HIRDETÉS
Rossz, helytelen testtartás, nehéz iskolatáska cipelése, kevés mozgás – sok szó esik mostanában arról, hogy a diákgenerációk mindennapjait nagy mértékben jellemzi, egészségüket befolyásolja mindez. Matei Lindát, a kolozsvári Báthory István Elméleti Líceum testneveléstanárát faggattuk arról, miként látja a jelenséget, illetve a felsorolt negatívumok közül mi hathat legkárosabb módon a gyerekek testi-lelki egészségére.
Mint elmondta, valójában a probléma több oldalról is megközelíthető, hiszen
nem csak az iskolatáska hordásának módja, de annak súlybéli tartalma, illetve a gyerekek vázizomzatának fejlettsége is közrejátszik abban, hogy ez a mindennapos feladat miként hat a gyerekekre.
„Elsősorban nem mindegy, hogy a diák egyvállas, más néven féloldalas táskát, vagy kétvállas táskát hord. Természetesen hordhatja a kétvállas táskát csupán az egyik vállán is, ami a legrosszabb opció a gerinc megterhelését tekintve, de mindenekelőtt a legfontosabb az, hogy megtanítsuk a gyereket az iskolatáska helyes használatára. Az amúgy is elégtelenül fejlett hátizomzat könnyen deformálódik és arra irányul, amerre a megterhelést kapja, ennek következtében pedig a gerincferdülés elkerülhetetlen” – mutatott rá a fiatal tanárnő, aki a sajtóban is több ízben felhívta a figyelmet a testnevelés fontosságára és arra, hogy mennyire lényeges, hogy a szülők kiemelt figyelmet fordítsanak a jelenségre.
„Nagyon fontos az is, hogy a táska pántjait megfelelő magasságba állítsuk be, mégpedig úgy, hogy a táska a hát közepén helyezkedjék el, ne pedig a gyermek feneke tájékán.
Az iskolatáskába számos olyan dolog kerülhet, amire nincs szüksége a gyermeknek. Szoktassuk rá, hogy az órarend szerint pakoljon a táskába, ne hurcolja magával azokat a tankönyveket, amikre aznap nincs szüksége. Így nem terheli túl a hátizomzatot a fölösleges súly” – hívta fel a figyelmet Matei Linda. Hozzátette, más súlycsökkentő tippek lehetnek a fém vizes palackok lecserélése könnyebb anyagúakra, a hatalmas, „mindennel tele” tolltartók helyett a kisebb és csak a szükséges írószereket tartalmazó táskácska.
„Egyébként a vázizomzat erősítése mindennapos feladat kellene legyen, főleg napjainkban, amikor a gyermekek a napjuk több mint hetven százalékát ülve töltik iskolapadban,
otthon a számítógép előtt, kanapén fekve és így tovább. Minél erősebbek a gerincmerevítő izmok, annál kisebb az esély a gerincferdülésre és az azzal járó kellemetlen, akár évekig tartó gyógytornára” – mutatott rá a testneveléstanárnő.
Matei Lindától azt is megkérdeztük, miként tapasztalja, a kisebb és nagyobb gyerekek esetében lát-e különbséget a mozgáshoz való viszonyulás tekintetében. Felmerül a kérdés, hogy a kisebbek többet, szívesebben mozognak-e, mint a nagyobbak és miként lehet utóbbiakat ösztönözni a mozgásra. „Egyértelműen többet mozognak a kicsik. Természetes jelenség a fejlődésüket tekintve.
Amíg nem ismerik meg a digitális világot, addig bőven megelégszenek a való világ izgalmaival és lehetőségeivel. Egyértelmű tehát, hogy minél később és minél mértékletesebben mutatjuk be a kis lurkóknak a táblagépek és telefonok világát, annál egészségesebb életmódnak nézhetnek elébe” – mutatott rá a pedagógus.
Megkérdeztük, mit javasol a szülőknek, mit tegyenek, miként viszonyuljanak ahhoz, hogy a mozgás nagyobb szerepet kapjon a képernyők előtt sok időt töltő gyerekek életében. „A példamutatásnál nincs jobb megoldás. A gyermek a szüleitől tanul a legtöbbet. Ők számára a minta, ami alapján kitalálhatja, hogyan és miként kell az életet élni. Mindaddig, amíg a szülő sok időt tölt képernyők előtt, addig a gyerek számára is ez lesz a természetes és a normalitás. Érdemes tehát odafigyelni, hogy amire mi, felnőttek nem vagyunk hajlandóak, azt ne is várjuk el a gyerekeinktől. Legyen szó bármilyen emberi értékről, vagy akár a hétköznapi szokásainkról, jelen esetben a telefon és számítógép használatáról” – emelte ki Matei Linda. A kolozsvári iskola pedagógusát arról is megkérdeztük, mit gondol, a jelenlegi testneveléstanterv elégséges-e, megfelelő-e, vagy több tornaórát javasolna, ha ő maga lenne döntési helyzetben.
„Egyáltalán nem elegendő, sőt azt mondanám, hogy nevetségesen kevés a heti óraszámi. Előkészítőtől nyolcadik osztályig heti 2 óra teljesen rendben van azoknak a gyerekeknek, akik iskola után valamilyen sportkörre járnak, legalább heti háromszor.
De mi van azokkal – és sajnos ők vannak többségben –, akik az iskolai program után nem sportolnak, mozognak, hanem plusz felkészítő órákra járnak? Elmarad a rekreáció, a mozgás okozta stresszkezelés, feltöltődés, kikapcsolódás. Igen, ők a képernyő előtt töltődnek fel...vagy inkább le” – fogalmazott a pedagógus. Meglátása szerint valahogy elfelejtette a társadalom, hogy mozgást igénylő élőlények vagyunk és minden arra ösztönöz, hogy egy kattintással, minimális energiabefektetéssel és mozgással megoldhatunk bármit.
„A csúnya igazság az, hogy olyan üldögélő, kattintgatós generációt nevelünk, akiknek majd fizetniük kell a gyógytornászt, a csípőprotézist, az akupunktúrát, a csontkovácsot és a pszichológust.
A szerencse az, hogy az emberi test oly csodálatos módon lett megtervezve, hogy hamarabb jelzi nekünk fizikai szinten azt, ha baj van, mielőtt még tudatosul bennünk” – mutatott rá Matei Linda.
Azt anácsolja, hogy tanuljuk meg, mit üzen a testünk, tanuljuk meg értelmezni a jeleket, ne nyomjuk el sem a fizikai fájdalmat gyógyszerekkel, sem a lelki fájdalmat figyelemelterelő hadműveletekkel, hanem szó szerint „ vegyük az adást”, amit a testünk küld nekünk, és foglalkozzunk vele.
Az erdélyi testneveléstanárok egyébként már hosszú ideje „kongatják a vészharangot” azzal kapcsolatban, hogy kevés a testnevelésóra az iskolákban, a gyerekek a gyakori képernyőhasználat miatt egyre kevesebbet mozognak, így egyre egészségtelenebb az életmódjuk. Bogdán Mária Emesének, a csíkszeredai Nagy István Általános Iskola azóta nyugdíjba vonult testnevelő tanárának 2014-ben látott napvilágot Intő szülőknek, nevelőknek című könyve az Ábel Kiadó és a Csíkszeredai Kiadóhivatal gondozásában. A kiadványban sokéves tapasztalatát összegezte,
összefoglalta a pedagógusok, de főként a szülők számára a mozgással, testneveléssel, testtartással kapcsolatos tudnivalókat, az iskoláskorban előforduló leggyakoribb tartáshibákat.
Szólt arról, hogy az „ép testben ép lélek” üzenetét hogyan lehet idejében tudatosítani a gyerekekben. Mint kifejtette, a mozgás mennyisége személyhez kötött, vannak kisebb mozgásigényű és örökmozgó gyerekek. Aki úgy szokja meg kiskorában, hogy nem mozog (és ennek számos oka lehet, például az is, hogy
gátlásossága miatt kinevetik az órán vagy a tanár nem figyel rá, s elkönyveli ügyetlennek, ő meg elkedvetlenedik), az felnőttkorában sem lesz a fitnesztermek, sportpályák látogatója, és „lezárja” magában a mozgás örömét.
Egészségügyi állapota is eszerint alakul majd. „Aki gyerekkorában megszokja a rendszeres mozgást, edzésre jár akár sportolóként, akár csak hobbi formájában, életelemévé válik a mozgás. Felnőtt korában is olyan lesz az életvitele, és csak így fogja jól érezni magát. Az „ép testben ép lélek” örökzöld mondást, szállóigét (amit manapság humorosan úgy mondanak, hogy ép testben épp hogy élek) a jó öreg Juvenalis már Krisztus előtt 27-ben így fogalmazta meg: imádkozni csak azért érdemes, hogy ép testben ép lélek lakozzék. Komoly feladat ez ma is civilizációs ártalmaink közepette. Mi imádkozhatunk úgy is, hogy mindennapi mozgásunkat add meg nekünk ma” – fogalmazott Bogdán Mária Emese.
A helytelen testtartásról szólva azt is elmondta, hogy
angolul „text-neck”-nek, vagyis „szövegnyaknak” nevezték a jelenséget, ami egyenesen az „okostelefonpúpot” eredményezheti.
„A szövegnyak-jelenséget már népbetegségként emlegetik. Keneth Hansraj New York-i sebész egy számítógépes programot használva arra a következtetésre jutott, hogy a koponya által kifejtett terhelés normális állapotban (testtartásban) 4,5–5,4 kg-ot tesz ki átlagosan, ám a fej előrebiccentésével 15 foknál ez már 12 kg-os terhelést jelent, míg 6o fokos előrehajlásnál 27 kg-nak megfelelő terhelés nehezedik a nyakcsigolyákra. A napi egy óra vagy hosszasabb táblagéphasználat alatt az ismétlődő nyomás folyamatosan terheli a gerincet, amely a csigolyák kopását, sérvesedést, torzulást idéz elő” – mutatott rá a nagy tapasztalattal rendelkező tornatanár.
Arról is beszélt,
jónak tartja, hogy a mobiltelefonok használatát korlátozzák az iskolákban, valamint hogy tornaórán a gyerekkel meg kell éreztetni a helyes állás, járás, ülés, tartás fogalmát.
„Ki kell alakítani az ehhez szükséges izomérzetet, testkontrollt, ami bármennyire is furcsán hangzik, már kicsi osztályokban rövid idő alatt kialakítható, ha következetesen rádolgozunk és különböző speciális gyakorlatokkal, koncentrálással figyelmüket testükre irányítjuk. Házi feladatot lehet hagyni testnevelésből is, még ha mosolygunk is rajta. Gyakorlatgyűjtést és ezek bemutatását, kocogást, talajtorna-gyakorlatokat lehet bemutatni, zsonglőrködést vagy bármi mást, amit a gyerek egyénileg kidolgoz” – javasolta a csíkszeredai szakember.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
