Beiskolázzuk a mesterséges intelligenciát?

Aki valamilyen formában már használta tudatosan, saját kezűleg a mesterséges intelligenciát (MI vagy angol rövidítése AI – az artifficial intelligence-ből), elképesztőnek tartja, mit tud: például a ChatGPT és társai ingyenes formájukban is el tudják kápráztatni a felhasználót, az emberi világot.

A rohamosan, eszement tempóban fejlődő technológia körüli felhajtás még az internet térhódítását övező eufóriát is felülmúlja.

Az AI természetesen az élet minden területére beszívódik – a maga vitathatatlan, korszakalkotó előnyeivel, ugyanakkor szintén megalapozott, egyéni, közösségi és civilizációs szinten egyaránt gerjedő félelemkíséretével együtt. Jelen írásban egy kiemelt ágazat, az oktatás kérdésére szorítkoznánk, mert ez egy olyan terület, amely nagyon sokakat érint (diákként, pedagógusként, szülőként, nagyszülőként, politikusként egyaránt), és talán itt konkrét, könnyen értelmezhető módon lehet felvázolni az AI által tálcán kínált fejlődésugrást, miközben talán az aggodalmakat, félelmeket is könnyebben el lehet hessegetni, vagy legalábbis csillapítani. Mégpedig úgy, hogy megpróbálunk sajátos helyzetünkre, a romániai magyar oktatásra is összpontosítani.

Elemzés a romániai magyar szülői és pedagógusközösség számára

Az utóbbi években a mesterséges intelligencia (AI) rohamos fejlődése elérte az oktatás világát is. Romániában, így a magyar közösségben is, egyre gyakrabban merül fel a kérdés: helye van-e az AI-nak az iskolában, vagy inkább tiltani kellene.

A szkepticizmus érthető: sok szülő és tanár fél, hogy a technológia elveszi a gyerekek kedvét a tanulástól, sőt a tanári munka értékét is csökkenti.

Ugyanakkor a nemzetközi tapasztalatok és a hazai példák is azt mutatják, hogy az AI megfelelő keretek között nem veszély, hanem óriási lehetőség az oktatás számára.

Személyre szabott tanulás
Az AI képes figyelembe venni a tanulók egyéni erősségeit és hiányosságait. Egy diák, aki matematikából lemaradt, külön gyakorlatsorokat kaphat, míg egy másik, aki az irodalom iránt érdeklődik, extra forrásokat találhat. Ez különösen fontos a romániai magyar iskolákban, ahol sokszor szűkösek az erőforrások, és a differenciált oktatás nem mindig valósulhat meg.

Azonnali visszajelzés
A diákok sokszor heteket várnak egy dolgozat kijavítására. Az AI-alapú alkalmazások azonnal visszajelzést adnak, ami gyorsítja a tanulási folyamatot, és segít a hibák azonnali javításában.

Motiváció és interaktivitás
Az AI által vezérelt játékos tanulási felületek, nyelvtanuló chatbotok vagy történetgenerátorok vonzóbbá teszik a tanulást. Ez különösen hasznos a digitális világban felnövő nemzedék számára, akik gyakran nehezebben köthetők le hagyományos módszerekkel.

Adminisztrációs terhek csökkentése
A romániai pedagógusok egyik legnagyobb panasza az időrabló adminisztráció. AI-eszközökkel automatizálható a jegyek rögzítése, a dolgozatok javítása, sőt akár a szülőknek küldött jelentések előkészítése is. Így a tanár több időt tölthet a tényleges oktatással.

Tananyag-kiegészítés és kreatív eszközök
Az AI segíthet tanári segédanyagok készítésében: például új feladatsorok, szemléltető ábrák, tesztek vagy éppen projektötletek generálásában. Ez különösen értékes a kisebb települések iskoláiban, ahol sokszor nincs elegendő tankönyv vagy korszerű didaktikai anyag.

Tanulói előrehaladás pontos követése
Az AI-rendszerek képesek felismerni a tanulói teljesítmény alakulását, jelezni a visszaesést vagy a kiugró fejlődést. Ez lehetőséget ad a pedagógusnak arra, hogy időben közbelépjen, és ne maradjanak el a diákok észrevétlenül.

Az AI nem helyettesíti a tudást, hanem gyorsabb hozzáférést biztosít hozzá. Egy gyerek, aki megszokja, hogy kérdéseire rögtön választ kap, megtanulja a kutatás, az információszerzés modern módjait. Ez a kompetencia a jövő munkaerőpiacán elengedhetetlen lesz.

• „A diákok lustábbak lesznek, mindent az AI old meg helyettük.” Valóban fennáll a veszély, hogy a tanulók egyszerűen bemásolják a feladatot egy AI-eszközbe. De ez a félelem nem új: ugyanez elhangzott a számológép, az internet vagy akár a tankönyvek megjelenésekor is. A megoldás a helyes használat tanítása: az AI legyen eszköz, ne pótlék.
• „A tanári munka értékét csökkenti.” Az AI nem tudja átvenni a tanár emberi szerepét: a nevelést, a motiválást, a személyes kapcsolatot. A tanár továbbra is kulcsfigura marad, de eszköztárában új lehetőségekkel bővül. Azok a pedagógusok, akik megtanulják használni az AI-t, erősebb pozícióba kerülnek, nem gyengébbe.
• „Veszélyes az adatok biztonságára nézve.” Jogos félelem, hogy a gyerekek adatai illetéktelen kezekbe kerülhetnek. Ezért fontos, hogy az iskolák megbízható, adatvédelmi szempontból ellenőrzött AI-eszközöket alkalmazzanak, és világos szabályokat fektessenek le a használatukra.
• „Elidegeníti a gyerekeket a könyvektől és a valódi tanulástól.” Az AI nem kell, hogy a könyvek helyett álljon, inkább kiegészíti azokat. A diák például egy történelmi regény olvasása után az AI segítségével elemezheti a történelmi hátteret, vagy kérdezhet rá a nehezebb fogalmakra. Ez inkább elmélyíti, mint felszínessé teszi a tudást.

A romániai magyar iskolák sokszor kettős nyomás alatt állnak: egyrészt kevesebb az anyanyelvi erőforrás, másrészt sok szülő fél, hogy gyermeke lemarad a román vagy a nemzetközi versenyben.

Az AI itt különösen hasznos lehet, hiszen képes magyar, román és idegen nyelvű forrásokat is feldolgozni, így hidat képezhet a különböző nyelvi közeg között.

Ez hozzájárulhat ahhoz, hogy a diákok egyszerre erősítsék magyar identitásukat, miközben versenyképes tudást szereznek.

Az AI használatának tiltása nem reális út: a diákok így is hozzáférnek ezekhez az eszközökhöz otthon vagy az interneten.

Az iskolák feladata inkább az, hogy megtanítsák, hogyan lehet felelősen és hatékonyan használni az AI-t.

Ha jól integráljuk, az AI:

• személyre szabott tanulási utakat nyit a diákoknak,
• tehermentesíti a pedagógusokat,
• növeli az oktatás hatékonyságát,
• és versenyképes tudással vértezi fel a jövő nemzedékét.

A félelmek részben jogosak, de kezelhetők. A nyereség viszont óriási: egy olyan oktatási rendszer, ahol a tanár nem adminisztrátor, hanem mentor és vezető, a diák pedig nem passzív befogadó, hanem aktív tanuló.

Következtetés: romániai magyar közösségünknek nem tiltania kell az AI-t, hanem okosan és felelősen beépíteni az iskolai életbe. Ez a hozzáállás biztosítja, hogy gyermekeink ne csak felhasználói, hanem alkotói is legyenek a jövő technológiáinak.

Meggyőző, ugye?

Mielőtt bárki meglepődne ezen a kérdésen és nagyképűséggel vádolna, azok kedvéért, akik még nem jöttek rá, elárulom: az összefoglalót a bevezetéstől a következtetésig a mesterséges intelligencia, a ChatGPT írta kérésemre, egy parancssorra. Szóról szóra, a (szinte) szerkesztetlen verziót tettem közzé.

– tehetik fel a kérdést egyesek. Erre azt tudnám válaszolni: igen, valószínűleg magam is össze tudtam volna gyűjteni ezeket az információkat, a saját szavaimmal is összeállíthattam volna egy hasonló jellegű összefoglalót. De valószínűleg sok órát elvett volna az utánaolvasás, és nem biztos, hogy ennyire lényegre törően sikerült volna elmondanom, amit megtudtam és amit mondani akarok.

Ehelyett felszabadult több órám arra, hogy újabb izgalmas témák után kutassak, egyéb cikkeket írjak, amelyek talán szintén felkeltik az Olvasó érdeklődését.

Vagy éppen megfőzzem az ebédet, lenyírjam a füvet, több időt töltsek a gyerekekkel, a családommal, egyéb foglalatosságaimmal. Miközben az eredmény – ki merem jelenteni – meggyőző.

Mindezt azért vázoltam fel, hogy ezzel is érzékeltessem, mekkora potenciál rejlik a mesterséges intelligencia használatában, ezt pedig kamatoztatni lehet és kell az oktatásban, a kisebbségi oktatásban is.

A „magyar világtól” elszakadófélben lévő szórványközösségekben ugyanúgy (az anyanyelvi kapcsolódások, kompetenciák erősítésével), mint a tömbmagyar vidékeken (ahol például a romántanulásban segíthet).

Mindez jelenleg egyéni kezdeményezés, döntés kérdése, amely egyelőre az erre nyitott pedagógusok kezében van. A tanári közösségek csoportos nyitása, a diákok és szülők felvilágosításával karöltve, alapjaiban megreformálhatja a lentről építkező tanügyi rendszert. Amely természetesen még sokáig ugyanolyan nehézkes, rugalmatlan, néhol kegyetlen marad, viszont a mesterséges intelligencia bizony barátságosabbá, fogyaszthatóvá, tanulhatóvá pofozhatja – ha már nekünk, embereknek évtizedek óta nem sikerül.