Nehéz tehát megjósolni a háború időtartamát és végkifejletét, azt azonban biztosra vehetjük, hogy az ukránok és az oroszok mellett mi, európaiak fogjuk megfizetni legkeményebben a háború árát.
A világ más tájain működő klubokhoz, nemzeti csapatokhoz hasonlóan a székelyföldi hokicsapatoknál is szokás, hogy az összecsapások végén a szurkolók eléneklik a székely himnuszt. Ez történt most a ljubljanai vb-én, erre jött a felhördülés.
Az élelmiszer-forgalmazás hangadói óvva intik a kormányt, hogy ügyviteli intézkedésekkel, netán árszabályozással lépjen közbe. A kormány hallgat rájuk, és úgy tesz, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, hogy csak az fog enni, akinek sok pénze.
Szükség van arra, hogy a keresztyének bizonyítsák, nem birkamorállal élnek. Nem kérdéses, hogy a polgári-nemzeti tömörülés választási győzelme őrizheti meg a demokráciát, az egyházak törvényben előírt kezelését.
Locsoláskor nem nyulat adnak az illatozó nénik. Hanem tojást. Vagy pénzt. A jókedvű locsolót pedig süteménnyel és – ha elég nagy már – pálinkával kínálják. Nem fülessel. Egy idő után már süti és ital egyre megy – de ezért sem a nyúl a hibás.
Az ukrajnai háborúnak az erdélyi magyar közösségre gyakorolt hatását vizsgáló kutatás szerint az erdélyi magyarok jelentősebb mértékben állnak Moszkva pártján, mint a románok. Hogy ennek mi lehet a magyarázata, az társadalomkutatók szerint is sokrétű.
Szinte hihetetlen, de úgy tűnik, egyszer sem fordul meg a balodali „elemzők” fejében, hogy talán azért nyer a keresztyén-konzervatív Fidesz immár negyedik alkalommal, mert a másik oldal húsz éve képtelen alternatívát felmutatni.
Amennyi rosszindulatú fricskát kapott a határon túli magyarság a baloldal részéről, nehezen hihető el, hogy Európában más nemzet politikusai megtennék ugyanezt az anyaország határain kívül élő honfitársaikkal. Ez is egyértelművé teszi, kire szavazhatunk.
Budaházy György ítélete kapcsán a vérlázító justizmord nemcsak az érintettek harcostársait és elvbarátait, a nemzeti radikálisokat háborította fel, hanem a Fidesz szellemi holdudvarába tartozókat is.
A nyugati civilszervezetek miért nem jönnek segíteni az ukrajnai menekülteknek, mint az Afrikából és Közel-Keletről érkezőknek? Miért nincsenek ott a határokon, miért nem szállítják a menekülteket nyugat-európai szállodákba, kiüresített idősotthonokba?
Három évtizeddel ezelőtt nem hittük volna, hogy a 21. század Európája megosztottságról, félelemről, harcról fog szólni. De lassan rá kell jönnünk, hogy tévedtünk. A kontinens eme része továbbra is lőporos hordóként működik, s a béke ingatag lábakon áll.
Minden feleslegessé vált mocskos dolog gyűjtőhelye a kuka. Magyarország ellenzéke, Dobrev Klára asszony hangján a vérünkké vált Alaptörvényünket, nemzeti hitvallásunkat ebbe szánja. Ennél semmi más nem fejezi ki jobban az „ellenzéki” eszmerendszert.
Alig két hónap van hátra a magyarországi választásokig, a Fidesz-KDNP számottevő előnye töretlen. A meccs persze nincs lefutva, de úgy tűnik, Márki-Zay Péterrel az ellenzék rossz lóra tett, bármennyire is próbálja magáról hirdetni az ellenkezőjét.
Szomorú és egyben nevetséges az a sokakban megütközést keltő eljárás, amelyet a bukaresti főügyészség indított Székelyudvarhely városcímere ügyében, mégpedig az azon szereplő, karddal átszúrt medvefej okán.
A százezres tömeggel való példálózással sok romániai cég meg akarja mutatni az itthoni alacsony fizetéseket elutasító munkavállalóknak, hogy nélkületek is boldogul, mert bőven lesz ázsiai munkás, aki éhbér körüli összegért is eljön Romániába dolgozni.
Mindnyájan különbözőek vagyunk. Alázatosak és szerények, beképzeltek és nagyravágyóak. Mint ahogy törtetőek is, akik ha fennebb jutnak a ranglétrán, meg sem ismerik a régi cimborát. Nos erre jöttem rá újra két ismerősömmel kapcsolatban is.
Elcsodálkoztam, hogy egyetemet végzett emberekként, akik nem a Győzike-show, esetleg Fekete Pákó műsorain nőttek fel, nem látják, hogy a magyar kormány az elmúlt 10 évben mennyit tesz a Kárpát-medencei magyarságért? Hogyan képesek a másik oldalon állni?
Nem állítom, hogy mindent megjegyzek, és soha semmit nem felejtettem el. De próbálok szavahihető lenni. Ma már sajnos egyre kevesebb az ilyen ember. Divattá vált, hogy semmit nem tartunk be, semmire nem emlékezünk.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
