kárpátaljáról is. Így érzem teljesnek ezt a történetet” – mondta Varga István.
Mint mondta, mivel a nagyapja Muravidéken született, ezért másodszor onnan indult el: Máriazelltőlindította a kört, most pedig Muravidék következett. „Április 25-én indultam el, a lendvai magyar rádió segítségével hívtam másokat is, hogy csatlakozzanak hozzám, de aztán nem jött velem senki.
Azt szeretném, hogy ismerje meg minden külhoni magyar ezt az érzést, hogy milyen Csíksomlyóra zarándokolni és ott lenni félmillió magyarral együtt. Ennek óriási ereje van” – fogalmazott Varga István.
Mint mesélte, Muravidékről egy barátja tartott vele két napig, aztán ő egyedül gyalogolt 21 napot Máriaradnáig. „Érdekes, hogy
a gondviselés mindig ott lebeg az ember felett és tesz mindig arról, hogy segítse.
A negyedik napi szállásom egy fizetős vendéglátóhely volt, és a reggeli kávénál leült velem beszélgetni a tulajdonos, hogy ki vagyok, merre megyek. Tíz percben elmeséltem neki, hogy mik az elképzeléseim, meg hogy a zarándokútjaimon miket élek meg, ő pedig három nap múlva jelentkezett, hogy jönne velem. Három napig bírta, mert nem volt edzésben sem fizikailag, sem lelkileg Aztán Máriaradnán a 21. napomon csatlakozott hozzám Labancz Péter, aki nagyon régi zarándok. Jómagam valamikor a 2000-es évek elején mentem először a búcsúba. Azóta sokszor látogattam el a kegyhelyre. A tavalyi, Mariazellről induló nagy zarándoklat volt, ami
megerősített abban, hogy el kell jönnöm, azért is, hogy szerény példámmal is ösztönözzem a külhoni magyarságot, élje meg az igazi régi keresztény ünnepet” – mondta Varga István.
A keszthelyi zarándok, aki a Mária-út déli vonalán haladt, beszélgetésünkkor épp Meggyes és Balázsfalva között tartózkodott, és reményét fejezte ki, hogy az esőzések ellenére pénteken megérkezik Csíksomlyóra.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
