HIRDETÉS
Ha elkapja az embert a gépszíj, nem tud leállni – végeláthatatlanul görgetni kezdi az ujjaival az újabb és újabb bejegyzéseket. Éppen ezért mindig rendkívüli módon magamra parancsolok, hogy csupán kapcsolattartás végett vagy a munkám miatt használjam a felületeket. Persze nem mindig sikerül.
A minap például egy érdekes videó jött szembe velem. S mivel a világ számos országában nagy nézettségnek örvendő tévéshow egyik részlete volt látható, hát én is rákattintottam. Lássuk, mi történt – gondoltam magamban.
A színpadon egy viszonylag elnyűtt ruhákba öltözött férfi megrázó történetet mesélt az életéből, majd megkérte a zsűrit, hallgassák meg az éneket, amelyet előad. Gyönyörű hang, találó szöveg, kifogástalan előadásmód, érzelgősség – mondanom sem kell, hogy
még véget sem ért a dal, nemcsak a hallgatóság könnyezett, hanem a zsűritagok is elpityeredtek.
Ejha, hogyan lehet, hogy a megrázó élettörténetéhez ilyen találó zeneszámot tudott választani? Tényleg létezik ilyen dal? – gondolkodtam el hirtelen. S a következő pillanatokban már azon kaptam magam, hogy a világháló keresőmotorjába tápláltam az adatokat.
Hamar rá is találtam a turpisságra. Az egészből szinte semmi sem igaz, mert nagyjából mindent a mesterséges intelligencia állított össze. Az alkotta meg a személyt, a hitelesnek tűnő, megrázó, de mégis kitalált történetet, valamint az szerezte a szöveget és a dallamot is.
Ezt nem hiszem el – mondtam magamban, s még egyszer megnéztem a néhány perces videót.
Majd ráakadtam egy amerikai youtuber (a szónak magyar megfelelője talán nem is létezik, esetleg a véleményvezér kifejezést lehetne használni) összeállítására, amely éppen az említett tévéshow különlegességét járta körül.
A véleményvezér nem tudott betelni a videóval, műsorában kétszer is megnézte és véleményezte a látottakat, hallottakat. „Teljesen reális történetet talált ki az MI, ahhoz pedig kiváló szöveget szerzett. Elképesztő, hogy milyen szép a ríme, a ritmusa a szövegnek, szebb, mint számos kortárs költő műve” – vélekedett a véleményvezér. „És hát a melódia, ilyen fülbemászó dallamot hogyan tud szerezni a mesterséges intelligencia? Jobb, mint amit hallunk manapság a modern együttesektől!” – kiáltott fel elámulva. „De ez még mind hagyján. Az érzelgő előadásmód, az empátia, a lényéből áradó melegség egyszerűen hihetetlen! Több szeretet van benne, mint számos emberben e világon” – áradozott a youtuber.
Nem tudtam neki ellentmondani: a történetre még most is emlékszem, a dallam még másnap is a fülemben csengett.
Állítólag az MI kijelentette, hogy olyan történetet talál ki és ad elő, amelyet a tévéshow zsűrije majd megkönnyez. Hát igaza lett.
Mi ebből a tanulság? Számomra az, hogy manapság már semmit sem kell elhinni. Hiszem, ha látom – mondtuk régebb. Ma már ez sem igaz. Akkor sem kell hinnünk, ha látjuk. Egy-két fényképdarab, egy elejtett szó, egy mozdulat vagy hang – és a mesterséges intelligencia olyan videót tud rólunk készíteni, amelyben olyan helyekre „visz el”, ahol soha nem jártunk, s azt is elmondjuk, amit soha nem is gondoltunk.
A pedagógusok elégedetlensége kapcsán sok a pró és kontra vélemény. Aki nem lát bele az oktatás folyamatába, nem érti, miért panaszkodnak annyit a tanárok. Érdemes azonban megnézni az érem másik oldalát is.
Egy olyan konfliktus őrli a román állam intézményeit, amely nem látható a tévében vagy az interneten. Polgárháborúban vagyunk, és ezt nagyon világosan ki kell mondani – írja Marco Badea az Explicativ című román portálon.
Vlad Pascut jogerősen tíz év börtönbüntetésre ítélték, miután a konstancai ítélőtábla helybenhagyta az elsőfokú döntést. Nemrég volt két éve a balesetnek, amelyben a tengerparton két fiatal életét vesztette. Román lapvélemény a bortányos ítéletről.
Kitiltani az iskolákból, a tanítási és tanulási folyamatból a mesterséges intelligenciát annyit tesz, mintha évszázadokkal ezelőtt betiltották volna a könyveket, mert túl könnyűvé teszik a tudásszerzést.
Ion Iliescu elnöktől tanultam meg, hogy a demokráciát nehéz elsajátítani. Közvetlenül az 1989-es forradalom után az ország nem tudott 180 fokos fordulatot venni.
Normális esetben az első reformcsomagnak a politikusokat kellett volna kellemetlenül érintenie – írja publicisztikájában a Rapublica.ro oldalon Ciprian Dîrjan Hunyad megyei kollégiumi tanár.
Bő másfél évtized elteltével ismét egy helyi szinten eredményes, tiszteletet parancsoló, ugyanakkor közkedvelt erdélyi-partiumi politikusra hárul a feladat, hogy Románia élére állva elvégezze mások helyett a piszkos munkát.
Furcsának tűnhet, de a közösségi médiában lassacskán immár senkit nem köszöntök fel születésnapján. Megvan ennek is a magyarázata: társadalmunk mérhetetlen felületessége.
A téma örök aktuális: a román tanügyi rendszer, azon belül is elsősorban a közoktatás. A politikusok és a választó nép szerint az óvónők, tanítók, tanárok heti 18 órát dolgoznak, ami botrányosan kevés a polcfeltöltő tanulatlanok heti 40 órájához képest.
Ilie Bolojan új kormánya nagyon nehéz helyzetben van a költségvetési hiány lefaragására hozott intézkedéseivel, amit a közalkalmazottak többsége nem fogad el. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az állami alkalmazottak kellene a legkevésbé tiltakozzanak.
Kitiltani az iskolákból, a tanítási és tanulási folyamatból a mesterséges intelligenciát ...
Bő másfél évtized elteltével ismét egy helyi szinten eredményes, tiszteletet parancsoló, ugyanakkor ...
Ilie Bolojan új kormánya nagyon nehéz helyzetben van a költségvetési hiány lefaragására ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
