A polkorrekt hüllők

A polkorrektség annyira elhatalmasodott a Földön, mindenki annyira tisztelte a másságot, hogy Kangavi elhatározta, holnaptól hüllő lesz. Kikéri magának, nem ember többé, hanem hüllő. És kéri szépen, ezt mindenki tartsa tiszteletben. Hüllőként fog élni, ugyanakkor továbbra is tiszteletben tart mindenkit.

Hüllőként viszont kéri szépen, hogy meztelenül járhasson, hiszen a hüllőknek nincs ruhájuk. Meg különben nemük sincs, vagy legalábbis nem látszik. Ezért elvárja, hogy a hímnem és nőnem mellé a hüllőt is vegyék be – például az útlevélbe, személyazonosságiba stb. –, különben sem akar szexista vagy akár feminista lenni.

Hüllőként nem akar és nem is tud aláírni, csak nyálával megjegyezni, vagyis „aláköpni”. Azt is kéri, hogy a vendéglőben ezentúl szolgáljanak fel hüllőkaját, és zárt helyiségekben az ő testhőmérsékletének megfelelő levegőt biztosítsanak. Elvárja, hogy ne botránkozzon meg senki, ha oda piszkol, ahova éppen akar, elvégre ő hüllő. Azoknak ugyanis nem kell külön illemhely. Még uniszex sem.

Annyira tetszett a hüllőstátusz, hogy bizonyos idő elteltével egyre több liberális határozta el: hüllőként fogja leélni az életét. Legjobban természetesen azt élvezték, hogy nem kell semmit sem aláírniuk, csak „aláköpniük”. Nyilván az sem volt kötelező. Elvégre ők hüllők. No és persze az is kedvükre volt, hogy mindenhova piszkíthattak, ahova csak akartak – akár a szomszéd intézmény udvarára is. Mert azt is tiszteletben kellett tartania mindenkinek.

A hüllők száma folyamatosan nőtt, megsokszorozódott – egyre többen akartak hüllőként lubickolni az életben. Ám annyira elszaporodtak, és annyira egyenlőek voltak, hogy bizonyos idő után egyesek kígyónak, mások pedig krokodilusnak tartották magukat. Úgy látszik, mégsem tudtak kibújni a saját bőrükből (Vagy nem tudták levetkőzni emberi természetüket?). Egyeseket sértő módon egyenesen csúszómászóknak aposztrofáltak. Ám mivel annyira tisztelték egymást, közös elhatározással mégis megegyeztek: nem hüllők lesznek ezután, hanem gerinctelenek.