

Erdélyben egyelőre még újdonságnak számító, közel 130 fős, francia származású Lacaune juhállománnyal termel a kalotaszegi Mérában Horváth Csaba állatorvos. A hagyományos erdélyi racka (közismertebb nevén curkán) állományán egy gyors döntéssel 2023 tavaszán adott túl, nem sokkal az ellések időszaka után: akkor 245 felnőtt állatot, 187 bárányt és 50 kecskét értékesített. Hirtelen döntése mögött az állt, hogy sok más juhtartó gazdához hasonlóan juhász nélkül maradt, nem volt kire bízza az állományát.
jobb minőségű a teje, és szemre is gyönyörködtetőbb állat. Sikerült is Szeben megyéből 67 tenyészállatot vásárolni” – magyarázza a Kolozsvár szomszédságában lévő Kisbácsban élő termelő, aki juhállományát a portájától 15 km-re, Méra határában tartja egy bérelt földterületen.


Első nekifutásra nagy kihívásnak tűnt pásztor nélküli juhászatba belefogni, ami a mi vidékünkön egyelőre ritka jelenség, mert a közfelfogásban úgy él, hogy juhász nélkül a juhok napközben rosszul legelnek, másrészt nagy veszélyt jelentenek a környéken elszaporodott farkasok: az utóbbi években a vad nemcsak a juhokat, hanem a szarvasmarhaállományok borjait is tizedeli Kalotaszegen. Az állatorvos szerint az intenzív fajtaként számon tartott Lacaune juhokat van, aki belterjes körülmények között tartja, bőven abrakolva, így akár napi 3–4 liter tejet is fej anyaállatonként. A kisbácsi agrárvállalkozó nem akart ebbe a szélsőséges irányba elmenni, ezért úgy döntött, hogy a már meglévő fedett juhakol mellé megerősített villanypásztorral őrzött legelőt kerít be, ahol a juhok éjjel-nappal szabadon mozognak.
Kora reggel és este fej, a nap többi részében a bekamerázott területen juhászkutyáinak őrzésére bízza a mintegy 130 fős juhállományát.
A legelő mellett mindig az állatok rendelkezésére áll széna is, így hamar megszokták az „önálló életet”, és az állományban szerencsére vadkár sem történt az elmúlt két esztendőben. Horváth Csaba szerint nagyon fontos, hogy megfelelő juhászkutyákkal rendelkezzen a gazda, mert ilyen esetben nem mer sem a farkas, sem a sakál bemerészkedni a juhok közé. Ettől persze nem kizárt a vadtámadás, de a Méra határában juhászkodó gazda szerint eddig ezt sikerült szerencsésen elkerülni.
A kamerák felvételein jól látszik, hogy míg nyáron nagy melegben a juhok inkább árnyékot keresve delelnek, estére, éjszakára, amikor visszaesik a hőmérséklet, órákon át legelnek, tehát a takarmányfelvétel áttevődik egyik napszakból a másikba, így juhász nélkül sem maradnak éhen az állatok.
Míg a korábban kétszer akkora állománytól kifejt tejet egy tejfeldolgozónak értékesítette, a Lacaune juhok tejét otthon feldolgozzák sajttá és telemeává. Piacolni sem kell vele, mert előzetes várólista alapján otthonról viszik el a készterméket az ismeretségi körükbe tartozó vásárlók. Ennek egyszerű magyarázata van:
juhászhiány miatt a környéken sem fejik már a juhokat, így egyre kevesebb juhtejből készült termék kerül a fogyasztókhoz.
A gazda egyelőre háztáji tejfeldolgozás keretében értékesíti termékeit, de következő lépésként az állategészségügyi igazgatóság által engedélyezett kis tejfeldolgozót szeretne üzembe helyezni, ami lehetővé tenné, hogy üzletekbe is szállítson tejtermékeket.


A hagyományos rackához hasonlóan megmaradt bárányait ősszel értékesíti külföldi exportra, de a többségük már húsvéti bárányként elkel. A két juhfajta közötti különbséget mutatja, hogy tavaly ősszel 60 kilós bárányt is értékesített, olyan mértékű a francia juhfajta súlygyarapodása.
– magyarázza vendéglátónk, akinek az állományát egy fejési időszakban keressük fel.
A szép állomány és a viszonylag könnyen értékesíthető tejtermékek ellenére Horváth Csaba úgy látja, hogy a gazdálkodás ma roppant nehéz Romániában, a mezőgazdaság mélyponton van.
Helyzetét nem tartja ideálisnak, mert a mező közepén található állománya sokféle veszélynek van kitéve, közelebb azonban nem talál szabad legelőt.


„Ahhoz már nincs türelmem, hogy lecsúszott, részeges juhászokkal próbálkozzak, állatgondozásra nem találni megfelelő embert. Sok állattartó telep mozog ebben az ördögi körben, ezért egyre többen keresnek kibúvót, új megoldásokat, ahogyan én is tettem” – magyarázza a gazda.






























 
																	„Örömteli közösség, elmélyült hit, épülő egyházmegye” – akár ez is lehetne a mottója az idei, immár harmadik alkalommal megszervezett Hitvalló Napnak, amely az Erdélyi Református Egyházkerület egyik kiemelkedő egyházmegyei rendezvényévé nőtte ki magát.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.