PSD-s tisztújítás: maradhat az ellenzéki retorika és a kampányüzemmód

Mint az közismert, a PSD tisztújító kongresszusán a szavazás tulajdonképpen csupán formalitás volt, hiszen a pártot a csúfos elnökválasztási kudarc után lemondott Marcel Ciolacu távozása után ügyvivőként irányító Grindeanunak nem volt riválisa.

Az alternatíva, a párt régi motorosa, Titus Corlățean volt külügyminiszter ugyan eredetileg bejelentkezett az elnöki tisztségre, de a jelek szerint a párt felső vezetőinek többsége nem szerette volna, hogy az új elnök fenekestül felforgassa a PSD-t, ezért nem tett szert kellő támogatottságra, és visszalépett.

Ami magyar szempontból talán nem is akkora kár, hiszen arról a politikusról van szó, aki kidolgozta a trianoni diktátum aláírásának évfordulóját román nemzeti ünneppé nyilvánító törvényt.

A karizmatikus, dinamikus vezető és éles elméjű debattőr helyett inkább szürke hivatalnokként jellemezhető Grindeanu kiváló biztonsági megoldásnak tűnhet a párt illetékesei számára egy olyan periódusban, amelyben a PSD mélyrepülésben van, hiszen miközben kilenc éve még közel 50 százalékkal végzett az élen a parlamenti választáson, ma támogatottsága 20 százalék körüli, és azért küzd, hogy az ne csökkenjen még tovább.

Nem mintha Grindeanu nem hozott volna újítást: a párt alapszabályából az idők szavára hallgatva kiiktatták a progresszív jelzőt, és rögzítették a román nemzet hagyományos nemzeti és vallási értékei iránti elkötelezettséget.

Mindez furcsa lehet egy magát szociáldemokratának nevező párt részéről, azonban Romániában általában az ilyesmi nem szokott problémát okozni –

egy magát ultraliberálisak vagy baloldalinak nevező párt politikusainak jó része bármikor képes sovinizmusba hajló kijelentésekre, vagy rosszabb esetben intézkedésekre, ha abban látja a népszerűség kulcsát, különösen a magyarokat érintő témákban.

• A PSD szempontjából több tényező is indokolja a progresszív jelzőről való lemondást.
• Egyrészt a woke ideológia túlkapásai, amelyek gyakorlatilag önmaga karikatúrájává torzították az emberi és kisebbségi jogokért való kiállást, és amelyek konzervatív reneszánszhoz vezettek.
• Másrészt egy sokkal prózaibb ok: a PSD kemény és veszélyes riválisra talált a román politikai porondon.

Ahol a hagyományos ellenfél, a néppárti Nemzeti Liberális Párt (PNL) immár kis túlzással hagyományos szövetséges lett, feltört viszont a társadalmi elégedetlenséget populista szociális intézkedésekkel orvosolni ígérő és a hagyományosan létező nacionalista érzületet szélsőjobboldali retorikával felkorbácsolni akaró Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR),

amely hangzatos retorikája és a hagyományos, fősodratú pártokból való kiábrándultság miatt stabilan vezet a felmérésekben, támogatottsága 40 százalék körüli.

Eleve az AUR és a két másik kis, szélsőjobboldali párt jelentette konkurencia tette szükségessé a jelenlegi, jobbközép, balközép és balliberális pártokból, valamint az RMDSZ-ből és a többi nemzeti kisebbséget képviselő frakcióból álló kormánytöbbség létrehozását, de az AUR-tól közvetlenül mégis a PSD-nek van a legtöbb félni valója.

A legnagyobb szeletet ugyanis a szociáldemokraták szavazóbázisából hasította ki a szélsőjobboldali párt, így nem csoda, ha a lejáratott tartalmú progresszió helyett a hagyományos nemzeti értékeket próbálják hangsúlyozni – a párttól amúgy sem állt soha távol a nacionalista demagógia, szociáldemokrácia ide vagy oda.

A cél tehát most az, hogy visszahódítsák az AUR-tól a szavazóikat, ehhez pedig a jobboldali retorika és értékrend felé történő nyitás szükséges.

Ezért nem valószínű, hogy igazuk lesz azoknak az elemzőknek, akik úgy vélekedtek, hogy a PSD tisztújító kongresszusa és a teljes jogú pártelnök megválasztása után a párt visszavesz a harcias, gyakran virtigli ellenzéki hangnemből, amelyben koalíciós partnereit támadta.

Sokan a belső választási kampány számlájára írták, hogy Grindeanu és a PSD többi vezetője úgy bírálta a liberális párti Ilie Bolojan miniszterelnököt, vagy a szintén koalíciós partner Mentsétek meg Romániát Szövetséget (USR), mintha a párt ellenzékben lenne.

Ez a hangnem azonban azt követően sem enyhült, hogy hetekkel ezelőtt kiderült: Grindeanunak nem lesz ellenfele az elnökválasztáson, sőt tovább radikalizálódott.

Ez azt jelzi, hogy a PSD nem készül kilépni a kényelmes, Kinn is vagyok, benn is vagyok szerepből, amelyet magára osztott a koalícióban.

Mint ismeretes, a párt ugyan első helyen végzett a tavalyi parlamenti választáson, de Nicușor Dan államfő a Nagyvárad polgármestereként és Bihar megye közgyűlésének elnökeként elért eredményei révén országos elismertségre szert tett liberális pártelnököt, Ilie Bolojant szánta miniszterelnöknek.

Amibe a PSD boldogan bele is ment, hiszen – nem utolsó sorban a szociáldemokrata Marcel Ciolacu miniszterelnöki ténykedésének betudhatóan – az ország pénzügyi helyzete borzasztó, a fedezet nélküli kampányköltekezések miatt a költségvetési hiány elérte a 9,3 százalékot, így annak érdekében, hogy a hitelminősítők ne vágják bóvliba az országot, súlyos megszorító intézkedéseket kell végrehajtani.

A szociáldemokraták így abban a kényelmes helyzetben vannak, hogy ugyan kormánykoalíciós tagok, és kiélvezhetik annak előnyeit, azonban a népszerűtlen intézkedések arca a koalíciós partner PNL elnöke, Ilie Bolojan miniszterelnök.

Így a PSD magának vindikálhatja a pozitív intézkedésekért járó elismerést, de folyamatosan bírálja a kormányfőt a megszorítások miatt – amelyekről amúgy maga is tudja, hogy jórészt elkerülhetetlenek.

A szociáldemokraták kényelmes helyzete ráadásul 2027-ig megmarad, akkor kell majd a koalíciós megállapodás értelmében átvenniük a kormányfői tisztséget a PNL-től.

Addig abban reménykednek, hogy sikerül annyira rendbe hozni a költségvetést, hogy a 2028-as választásokra már a kormány élén állva besöpörhetik a gazdaság gatyába rázásért járó elismerést.

Fennáll ugyanakkor annak a kockázata is, hogy a helyzet csak rosszabbodik, a megszorítások miatti elégedetlenség pedig előbb-utóbb maga alá temeti a koalíciót.

Ezért is fontos, hogy a PSD folyamatosan hallassa a hangját, jelezze, hogy a kulcsfontosságú kérdésekben markáns saját véleménye van, amely gyakran a kormány hivatalos álláspontjával is szembe megy.

Ezzel is próbálja visszahizlalni a saját támogatottságát, hogy egy előre hozott választás esetén jobban szerepeljen.

Vagyis a gazdasági helyzet gerjesztette bizonytalan jövő és az AUR jelentette konkurencia miatt vélhetően legfeljebb csak kis mértékben mérséklődik a PSD-s politikusok radikális hangvétele és ellenzéki retorikája a tisztújító kongresszus lecsengése után.

A pártnak ugyanis létérdeke, hogy az elpártolt szavazók visszahódítása és az esetleges idő előtti választási megmérettetés érdekében folyamatosan fenntartsa a kampányüzemmódot – még akkor is, ha ezzel csak a koalíciós konfliktusokat szítják, késleltetve ezzel a költségvetés rendbetételéhez szükséges intézkedéseket.

A PSD a kormányon lévő ellenzék, amely az Iliescu-korszakot hozná vissza

Az ideológiai újraértelmezés, amelyet a Szociáldemokrata Párt (PSD) kongresszusán bemutatott – ahol a hangsúly az általános fegyverszünetre esett – egy átfogó stratégia része: a párt újrapozicionálása démonizálható ellenség megalkotásával, s ezá