HIRDETÉS
– Nemrég jelent meg legújabb dalotok és videóklipetek Átkok címmel, amelyet élőben is bemutattatok a kincses városi közönségnek. Milyen volt a fogadtatása?
– Igazi feltöltődés volt. Már nagyon hiányzott, hogy találkozzunk az itthoni közönséggel, hiszen az utóbbi időben nagyon sokat játszottunk magyarországi helyszíneken. Ezek között volt teltházas budapesti Akvárium és A38-as koncert is, ahol vendégzenekarként játszottunk, és persze azokat is nagyon élveztük. Ezen a saját koncerten viszont sokkal közvetlenebbül tudtunk kapcsolódni a közönséggel, mintha házibuliban lettünk volna.
A legjobban annak örülünk, hogy az új dalok különlegesen jó fogadtatásban részesültek.
Külön hálásak vagyunk Varga Norbinak, aki rekordidő alatt készítette el az eddigi egyik legjobban sikerült klipünket.
– Tavalyelőtt rögzítettétek az Alig használt álmok túrkálója című első nagylemezeteket, és már készülőben van a második, amely az önismeret és az önazonosság keresésének kérdéseit feszegeti.
– Ez a lemezfelvétel sok szempontból kedves számunkra. Elsősorban azért, mert az előző lemezfelvételhez képest két új taggal bővült a zenekar: Pandula Péterrel (Pandi) és Urszuj Péterrel (Pötyi). Olyannyira gyorsan sikerült beilleszkedniük a bandába, hogy a lemezen már több dalt is ötleteikből, dalszövegeikből valósítottunk meg. A lemez másik különlegessége, hogy a dalok nagy részét a pécsi Zajzajzaj stúdióban, a 30Y zenekar stúdió-próbatermében rögzítjük.
– A zenekar 2017-es megalakulása óta Siculus-díjakat, Legszebb Erdélyi Magyar Dal címet nyertetek, és jól teljesítettetek tehetségkutatón, dalversenyen is. Mennyire segítettek ezek az elismerések, tapasztalatok a szakmai fejlődésben?
– Mindig jól esnek a szakmai elismerések. Megerősíthetnek abban, hogy jó az irány, de a legfontosabb mégiscsak a közönség visszajelzése.
A koncerteken látszik a legjobban, hogy melyik dalok működnek jól, mi az, amivel azonosulni tudnak az emberek.
A tehetségkutatók jó alkalmak arra, hogy jobban megismerkedjünk más zenekarok tagjaival, tanuljunk egymástól s a szakmabeliektől. A Siculus-nagydíjból vettünk egy keverőt magunknak, és azóta sokkal jobban halljuk magunkat próbákon és jobb minőségű demo felvételeket tudunk készíteni. Az Erdély dala azért volt kimagaslóan jó élmény, mert egy alkotótábor keretében olyan mentoroktól tanulhattunk, mint Schoblocher Barbi, Tarján Zsófi és Vizi Imre.
– Erdélyi és magyarországi nagyszínpadokon egyaránt megfordultatok már. Hol érzitek jobban magatokat, illetve milyen különbséget észleltek a két közönség között?
– Legalább akkora különbség lehet két magyarországi vagy két erdélyi színpad között, mint egy magyarországi és egy erdélyi között. Örülünk, hogy van lehetőség mindkét országban koncertezni. Az emberek mindenhol mások.
– Milyen terveitek vannak idénre, hol koncerteztek legközelebb?
– Elég szigorúra szabtuk magunknak a programot. Az új dalok stúdiófelvétele, koncertek és a klipforgatások közé éppen, hogy be tudtunk szúrni egy kis nyaralást.
A fő cél az, hogy ősz végére kiadjuk a második nagylemezünket, és ez olyan legyen, amivel mindenki elégedett a zenekarból.
A legközelebbi koncertjeink június 15-én a veszprémi Terem koncerthelyszínen, illetve június 16-án az budapesti A38 hajón lesznek. A fesztiválszezonban Tusványoson, Double Rise-on, Kerekdomb fesztiválon, Kolozsvári Magyar Napokon is lehet majd velünk találkozni.
– Hosszabb távon milyen célokat tűztetek ki magatok elé?
– Az, hogy a Petőfi Rádió játssza a dalainkat és a legnagyobb magyarországi klubokban tudtunk zenélni, mind olyan dolgok, amik elképzelhetetlennek tűntek a kezdetekkor.
Az a célunk, hogy kihozzuk magunkból a legjobbat.
Hogy valami olyant hagyjunk magunk után, amire büszkén tudunk visszanézni, s közben lehet, hogy olyan dolgok is összejönnek, amit mai fejünkkel még nem tudunk elképzelni.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
