Tőkés László munkásságáról tartottak konferenciát Nagyváradon

A Nagyvárad-Újvárosi Református Egyházközség gyülekezeti termében az alapítvány munkatársai, a kutatásban részt vevő szakértők, a meghívott adatközlők és közreműködők gyűltek össze, ahol a szervezők részéről Kóczián Viktória projektvezető köszöntötte őket, elmondva: a mostani a tavalyi folytatása, amikor is Németh Géza (1933–1995) református lelkész, teológus, író, költő, a budapesti Erdélyi Gyülekezet és annak fővárosi centruma, a Reménység Szigete alapítója életét és munkásságát taglalták. Ugyanakkor folyamatban van Erdélyi Géza ny. szlovákiai református püspök életművének kutatása is a projekt keretében – tájékoztatta szerkesztőségünket Tőkés László EMNT-elnök sajtóirodája.

A nagyváradi együttlét reggeli áhítattal kezdődött, amit Gonda László teológiai doktor,
egyetemi docens, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem általános rektorhelyettese tartott Pál apostolnak a kolosséiakhoz írott leveléből kiindulva. Ezt követően Nemes Csaba lelkipásztor, minisztériumi főtanácsadó, a Legato Alapítvány nemrég megválasztott új elnöke rövid konferencianyitó beszédet mondott, vázolva az alapítvány 2006-ig visszanyúló történetét és törekvéseit.

A Kolozsvárról érkezett Vetési László ny. református lelkipásztor, egyházi író,
szórványkutató, szociográfus beszélt azokról a „rendszerváltó” megújulási mozgalmakról, teológus önszerveződési küzdelmekről, amelyek az 1970-es években felütötték fejüket a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben, s amelyekben Tőkés László több évfolyamtársával együtt vezető szerepet játszott. Hangsúlyozta, hogy

ezek a korabeli törekvések máig kevéssé kutatottak, a dokumentumok hiányát az oral history módszere pótolhatná.

Hasonló témában értekezett és emlékezett a ma Szegeden élő Molnár János teológiai tanár, író, egyháztörténész is, aki szintén társa volt a későbbi királyhágómelléki püspöknek diákkori küzdelmeiben, de később is, már szolgáló partiumi lelkészként. Anekdotikus konspirációs vonatkozásokat is megemlített, hiszen

a román kommunista politikai rendőrség és annak besúgói a hetvenes évekbeli teológiai reformista csoportnak még az irodalmi körét is élénken „monitorozták”.

Gonda László előadásában Tőkés László munkássága kutatásának jelentőségét körvonalazta és indokolta, különös tekintettel a Legato Alapítvány projektjére, amelynek ő maga is tudományos külmunkatársa. Kolléganője, Kóczián Viktória a kutatásban részt vevőket mutatta be és a várható eredményeket harangozta be.

A szünet után Nemes Csaba következett, aki Tőkés László és Bálványos című rövid előadásában a püspök-politikus közéleti szerepvállalásának azt a különleges vonulatát elemezte, amely a politológusok, történészek által ma már bálványosi folyamatként említett jelenséghez kapcsolódik. Úgy vélte, hogy

Tőkés László bálványosfürdői, majd tusnádfürdői beszédei – amelyek mind „Temesvárban gyökereznek” – a nemzet lelkiismeretének hangján szóltak, hitelesen és lényegre törően,

mert „minden évben fel kell tenni a lényeges kérdéseket a nemzetről, a jelenről, a jövőről, a szülőföldről, az összetartozásról”. Kiemelte e beszédek sajátosságai közül az önrendelkezésért, a demokráciáért, az európai perspektíváért történő állandó kiállást, miközben a püspök mindenkori megszólalásai sosem nélkülözték a politikai mellett a teológiai és poétikai töltetet sem.

Gazda Árpád újságíró egykori harcostársként az 1989-es temesvári ellenállás egyes
aspektusairól beszélt, illetve arról a – hátsó szándékokkal gerjesztett – dilemmáról, hogy „ki kezdte”, hiszen ma már sajnos elmondható: kevesen voltak, de sokan lettek azok, akik ilyen-olyan fontos szerepet vindikálnak maguknak, miközben

igyekeznek meghamisítani azt a nyilvánvaló tényt, hogy Tőkés László és az általa pásztorolt temesvári református gyülekezet vágta az első komolyabb rést „a hallgatás falába”.

Az események akkori evolúciója vezetett el végül ahhoz a revolúcióhoz, amely megdöntötte a kommunista diktatúrát Romániában.

A temesvári ellenállási küzdelmek kapcsán Hóra Annamária ny. bányamérnök elevenítette fel
emlékeit azon magánemberi akciókról, amelyek a nagyváradi magyarság köreiben bontakoztak ki a nélkülöző, sanyargatott Tőkés család megsegítésére, valamint a róluk szóló híradások eljuttatására a külvilághoz.

Az idős hölgy azt a félelemmel vegyes örömöt is felidézte, amikor a diktátorpár elmenekülése után alig két nappal már sikerült eljutniuk a Menyőbe száműzött lelkészcsaládhoz,

ahol éppen Chrudinák Alajos forgatott a legendás tévéműsor, a Panoráma számára.

Balaton Zoltán fizikus, aki első magyarként szólt 1989. december 20-án a szabad várossá lett
Temesvár főterén tüntető tömeghez, s akinek megszólalása után százezren kiáltották: „Van Isten!”, ezúttal a temesvár-belvárosi református egyházközség presbitereként emlékezett vissza dióhéjban a Tőkés László lelkipásztorsága idején történtekre. Őt Borbély Zsolt Attila politológus, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke követte, aki a társadalmi szervezet elnökének, azaz Tőkés Lászlónak a politikai pályafutásáról értekezett Lehet, mert kell címmel az 1989 utáni fejlemények etapjainak felidézésével. Annak függvényében is, hogy

miként vált a „temesvári hősből” első számú közellenséggé bizonyos román nemzetállami körök és erők szemében, és hogy miként kapott ez a megbélyegzés és kirekesztés muníciót egyes erdélyi és magyarországi klikkektől.

Török Sándor, a püspök újabb kori harcos- és munkatársa immár Tőkés László barátjaként is
szólhatott arról a személyiségről, akinek a „helyben maradni és teremteni” az egyik vezérelve, amihez megingathatatlan következetességgel tartja magát, példát mutatva környezetének, híveinek, követőinek. A püspök egyházi és közéleti munkásságát ő maga is a reményiki imperatívusz jegyében látja kiteljesedni: „Ne hagyjátok a templomot, / A templomot s az iskolát!”

Végezetül Kóczián Viktória kapott szót, aki levéltári kutatásairól számolt be, amelyek során azt vizsgálta, hogy miként jelent meg az „ökumenikus világ figyelmében” Tőkés László 1989
előtti aktivitása, ellenállása.

A konferenciazáró „családi” kerekasztal-beszélgetésen Tőkés László mellett ezúttal csak három testvére tudott részt venni a hétből – Erzsébet, Eszter és István –,

ők együtt idéztek fel egyes részleteket a családtörténetből, különös tekintettel a felmenőktől örökölt személyiségi jegyekre, a tanultakra és tapasztaltakra, illetve annak a kornak a kihívásaira, amelyben felnőniük és boldogulniuk adatott.

A Péterfy Lajos és Gáll Annamária művészházaspár által előadott, alkalomhoz illő verscsokor kellő hangulati keretet biztosított az egész napos konferencia esti zárásához.

A „rebellis” pap, püspök és politikus – életút-beszélgetés Tőkés Lászlóval az elnyomó hatalommal szembeni ellenállásról

A temesvári népfelkelés és a romániai rendszerváltás szikrájaként számon tartott  Tőkés Lászlónak a kommunista hatalommal szembeni ellenállása elkezdődött már jóval Temesvár előtt. Életútjáról, a rendszerváltás előtti és utáni időkről beszélgettünk.