„Digitális cumi”: káros a kicsik idegrendszerére a képernyőhasználat, van, hogy csak telefon társaságában hajlandó enni a gyerek

Egyre korábban kezdenek hozzászokni a gyerekek a képernyők egyeduralmához, ezt az is mutatja, hogy a tanügyminisztérium javaslatot fogalmazott meg, amely segít szabályozni, korfában tartani és ellenőrizni a kicsi gyerekek képernyőhasználatát. Két éves korig a gyerekeknek egyáltalán nem szabadna hozzáférniük telefonokhoz és táblagépekhez, kivéve, ha a nagyszülőkkel vagy szeretteikkel beszélgetnek – tette közzé erre vonatkozó javaslatát május 21-én az oktatási minisztérium. A témában pedagógusok szakvéleményét is kikértük: Dobri Erikáét, aki 18 évig dolgozott óvónőként és jelenleg kisiskolásokat oktat Kolozsváron, valamint Nagy B. Szilárd gyógypedagógusét, a kincses városbeli Báthory István Elméleti Líceum fejlesztő pedagógusáét, a Romániai Magyar Gyógypedagógusok Egyesületének elnökéét.

Tanügyminisztérium: egyáltalán ne férjenek hozzá képernyőkhöz a két évnél kisebbek

A Születéstől 7 éves korig tartó korai tanulás és fejlődés alapvető mérföldkövei című minisztériumi javaslat egyaránt szól pedagógusoknak és a szülőknek, és öt fejezetet tartalmaz a gyermekek fejlődéséről több területen: a szocio-emocionális fejlődés, a nyelvi fejlődés, a fizikai egészség, a megértés készségei, valamint a kognitív fejlődés és a világról való tudás területein. A miniszteri rendeletet ősztől, a 2024-2025-ös tanévtől kellene alkalmazni a közvitára bocsátott tervezet szerint. A 18-24 hónaposnál fiatalabb gyermekek ne férjenek hozzá telefonhoz, táblagéphez és így a játékokhoz sem, kivéve a videokamera használatát a szeretteikkel (nagyszülőkkel, nagynénikkel) való beszélgetéshez – szerepel az ajánlásban.

A dokumentum az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia által kifejtett álláspontot veszi alapul, eszerint a 2 és 5 év közötti gyermekek számára legfeljebb egy óra képernyőidő ajánlott a szülő, felügyelő társaságában, javasolt, hogy megbeszéljék a látottakat, felfedezzék a kedvenc karaktereket. Az ajánlás szerint 15-20 perces szünetek tartása ajánlott a tévénézés között.

Amint a minisztérium által közreadott szövegben szerepel, a legújabb tanulmányok azt mutatják, hogy az első három év a legjelentősebb időszak a gyermek növekedése és fejlődése szempontjából, az agy ebben a periódusban tevékenységfüggő és létfontosságú a játék, a másokkal való kommunikáció és a szeretetteljes kapcsolat. „A gyermeknek egyszerre van szüksége egészséges táplálékra, gondoskodásra, figyelemre és melegségre, stimulációra, bizalomra, türelemre és egy olyan tápláló környezetre, amelyben a megfelelő időben fejlődhet. Ezen feltételek bármelyikének hiánya ebben az életszakaszban hosszú távú következményekkel járhat” – olvasható a dokumentum bevezetőjében.

A szaktárca javaslatai közt szerepel, hogy a felnőtt a kezdetektől állítson fel egyértelmű szabályokat a képernyőkhöz való hozzáférésre vonatkozóan még akkor is, ha a gyermek passzívan nézi azokat és nem játszik. Mutasson jó példát a kicsiknek azzal, hogy ő maga is tudatosan, célszerűen kommunikációra használja a technológiai eszközöket. Fontos, hogy a felnőtt segítsen a gyermeknek megérteni a különbségeket és összefüggéseket a való világ és a digitális világ között – szerepel a javaslatban.

A gombnyomogatás nem ad elég ingert, nem alakulnak ki mozgásminták

Nagy B. Szilárd kifejtette, hogy a témában kutató szakemberek egybehangzó véleménye is azt jelzi, hogy a csecsemő- és kisgyermekek digitális eszközökkel való körülbástyázása nem segíti az idegrendszer harmonikus fejlődését és a későbbiekben számos negatív következménnyel jár. Ezekre az eszközökre egyszerűen nincs szükségük. „A jelen pillanatban kisgyermeket nevelő szülők nagy része már a digitális kultúrába született bele, sok esetben természetesnek látja a »minél korábban, annál jobb« elvét, ami az okos eszközök felkínálását is jelenti.

Ezeket »digitális cumiként« használva, a csecsemő- és kisgyermek nagyon képlékeny idegrendszerében olyan változásokat okoznak, amelyeket később már nem vagy nagyon nehezen lehet »javítani«” – fejtette ki a gyógypedagógus.

Mint magyarázta, ebben az életkorban, az úgynevezett kritikus időszakban nagyon fontos a minél többféle érzékszervi inger biztosítása. „Ha döntő módon a digitális eszközök vannak jelen a gyermek életében ebben az időszakban, nem alakulnak ki például azok a mozgásminták, amelyekre később nagy szükség lenne a megfelelő íráskészség és számos más készség zökkenőmentes működéséhez. Ezeknek a készségeknek a kifejlődéséhez egy gomb nyomogatása nem ad elég ingert. Számtalan olyan tevékenység van, amelyet a szülő tudatosan választhat gyermekének ebben az életkorban, és amely az idegrendszer harmonikusabb fejlődését biztosítja” – hívta fel a figyelmet Nagy B. Szilárd.

Ebben a tekintetben is a családi minta az, amely meghatározó, hiszen a gyermek másol, legyen az bármilyen viselkedési forma a szülő, illetve a közvetlen környezet részéről.

„Ha a gyermek azt látja, hogy a szülei kezében folyamatosan okostelefon és más digitális eszköz van, ezt a mintázat épül be fokozatosan az idegrendszerébe, ez válik természetessé. Ugyanakkor ha azt látja, hogy a szülei könyveket olvasnak, nagyobb eséllyel válik ez a folyamat természetessé. A kulcs itt a szülő részéről a következetes, tudatos munka” – hangsúlyozta Nagy B. Szilárd.

Nem fejlődik eléggé a szókincs, sem a mozgás, viselkedésszavarok léphetnek föl

A kolozsvári tanintézetben oktató szakember úgy fogalmazott, a digitális eszközök túlzott használatával nagy az esély – és ezt az utóbbi másfél év tapasztalata is bizonyítja – hogy drasztikus lesz a lemaradás a szókincs bővülése, a kommunikációs készség terén.

„Egyre több gyereknél jelenik meg a viselkedészavar, a hiperaktivitás, a figyelemzavar, más tanulási zavarok. Tehát ez az egyik, de nem az egyetlen oka, hogy megnövekedett a neurológiai alapú teljesítményzavarokkal rendelkező gyermekek száma. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy sok gyermek nehezen illeszkedik be már az óvodában, és ez folytatódik az iskolás, elemis életkorban is: nehezen tudják kezelni az indulataikat, nem tudnak életkoruknak megfelelően játszani és viselkedni” – mutatott rá a gyógypedagógus. Mint kifejtette, ilyen gyerekeket szinte minden osztályban, csoportban lehet találni, ő fejlesztő pedagógusként számtalan ilyen esettel találkozik munkája során. „

Elbeszélgetve a szülőkkel sokszor igazolást nyer, hogy a digitális eszközök dominanciája miatt a gyermek életében háttérbe szorul a másfajta, aktív tevékenységközpontú életmód, a kicsiknek kevesebb fizikai-testi tapasztalatuk van. Nagyon sok családban nincs jelen a meseolvasás, főleg filmeken, képekben ismerkednek a mesével, történettel – így természetesen gyengül a képzetalkotás, a szövegértés.

Nagyon sok a passzív élményszerzés, elég, ha az aktív zenélés, illetve a zenehallgatás, vagy az olvasás-filmnézés arányait nézzük” – hívta fel a figyelmet a szakember.

Nagy B. Szilárd azt is hozzátette, természetesen nem zárhatóak ki a digitális eszközök a gyermekek életéből, hiszen a digitális kultúra korában az erre való felkészítés, irány-és példamutatás elengedhetetlen. „Az iskolás korú gyermeket sem tiltani kell ezen eszközök használatától, hanem megtanítani neki az értelmes használatát, meg kell szabni a kereteket, közösen kell meghozni szabályokat és azokat be is kell tartani. Nincs egy megadott recept erre vonatkozóan, az adott család működése az, amit figyelembe kell vennünk és erre fókuszálva építeni ki közösen a gyakorlatban működőképes rendszert” – emelte ki a szakember.

Azt is kifejtette,

nagy szerepe lenne az iskolai tanításnak is ebben, észre kellene vennie, hogy milyen nagymértékben uralkodóvá vált a digitális világ, de sajnos legtöbbször ezt figyelmen kívül hagyja és olyan elvárásokat állít a gyermekek elé, mintha semmi sem változott volna meg.

„A genetika, a digitális világ és más környezeti tényezők befolyása által másképp »huzalozott« idegrendszerrel rendelkező generációk esetében az iskolai tanításnak is a megváltozott képességekre kellene építenie, el kellene kerülnie vagy csökkentenie ezáltal a frusztrációkból adódó kudarcélmény halmozódását” – mondta Nagy B. Szilárd.

A gyerek számára nem egyértelmű, hogy a digitális eszköz nem lételem, hanem csak eszköz

Dobri Erika tapasztalata, meglátása azért is mérvadó ebben a témában, mert hosszú ideig óvónőként dolgozott, jelenleg pedig kisiskolásokat oktat az Apáczai Csere János Elméleti Líceum tanítónőjeként. „Karrierem során 18 évet dolgoztam óvodapedagógusként különböző állami és magán oktatási intézményekben, Kolozsváron. Csak vegyes korosztályú gyermekekből álló csoportokat terelgettem, így betekintést nyerhettem a bölcsődés, illetve nagycsoportos óvodás hétköznapjaiba. Az utóbbi három évben az Apáczai Csere János Elméleti Líceumban, már kisiskolások lépteit követem nyomon. A technológiai fejlődés szakaszait nagy mértékben megtapasztalhattam az évek során, ami jelen pillanatban egy átfogóbb rálátást biztosít számomra ezzel a jelenséggel kapcsolatban” – mondta el a pedagógus. Hozzátette, »régi motorosként« nehezebb számára megtalálni a pozitív lehetőségeket az újszerű készülékek pedagógiai szempontból való alkalmazásában. „Szerencsésnek érzem magam, hogy eszközként tudok ezekre a készülékekre tekinteni és nem lételemként.

De sajnos egy kisgyermek számára ez nem ennyire egyértelmű. Ahogy nem minden szülő jut el ahhoz a felismeréshez, hogy a bölcsődés, óvodás gyermeknek nincs szüksége a telefonra játékszerként. Arra a felnőttnek van szüksége,

amikor már eszköztelen és túlságosan kimerült vagy tanácstalan nevelési kérdések megoldásában” – fejtette ki a pedagógus.

Dobri Erika arról is beszélt, hogy kicsi korban az idegrendszer fejlődésében hibák csúszhatnak be a fokozott képernyőzés miatt.

Az is megtörténik, hogy csak telefon társaságában hajlandó enni a gyerek

„Azt tapasztaltam, hogy egyre inkább nő a száma azoknak a bölcsődés, óvodás gyermekeknek, akiknél megkésett a beszédfejlődés, tartós beszédhiba áll fenn, illetve ezzel egy időben mozgásos fejlettség terén is lemaradott.

A túlpörgött idegrendszer miatt nehezen lehet lecsendesítő, nyugalmi állapotba hozni őket, ahol esetleg egy mese végét türelmesen kitudják várni. A legfájdalmasabb számomra a telefonkészülék »segítségével« táplálkozó gyermek, aki létszükségletét sem képes kielégíteni a készülék hiányában.

Sok esetben küzdöttem magából kifordulva érkező gyermekkel, aki a reggeli utaztatás vagy ébredés során részesült a készülékben és az intézménybe érkezéskor már nem tudta elfogadni ennek a kegynek a megvonását” – részletezte a pedagógus.

Ami a kisiskolás korosztállyal kapcsolatos friss tapasztalatait illeti, elmondása szerint nagyon szerencsés helyzetben van, mivel a szülőkkel való kapcsolattartás és közös együtműködés egyelőre gyümölcsöző. „Úgy gondolom ennél a korosztálynál a szülő felismeri, hogy itt már nagyobb a tét, ketyeg az óra. Az osztályomban levő másodikos gyerekek többségénél még nem egy fokozott figyelmet igénylő jelenség a képernyőzés. Csíráit viszont azoknál a gyerekeknél lehet látni, ahol a szünetek alatt zajló beszélgetések többnyire az online játékélménnyel kapcsolatosak. Ezek azok a gyerekek, akiknek nehézséget okoz a tartós figyelem és akiknél alacsony a monotonitástűrés határa, például a gyakorlást igénylő készségek elsajátításában nem kitartóak” – sorolta Dobri Erika. Azt is elmondta, hogy tanítóként folytonosan valamilyen szemléltető, aktivizáló, sok esetben helyváltoztató módszert kell bevetne a gyerekek figyelme, érdeklődésük fenntartása érdekében.

„Egyértelműen állítom, hogy az online világ felülmúlja az offline világot, így

passzív érdektelenséget észlelek az elemis gyermekeknél az iskola iránt.

Véleményem szerint az a gyermek, aki korai korban, játszás céljából ismeri meg alaposan a különböző technikai eszközöket, nagyon kis mértékben vagy egyáltalán nem képes a tanulást megsegítő eszközként tekinteni rájuk” – összegzett a pedagógus.