– Hogyan jött az ötlet, hogy levendulatermesztéssel foglalkozz?
– Úgy kezdődött, hogy van néhány árnyi terület a gyalui parókia mögött, amellyel nem tudtunk mit kezdeni. Számunkra túl nagy volt veteményesnek, másnak pedig ingyen sem kellett. Mivel imádom a levendulát, a kisebbik fiunk születése után a férjem meglepett 1500 tővel.
– Mi vonzott a levendulához? Volt valami személyes élményed, amely inspirált?
Nagyon megszerettük az illata, a szépsége és a színe miatt.
– Mintha az utóbbi időben újra felfedezték volna a levendulát, egyre több helyen termesztik. Mikortól és mire használták régen?
– Egyre többen foglalkoznak vele, de még mindig nem ismerik eléggé. Személyes tapasztalatom, hogy sokan vannak, akik nem tudják, mit kezdjenek vele. Azt olvastam, hogy a levendula különleges és gyönyörű növény, hosszú történelemmel. A latin lavare (mosni) szóból ered a neve utalva a növény tisztító, frissítő hatására. Az ókori rómaiak a fürdőik illatosítására használták, és gyógyító, fertőzésgátló tulajdonságai miatt kedvelték. A régi Egyiptomban a balzsamozáskor is nagy szerepet játszott. Tuthánkámon sírjának feltárásakor a régészek levendulából nyert balzsamot találtak.
– Mennyire hasznos ma a növény? Mit lehet belőle előállítani?
– Huszonkilenc fajjal és több hibrid fajjal rendelkező gyógynövényről beszélünk, kerti dísznövényként ültetik, felhasználják fűszerként, illóolaja pedig számtalan kozmetikai termék hozzávalója. A gyógyszeriparban is használják. Készíteni lehet belőle olajat, vizet, szappant, teát, parfümöket, likőröket, süteményt stb.
– Mikor kezdted el a levendulatermesztést, és hogyan nézett ki az első év?
Az első év olyan, mint amikor gyermeked születik, minden percben ráfigyelsz, nézed, gondozod, és örülsz minden kicsi változásnak. Aztán hirtelen ott van a kész felnőtt, és észre sem vetted, mikor lett ilyen gyönyörű. Idén lett négyéves az ültetvény.
– Mekkora területen termeszted?
– A levendulás Gyalu szívében, a református parókia kertjében, az úgynevezett papi kertben található egy hatalmas vén diófa társaságában. Körülbelül hét árnyi területről beszélünk.
– Milyen nehézségekkel szembesültél az első évben? Milyen munkát igényel a növény?
– Aránylag igénytelen, nincs szüksége öntözésre, de szereti a sok kapálást. Ez okozott némi gondot. A levendula kedveli, ha mi szeretjük őt. Ez abban áll, hogy tisztán tartjuk a gaztól, és minden tavasszal megnyírjuk. Emellett nagyon szereti a napot. Én személy szerint szeretek vele foglalkozni.
– Mikor történik a betakarítás, milyen folyamatokon megy keresztül a levendula?
– Megvárjuk, amíg beérik a virág, s elkezdjük a betakarítását. Ez a mi kertünk esetében öt-hat ember munkája körülbelül öt órán keresztül. Sarlóval szoktuk vágni. Aznap már el is visszük a lepárlóba. Ez azért fontos, hogy a virág ne veszítse illóolaj-tartalmát.
– Milyen termék készül belőle?
– Levendulaolajat készítünk a virágból, mivel olyan fajtánk van, amely arra való. Melléktermékként marad a levendulavíz, ezt nem dobjuk ki, mert szintén értékes. Szoktunk finom szörpöt is készíteni, illetve szárított virágból zsákocskákat.
– A kertet népszerűsíteni is szoktátok. Kik látogatják, és milyen céllal?
Ez azért van, hogy mindenki érezhesse, milyen jó levendula között lenni, a rengeteg méhecske zümmögését hallani. Néha elrepül mellettünk egy-egy gyönyörű pillangó, a dongók pedig duruzsolnak körülötted. Van, aki nem is szed csokrot, csak egyszerűen sétál a sorok között, vagy leül, és élvezi a látványt. Van, aki csak a fotókért jön, mert a virágok között gyönyörű képeket lehet készíteni. Helybeliek és környékbeliek szoktak jönni, magyarok és románok egyaránt, de idén volt osztrák, angol, sőt ukrán vendégünk is. Sokan családostól jöttek, a gyermekek nagyon élveztek itt játszani, szaladgálni a hatalmas kertben.
– Hogyan értékesíted a levendulát és a belőle készült terméket?
– Az értékesítéssel gondok vannak, mert nem igazán ismerik a levendula felhasználhatóságát. Nem tudják, mire jó, ezért nincs sok vevő az olajra, amely értékesebb és ezért drágább is, így inkább az olcsó és nem eredeti termékeket választják. Többnyire a frissen szedett csokrokat tudtuk jobban eladni. Vannak visszatérő vásárlóim is, akik tudják, hogy nálam 100 százalékos, bioterméket vásárolhatnak.
– Jövedelemkiegészítésnek szántad? Hobbiként fogod fel?
– Eredetileg hobbiként indult, de annyira szép volt, hogy meg akartuk osztani másokkal is, és természetesen akkor már gondoltunk arra is, hogy jövedelemkiegészítő foglalkozás is lehet.
– Kik a vevőid: inkább helyiek, turisták, vagy messzebbről is rendelnek?
Idén például Írországban élő magyarok is vásároltak nálunk, amíg itthon tartózkodtak, és több rokont szerettek volna meglátogatni. Friss csokrokat rendeltek erre a célra, mivel előnyös áron jutottak így szép virághoz.
– Hogyan változott az évek során a levendulás tevékenységed?
– Az évek során egyre többen hallottak rólunk, ám még mindig sokan mondják: nem is tudták, hogy Gyalu központjában ilyen gyönyörű kert található.
– Mi az, amire a legbüszkébb vagy?
– Arra, hogy sikerült olyan kertet varázsolni a férjemmel együtt elsősorban a gyerekeink számára, ahol néhány hétig egy csodának lehetnek élvezői, hiszen mesés környezetben játszhatnak egész nap.
– Melyek a jövőbeli tervek?
– Egyelőre bővíteni nem fogunk, viszont szeretném a szappankészítés csínját-bínját elsajátítani.
– Mit jelent számodra a levendula és a természetközeli munka?
– A levendulás-kertünk a nyugalom és a kikapcsolódás szigete. Elég kimenni a virágok közé, és máris jobban érzem magam, mert érdemes természetközelben lenni. Amióta a levendulával foglalkozom, megismertem az életnek egy másik oldalát, sok olyan szépségben és örömben volt részem ezáltal, amit semmi más nem tudott nyújtani.
– Van-e kedvenc időszakod a levendulásban?
– Nincs kedvenc időszakom, mert a termesztés minden fázisát élvezem.
Megjelennek a méhecskék, a pillangók, és ettől kezdve ott szoktuk meginni a kávénkat. Egy nap sem egyforma, az idő múltával egyre jobban adja ki a színét. Érdekes módon ugyanaz a kert másképpen néz ki reggel, másképpen napközben, és teljesen más színét mutatja este, amikor lemenőben a nap. Egyszóval csodálatos!
Mindenkinek csak ajánlani tudom, keresse fel a közelében levő levendulást, s töltsön el ott egy kis minőségi időt akár egyedül, akár a családjával, és figyeljen csendben a körülöttünk levő csodálatos világra. Nálunk nincs zene, nincs kajaillat, sem giccs, nincsenek különböző árusok, mint máshol, ahol elsiklik a lényeg, csak a levendula és fenséges illata.
Szentháromság vasárnapján tartotta aranymiséjét Máriaradna első nem szerzetespapja, Reinholz András. A római katolikus plébános hivatásának eddigi 50 éve alatt csak két helyen szolgált: 28 évig papi pályafutása első á
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.