HIRDETÉS
– Az Amerikai Magyar Koalíció egyik alapítójaként egy évtizedig vezette az Egyesült Államokbeli magyarság legjelentősebb szervezetét. Hogyan emlékszik a kezdetekre?
– Az Amerikai Magyar Koalíciót a rendszerváltozás után, 1991-ben hoztuk létre tizenötön. Láttuk, hogy a magyar–amerikai kapcsolatokban olyan szervezetre van szükség, amely jól ismeri az amerikai rendszert, ugyanakkor jelentős kapcsolatokkal rendelkezik otthon is. Célunk az volt, hogy hozzuk összeköttetésbe a magyarországi és az amerikai döntéshozókat.
A másik ösztönző erő az volt, hogy az amerikai magyarok bizonyos célok mentén fogjanak össze.
– Mi számított akkoriban amerikai magyar szempontból fontos célkitűzésnek?
– A NATO-bővítés fontosságát tartottuk kiemelt célnak, és azért lobbiztunk, hogy a magyar érdek is érvényesüljön. A korabeli Clinton-féle Fehér Házzal folytatott öt tárgyalás után – természetesen a magyar kormány közbenjárásával – elértük azt, hogy Lengyelország és Csehország mellett Magyarország már az első bővítési körben az Észak-atlanti Szövetség teljes jogú tagja lehessen. A folyamat 1994-től 1998-ig tartott. Magyarországon is szerveztünk NATO-konferenciákat, hogy az amerikai döntéshozóknak bebizonyítsuk, mennyire fontos a magyarság számára az ország visszatérése a Nyugathoz, amit a kommunizmus idején nem saját akaratából hagyott el.
– Mennyire került terítékre az utódállamokban élő Kárpát-medencei magyarság sanyarú sorsa?
– Ennek a tájékoztató munkának is kiemelt szerepet szántunk.
Megtanultunk egy fontos dolgot: amikor az amerikai kormány és az amerikai magyar civilszervezetek célja egybeesett, szép sikereket tudtunk elérni. Sajnos, a Kárpát-medencei magyar jogsértések ügyére az Egyesült Államok döntéshozói nem voltak fogékonyak, ezért itt felemás eredmények születtek: egy lépés előre és három hátra...
– Hogyan sikerült a három évtizednyi folyamatos jogsértést hitelesen és hihetően tálalni az amerikai kormányzat számára?
– A munkában sokat segített a nemrég elhunyt Hámos László vezette Magyar Emberjogi Alapítvány. Mindig az aktuális jogsértésekre összpontosítunk. Tavaly áprilisban és decemberben például Brenzovics Lászlót, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnökét hívtuk meg, hogy személyesen számoljon be a súlyosbodó magyar jogsértésekről. Mindig arra törekedtünk, hogy valamennyi érintett nemzetrészből a helyi magyar közösség képviselőit vigyük ki Amerikába, akik el tudják mondani panaszaikat. Mi gyakorlatilag
Elkészült jelentéseiket körültekintően dokumentáltuk, így a döntéshozók megbízható képet kaptak arról a Kárpát-medencei helyzetről, amit feldolgoztunk és bemutattunk.
– Mekkora lélekszámú amerikai magyar közösség áll önök mögött?
– A népszámlálási adatok szerint az Egyesült Államokban 1,5 millió amerikai vallja magát magyar származásúnak, de ennek a hatalmas közösségnek csak tíz százaléka beszél otthon, napi szinten magyarul, tehát nagy identitásvesztésről van szó. Amerikában azonban olyan népcsoportokra is van példa, akik már nem beszélnek anyanyelvükön, de azért zenei, kulturális vagy gasztronómiai hagyományaikat hűségesen őrzik. Ilyenek például az írek vagy az olaszok.
Ahol élek, az Ohio állambeli Clevelandban hihetetlenül pezsgő magyar élet folyik, amelynek gyökerei szintén a múlt század elejére nyúlnak vissza. A következő nemzedék az első világháború után érkezett, amit a második világháború utáni, illetve az 1956-os hullám követett. Jómagam is a magyar forradalom leverése után érkeztem családommal az Egyesült Államokba.
– Mekkora érdeklődés van a magyar civilszervezetek munkája iránt?
– A régebb érkezett nemzedékek körében töretlen, a fiatalabb korosztályok között már kevésbé. Akik az utóbbi két-három évtizedben érkeztek a Kárpát-medencéből a jobb élet, a jobb álláslehetőségek reményében, azoknak teljesen más a hozzáállásuk a magyar ügyhöz. Rájuk inkább az jellemző, hogy gyerekeik magyar tudását szeretnék biztosítani, de rendezvényeink kevésbé érdeklik őket. Nem járnak magyar klubokba, ritkán vesznek részt március 15-i, augusztus 20-i vagy október 23-i ünnepi rendezvényeken.
– Mennyire nehéz a magyar származású gyerekeknek megtanulni magyarul és elsajátítani szüleik kultúráját?
– Elsősorban a szülői háttértől függ. Azokon a településeken, ahol bizonyos számú magyar él, ott délutáni magyar iskolai foglalkozások vannak.
Cserkészszövetségünket kiemelten támogatja a magyar állam. A mozgalomban való részvétel egyetlen követelménye, hogy a gyerek beszéljen magyarul. Mivel a képzés magyar nyelven folyik, már a felvételi során kirostálódnak azok, akik nem beszélik a nyelvet. A magyar cserkészet virágzó mozgalom az Egyesült Államokban, nagy iránta az érdeklődés. A vezetőket rendszeresen meghívják Budapestre, különböző programok keretében az amerikai magyar cserkészek ellátogathatnak a Kárpát-medencébe. Nyaranta mintegy 600–700 cserkész találkozik a New York államban működő cserkészparkban. Nálunk, Clevelandban működik magyar nyelvű felnőttoktatás is heti egy vagy két alkalommal, gyerekeknek tartunk rendszeresen vasárnapi iskolát, illetve hétfő este is biztosítjuk a magyar nyelvű oktatást. Mindehhez Magyarországról kapunk pedagógusokat.
– Gyakran megfordul Erdélyben, a Kolozsvári Református Kollégium diákjait hosszú évek óta támogatja. Hogyan született ez a kapcsolat?
– Néhai Csiha Kálmánnal, az Erdélyi Református Egyházkerület volt püspökével kialakult ismertség révén született meg az együttműködés. Jó barátnőmmel, Nádas Gabriellával és Csiha Kálmánnal közösen, hármasban ültünk le a legelején, amikor a püspök úr kijött Amerikába, hogy átbeszéljük, miben tudunk segíteni. Ekkor született meg a keresztszülői akció gondolata. Ehhez
Az utóbbi 28 év alatt legalább huszonötször megfordultam Erdélyben: sok gyerekkel tartom a kapcsolatot, részt veszek a ballagásokon.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
