Ki merészel még röhögni azon, hogy az asszony verve jó?!

Az 51. áldozatnak, akivel idén nőgyilkos végez Romániában – azaz szinte minden hétre jut egy férj, jegyes, partner, barát, udvarló, „ex” által elkövetett femicídium. Olyan gyilkosság, amely a nők elleni erőszak legsúlyosabb formája, amely a nők vagy lányok nemük miatti szándékos megölését jelenti. Egy specifikus, nemi alapú erőszakot, amelynek mozgatórugója az áldozat (gyengébb) neme.

Pénz számolva, asszony verve jó – tartja egy magyar mondás. Vagy itt egy másik, manapság talán közismertebb „székely bölcsesség”: a sör nem ital, a medve nem játék, az asszony nem ember. Bármennyire is egyértelmű, hogy ma már elfogadhatatlanok a régmúlt sok szempontból más, sötét, kegyetlenebb időszakaiból valami oknál fogva ránk maradt idézetek, azért „viccesen” ma is fel-felemlegetik. A társaság pedig röhög, jobb esetben kényszeredetten mosolyog.

Miközben nem tudni, hogy utóbbiak között nincs-e olyan, akit éppen a napokban, aznap (is) bántalmazott „kedvese” valamilyen formában, vagy a fennhangon röhögők között nincs-e olyan, aki éppen a napokban, aznap (is) bántalmazta azt, akit „szeret”.

A román belügyminisztérium adatai szerint az év első négy hónapjában több mint 40 ezer bejelentés érkezett családon belüli erőszak tárgyában – ami azt jelenti, hogy óránként 14 áldozatot, nagyrészt nőt bántalmaztak. És ezek csak a hivatalos adatok…

Idén már több mint 11 ezer távoltartási parancsot adtak ki partnerük által bántalmazott nők védelmében, ezek közül több mint 4000-et megszegtek. Ilyen intézkedés „védte” a Teleorman megyei Beciu községben brutálisan meggyilkolt 25 éves nőt is, akivel 42 éves volt férje végzett 15 késszúrással, kétéves gyermekük szeme láttára.

A fiatalasszony és annak apja szeptemberben többször is a rendőrségtől kért segítséget az agresszív férfi támadásai miatt. Előbb ideiglenes, majd hat hónapos távoltartási végzést adtak ki a hatóságok, miközben a 42 éves agresszor elrabolta, megerőszakolta volt nejét – és mindezek ellenére, ezek után is szabadlábon maradt. Hogy aztán múlt szombaton végezzen áldozatával.

Az eset drámai módon példázza, hogy az intézményi védelmi mechanizmusok ellenére hogyan válhat valósággá a partnerkapcsolaton belüli erőszak végső állomása. A román rendőrség, ügyészség vezetősége természetesen utólag ezernyi vizsgálatot indított, fél szájjal felróva a meggyilkolt asszonynak, hogy nem járult hozzá a volt férje elektronikus nyomkövetéséhez.

A gyilkos valószínűleg nem tudott róla – és akkor vajon mi lett volna, ha tud róla?! –, hogy október 29-én a nőgyilkosság elleni törvényjavaslatot terjesztettek a parlament elé.

A femicídiumellenes törvényt 273 képviselő kezdeményezte valamennyi pártból – ennyien soha nem álltak egy jogszabály-kezdeményezés mögött.

Az új törvény a nőgyilkosság elkövetőjét minimum 15 év, maximum életfogytiglani börtönbüntetéssel sújtaná. Ugyanakkor a teleormani tragédia után Radu Marinescu igazságügyi miniszter kijelentette, nyilvános vitára bocsátottak egy törvénytervezetet, amely szerint a nemi alapú gyilkosság életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő lenne.

Az elmúlt 11 évben több mint 500 nőt ölt meg a partnere Romániában. Európai uniós viszonylatban Romániában az egyik legmagasabb a nők elleni párkapcsolati erőszak előfordulási aránya, és a nők csaknem fele szenvedett el lelki erőszakot partnerétől. Így nem véletlen, hogy külön fellépés szükségeltetik az erőszak legsúlyosabb változata, a femicídium ellen (is). Bár ezt nem minden országban kezelik külön büntetőjogi tényállásként, vannak rá európai példák, amelyekből merítkezni lehet. Ezek alapján civilek jó ideje követelik:

• hogy Romániában is vezessenek be külön femicídium tényállást a büntetőjogba;
• kérik az egységes, nyilvános adatgyűjtést a nőgyilkosságnak minősülő esetekben, így lehetőség nyílik statisztikai követésre és nemzetközi összehasonlításra;
• sürgetik, hogy minden magas kockázatú ügyben kötelező legyen a többtagú (rendőrség-ügyészség-szociális szolgálat-egészségügy) kockázatértékelés és -kezelés;
• támogatják az elektronikus felügyeleti eszközök – például az elkövetőre szerelhető karkötő – kiterjesztését és működtetését;
• intézményi elszámoltathatóságot: ha védelmi intézkedés ellenére következik be femicídium, automatikus intézményi vizsgálat induljon;
• nyomatékosan kérik a menedékházak és az erőszak áldozatainak nyújtott szolgáltatások kiterjesztését, pénzügyi stabilitását;
• társadalmi kampányokat: tudatosság növelése az erőszak felismeréséről, jelzéséről és a védelmi eszközök igénybevételéről.

A teleormani gyilkosság és az emiatt ismét nyilvánosságot kapott, ijesztő statisztikai-társadalmi adatok – melyek a héten is tüntetéseket eredményeztek az országban – rávilágítanak arra, hogy Romániában a nőket célzó gyilkosság messze nem ritka, nem elszigetelt eset, hanem folyamatosan jelenlévő és intézményesen kockázatos jelenség. A magas számokat az teszi még figyelemfelkeltőbbé, hogy az intézkedések és jogi válaszok nem eléggé gyorsak és nem elég erősek.

Ugyanakkor ez az a tipikus eset, amikor bőszen mutogatunk egyetlen szörnyetegre, elmaradt vidékre, közösségre, rendőri inkompetenciára, vagy csak legyintünk egyet, és megyünk tovább –

miközben a kiváltó ok, az erőszak, a bántalmazás ugyanúgy ott gyökerezik környezetünkben, neadjisten otthonunkban, bennünk.

A teleormani esetnek és a korábbi számtalan hasonló tragédiának mind-mind arra kell figyelmeztetnie, hogy az agressziót nem szabad mindennapi életünk részévé tenni, ha pedig már az, akkor igenis tenni kell ellene, ebben pedig csakis a zéró tolerancia elve segíthet.

A Többet ilyet ne!, Legyen elég! típusú felszólításokat ugyanúgy megfogalmazhatja magában bántalmazó és bántalmazott, ha pedig külső segítségre is szükség van ehhez, nem szabad tartani, félni tőle. Mert a szörnyek bizony nem csak „ott messze”, a tévében, a hírekben élnek, híznak, gyarapodnak, erősödnek, irányítanak, pusztítanak.

Az iskolai agresszió megelőzéséről és kezeléséről tanácskoztak Kárpát-medencei magyar szakemberek

A Tolerancia világnapján, november 16-án hatodik alkalommal került megrendezésre Budapesten az Országos Iskolai Agressziókezelési Konferencia a Virágozz és Prosperálj Közhasznú Alapítvány szervezésében, amelyen erdélyi magyar szakemberek is részt vettek.