Herkulesfürdői Versay – egy szállodai portás miatt pusztul a híres fürdőváros

2023. augusztus 25., 09:46

Herkulesfürdőt osztrákok újíthatják majd fel, olvashattuk a magyarországi sajtóban. A hír sajnos csak részben fedi a valóságot, hiszen a település műemlék épületeinek többsége magántulajdonban van, a felújításokat pedig ingatlanspekulánsok hátráltatják. Feltérképeztük, miért nem mozdul ki a holtpontról a bánsági fürdőváros ügye.

Herkulesfürdői Versay – egy szállodai portás miatt pusztul a híres fürdőváros
galéria
Fotó: Herculaneproiect.ro

Herkulesfürdő (Băile Herculane) vízforrásainak gyógyító erejét a római korban fedezték fel. A későbbiekben, az egymást követő magyar, oszmán, majd az osztrák–magyar fennhatóság alatt a település példátlan fejlődésen ment keresztül. A 19. században már nemcsak gyógyulni jöttek ide Európa minden részéről, hanem szórakozni, kikapcsolódni is, a kontinens legszebb üdülőhelyeként tartva számon a festői szépségű Cserna menti települést. A völgy, amelyben a város fekszik, a Natura 2000 természetvédelmi körzet része, amatőr és profi túrázók kedvelt helyszíne. A gyógyturizmusból megyényi országrész boldogan megélhetne…

Herkulesfürdő polgármestere, Cristian Miclău a közelmúltban díszes ünnepséget rendezett a Cserna-völgyi városban annak ürügyén, hogy végre sikerült felújítaniuk az 1865-ben épült kőhidat.

A pezsgőbontás ezzel véget is ért egy időre, hiszen ez az egyetlen műemlék, amelyet a trianoni diktátum óta sikerült használható állapotba hoznia a fürdőváros vezetőségének.

A román kormány még ennyit sem tett, hiszen a bukaresti uraságok úgy viszonyulnak Herkulesfürdőhöz, mintha egy másik országban élnének (bizonyos értelemben jó, hogy nem érzik a sajátjuknak).

Fotó: Herculaneproiect.ro

Bár sokan a pénzhiányra hivatkoznak, valójában a lustaság, a nemtörődömség, a slendrián hozzáállás és a csibészlelkület a legfőbb oka annak, hogy az európai országok közül Románia területén található a legtöbb gyógyforrás és a legkevesebb működő gyógyfürdő… Amennyiben lenne akarat, már legalább húsz éve pezsgő kultúrélete és jól jövedelmező gyógyturizmusa lenne Herkulesfürdőnek, a gyógyulni vágyóknak pedig nem az út szélén földbe vájt „ülőkádakban” kellene pancsolniuk.

Miért nem újították fel a Szapáry fürdőt?

Az emblematikus herkulesi Szapáry fürdő tragédiájának híre bejárta Európát. A budapesti műépítész, Alpár Ignác tervei alapján emelt monumentális ingatlan a nyolcvanas években kezdett gyengélkedni, mára teljesen tönkrement, épületromja körül mégis évek óta áll a bál. A hegyaljai palotacsonk ugyanis egyfajta kirakatépülete a romániai műemlékvédelemnek.

A fürdő környékére szervezett szakmai konferenciák, fesztiválok és táborok azt a látszatot keltik, mintha Romániában tényleg létezne elszántság, összefogás és akarat ahhoz, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia egyik jelképe feltámadjon halottaiból.

A magyarországi portálok által beharangozott osztrák beavatkozás is erre az épületre irányulna. Az idevágó osztrák–román kapcsolatok 2017-ben létesültek, amikor a temesvári Locus Szövetség kidolgozta a bánsági fürdőtelepülés megmentését célzó Herculane Projektet, amelybe a herkulesfürdői önkormányzaton és a Krassó-Szörény megyei kultúrbizottságon kívül külföldi partnereket is megpróbált bevonni. Legutóbb szlovén és szlovák kollégákkal közösen nyertek meg egy uniós pályázatot (a szlovákok a Besztercebánya melletti Kövi 13. századi Szent László-templomának restaurálására kértek pénzt).

Az agilis civil szervezettel nincs is különösebb baj, kivéve, hogy (mint már említettem): 1. a működése színpadias és eredménytelen, 2. magyarok valahogy sosem akadnak a hálójukba. Nem lehet arról hallani, hogy kifejezetten keresték volna a találkozás és a párbeszéd lehetőségét a magyar szakértőkkel.

Hetekkel ezelőtt, amikor a Herculane Projekt hatodik szülinapját ünnepelték, német, osztrák és luxemburgi lapok írtak a munkájukról. A beszámolókat mégis olyan fotókkal kellett illusztrálni, amelyek a szervezet kudarcáról tanúskodnak, többek között arról, hogy a temérdek herkulesfürdői restaurátortábor ellenére az utóbbi két-három évben annyira felgyorsult a Szapáry-kúrszalon leépülése, hogy életveszélyessé vált, és le kellett zárni a kíváncsiskodók elől.

Fotó: Herculaneproiect.ro

Románia legnagyobb nyilvános lopása

A tragikus állapotok ellenére a Locus honlapján a következőket írják: Herkulesfürdő idilli hely, gazdag építészeti örökségének köszönhetően olyan, mint egy szabadtéri múzeum. Közigazgatási területén 14 régészeti lelőhely, 55 épített műemlék és 5 köztéri plasztika található.

Ennek olvastán az embernek balsejtelmei lesznek, és gyanítani kezdi, hogy az általuk szabadtéri múzeumnak nevezett romhalmaz helyrehozatalával nem is sietnek, hiszen így, ebben az állapotban izgalmas, erre harapnak rá a romturisták, és ennek a felújítására lehet a végtelenségig finanszírozást igényelni, sőt követelni. Egy patikaszerű településre, ahol még egy szeget sem kell beverni, erre nincs mód…

A tétlenkedést részben indokolttá teszi, hogy a rendszerváltást követően itt történt az ország egyik legnagyobb nyilvános lopása, amely teljesen összezavarta a tulajdonviszonyokat.

Zsarolással lehetett herkulesfürdői műemlék épülethez jutni

A Magyar Nemzet 2019-ben, az Elszippantott vendégek című cikkében írt arról, hogy a főként építészhallgatókból álló temesvári civilek „felutaztak” Bécsbe, hogy elbeszélgessenek a világ épített örökségének védőhálójaként ismert világszervezet, az ICOMOS osztrák megbízottjaival. Azt akarták elérni, hogy a Szapáry fürdő épületét mielőbb vegyék fel az UNESCO The Great Spas of Europe (Európa nagy fürdői) listájára. Úgy gondolták, miután ez meglesz, az osztrákok lehetnének annyira aranyosak, hogy fejlesztésekbe is kezdjenek Herkulesfürdőn. Ez 2017-ben volt, azóta semmi sem történt a Szapáry fürdőben.

Többek között azért nem indulhat el semmi, mert az épület az önkormányzaté, a telek Alexandru Gavrilescu bukaresti ügyvédé, aki egy nyilvános árversen vásárolta.

Az eseményen a városvezetőség is megjelenhetett volna, hogy jelezze vételi szándékát, de ez nem tette meg. Gavrilescu ezért felajánlotta, hogy a Szapáry fürdő alatti telket odaadja a településnek, ha kap érte egy másikat.

Annak ellenére, hogy a herkulesfürdői önkormányzat csak akkor nyerhetne uniós forrást a fürdőépület restaurálására (ma már inkább rekonstrukcióról kellene beszélni), ha a Szapáry fürdő alatti telek is az övé lenne, a Gavrilescu által javasolt cserére nem került sor. A teleknek egyébként egy másik tulajdonosa is volt, Valeriu Verbiţchi ingatlanspekuláns, aki az elorzott fürdőépületet adta oda a fürdő alatti területért. A korrupcióellenes ügyészség elő is állította, így ő állítólag (névlegesen) kiesett a játékból.

Amúgy Gavrilescu is Verbițchinek köszönhetően került helyzetbe Herkulesfürdőn, ahol nem kevesebb, mint húsz épületre tette rá a kezét nagyon olcsón, köztük az ikonikus Rezső udvarra.

Verbiţchi ugyanis tetemes összeggel tartozott neki, ezt pedig be kellett hajtani rajta.

Gavrilescu nem szerénykedett. Az egész Cserna-völgyét az irányítása alá akarta vonni. Hogy ezt elérje, maffiózó-módszerekhez folyamodott. A Diána és az Afrodité szállóra például úgy akarta rátenni a kezét, hogy elvágta azt a vezetéket, amelyen a gyógyvizet kapták, így nem tudták elvégezni a gyógykezeléseket. Aztán zsarolni kezdte a tulajdonost, ötszörös vízhasználati díjat követelve tőle.

Fotó: Archív

Egy „szállodai portás” vette meg Herkulesfürdőt

A szabadrablás 1991-ben kezdődött itt, amikor Iosif Armaş szállodai portást a szociáldemokrata kormánypárt a parlamentbe repítette és nagyvállalkozót csinált belőle. Armaş előbb állatbőrrel és cukorral kereskedett, majd egyre több mindent vásárolt és alapított: gyárat, taxivállalatot, repteret, kohászati kombinátot, kikötőket, de ő lett a jól jövedelmező Román Ökölvívó Szövetség elnöke is, valamint többségi tulajdonosa az Argirom International mezőgazdasági cégnek, amelyben magas rangú rendőrtiszteknek és hírszerzőknek volt érdekeltségük…

Mivel Herkulesfürdő is szabad prédává vált, nem hagyhatta veszni. Egyenesen a turizmusért felelős minisztertől vásárolta meg nevetséges összegért 2001-ben, szállodástól, gyógyfürdőstől, műemlék épületestől. A fürdőkomplexum fejlesztésére több milliárd lejt kapott az államtól, de ő a pénzt másra költötte (egyebek mellett meglepte magát egy jachttal). Herkulesfürdő belvárosa így a portás hitelezőinek a kezébe került, akik tettek arról, hogy a történelmi épületekhez egy-egy lakótelepi lakás árán jussanak hozzá ők és a cinkosaik.

Armaşt egyévi szabadságvesztésre ítélték…

Fotó: Archív

Herkulesfürdő új gazdái

Végül vegyük sorra, kik szereztek maguknak befolyást Herkulesfürdőn Armaş eltávolítása után, és mit kezdtek itteni ingatlanjaikkal.

Az 1869-ben emelt Stefánia Hotel a vélhetően makedoromán (cincár) származású Gherga családé lett. Az épületet szépen felújították, és Versay néven négycsillagos szállóként üzemeltetik. Feltételezhető, hogy a faramuci névadással a franciáknak és cimboráiknak akartak kedveskedni, akik a számunkra rossz emlékezetű versaillesi palotában intézték el, hogy Herkulesfürdő ma romániai város legyen.

Talán nem véletlen, hogy a herkulesi Versailles az egyetlen történelmi ingatlan Herkulesfürdőn, amely elfogadható állapotban van.

Ghergáék a Román Állami Vasutak (CFR) beszállítói, tűzifával kereskednek, így a botrányos nevű szállóban a román állam pénze (és érdekeltsége) is rendesen benne van.

A Căpușan család Kolozsvárról tört be a herkulesfürdői piacra. Kipofozta a régi kaszinóépület egy részét, valamint belekezdett a hajdani Ferenc József Szálló renoválásába, amelyet egymillió euróért vett meg. A Business Magazin írta meg, hogy az új gazda, akinek Kolozs megyében több szállodája is van, kétmillió eurót fordítana arra, hogy 2026-ig ötcsillagos hotellé alakítsa a monumentális, mégis kecses épületet.

A Riseproject.ro értesülései szerint a legtöbb belvárosi történelmi épület (négy szálló, két fürdőépület és a kaszinótömb egy szelete) Bogdan Romeo Verbier kezében van. A portál úgy tudja, a férfi az apjától örökölte, aki Iosif Armaș üzlettársa volt a nagy herkulesi lopásban, és aki ellen a korrupcióellenes ügyészség a halála után emelt vádat. Pont emiatt Verbier egyelőre nem csinál semmit a herkulesi ingatlanjaival, inkább kivár…

A legismertebb herkulesi ingatlantulajdonos egy magas polcra kapaszkodott román politikus, szenátor, korábbi belügyminiszter, Marcel Vela.

Az ő tulajdonába is a nagy játékostól, a „szállodaportás” Iosif Armaștól került a fürdőváros legrégebbi épülete, amelyet 1811-ben emeltek. Az ingatlannak Vela lánya és a férje örvendhetne, ha nem lenne teljesen lerobbanva. Ennek az épületnek a rendbetételére is csak bizonytalan tervek léteznek.

Marcel Vela évekkel korábban úgy került be a magyar újságokba, hogy vízkeresztkor a karánsebesi ortodox pópával füstöltette ki Nicolae Ceaușescu szellemét az irodájából. Egyébként tanított a lugosi Drăgan-egyetemen, amely szintén a kommunista hírszerzők pénzmosó és pénzcsináló fészkeként jött létre.

A nevezetes Erzsébet vagy Sisi villa (Tatartzy villának is nevezték a település egykori főbérlőjéről, Tatartzy Károlyról) a herkulesfürdői városháza vagyonkezelésében áll. Sokáig művelődési ház működött benne, napjainkban a többi ingatlanhoz hasonlóan az idő martaléka. A polgármester szerint négymillió euróból fel lehetne újítani, de nem rendelkeznek ezzel az összeggel. Szintén a városháza kezeli a Kaszinó egy részét is, de ennek a karbantartására sincs pénze az ebek harmadjára jutott, szétlopkodott Krassó-Szörény megyei fürdővárosnak.

A tulajdonosok között található a román hadügyminisztérium is, amely az utóbbi években kezdett el foglalkozni herkulesi épületével,

kétharmadrészben újítva fel azt, akkora lendülettel és gyorsasággal, mintha végtelen ideje lenne arra, hogy elkészüljön a vállalt feladattal.

Összegezve a történéseket úgy tűnik, Herkulesfürdő már csak egy szép emlék, és csak nekünk, magyaroknak fontos, jóllehet a helyi ingatlanbizniszbe egyelőre egyetlen magyar vállalkozó sem tudott, vagy nem is próbálkozott szerephez jutni.

Fotó: Archív

A „Szapáry-fürdő”
(Dr. Dengi János, Fővárosi Lapok, 1885. augusztus 17., részlet)
Herkules-fürdőnek eddig is megvolt ez a büszke neve: „világfürdő”. S ha eddig megérdemelte, ezután még jobban megérdemli. A most épülő Szapáry-fürdő oly kiváló épülete lesz, mely messze földön ritkítja párját.
Akik a múlt években is jártak itt, emlékezni fognak a hatalmas sziklatömegekre, melyek a Cserna jobb partján a gyógycsarnokkal szemben, meredeztek fölfelé. E sziklatömegek most mélyen le vannak vágva s alattuk hatalmas, stílszerű palota emelkedik: a Szapáry-fürdő. A tisztán gyógykezelésre szánt épületnek hét kupolája csillámlik a nap fényében, arányos egymásutánban; legterjedtebb a középkupola, a főbejárat fölött; ettől jobbra és balra más két egyforma kupola s újra kettő-kettő. Hogy szépsége dacára is nem tesz a szemlélőre olyan művészi hatást, mint a minőt ily ritka gonddal és költséggel emelt épülettől várhatni, annak két oka van; egyik, hogy közvetetlenül háta mögött emelkedik a magasba a lerombolt sötétbarna sziklafal s az épület is hasonló sötétbarna levél, hatalmas volta némileg eltörpül, körvonalai elmosódnak; másik, hogy kupolája az épület arányához sok s közel is állanak egymáshoz; a tető, mondhatni, egész kupolacsoport.
Ez az aesthetikai vétség azonban elnézhető, ha kárpótolják egyéb előnyök, a kényelmesség, rend, célszerűség. S e tekintetben teljes kárpótlást talál a fürdővendég. A Mária- és Erzsébet-fürdőt leszámítva, egy sincs a központhoz oly közel, mint ez, melynek gyógyvize a legerősebb is. Mindjárt a gyógycsarnok előtti úton túl egy filigram és könnyű vashíd vezet át hozzá a Csernán, kellemes kárpótlást adva azért az érzésért, melyet a látogatóban a fürdőhely elején levő otromba vashíd kelt. E csinos vashíddal szemben esik a tágas belépő csarnok, tükrökkel, pamlagokkal; ennek közepén díszes szökőkút fogja a várakozók körül a levegőt frissíteni. A váróteremből jobbra és balra tágas folyosók nyílnak a fürdőszobákkal; a jobb oldalú folyosón a férfiak, másikon a nők fürdőhelyei lesznek; e beosztás mindenesetre célszerűbb az eddiginél, mert nem kell a női és férfi órákat külön beosztani; férfi és nő fürödhetik, amikor tetszik. A fürdőszobák öltöző előcsarnokkal vannak ellátva, melyekből a fürdőkbe léphetni. A fürdőmedencéket vörös és fehér márványokból készítették, lépcsősek s ülhetni is bennök. A bentöltött perceket fali óramű jegyzi; szükség esetére villamos csengetyűvel adhatni jelt a felügyelőnek. A márványmedencékbe két cső szolgál, melyek segítségével a víz hőmérsékét tetszés szerint lehet emelni vagy alábbszállítani. Nagy előnye e mellett az összes fürdőszobáknak az új szerkezetű szellőztetés, bércről vezetett hideg forrásvíz futja körül a falakat, mi a légmérsékletet mindig kellemessé teszi. Hasonló módon nagy kényelemmel vannak berendezve a társas fürdők is, külön öltöző cellákkal.
A víz erős kénszaga s abból az új forrásból van ide vezetve, melyet Zsigmondy Vilmos furatott. A vizet csöveken vezetik, mit sokan helytelenítenek, mert az erős kénvíz feloldja a vasat s a fürdővizet megfeketíti. Szakértők azonban azt állítják, hogy a facsövek alkalmazása még célszerűtlenebb volna, mert rövidebb ideig tartana s gyakori költséget okozna. Akármelyik vezetési eszköz is a helyesebb, azon alkalomadtán könnyű segíteni. Fő, hogy az új forrásvíz a fürdőben a legerősebb gyógyító hatású. Máris használják.
A főbejárás két oldalán márvány táblákra emléksorok vannak bevésve, melyeket közölni, minthogy a fürdőéletére történeti jelentőségűek, nem lesz fölösleges. A jobb oldali márványtáblán aranybetűkkel tizenhat rövid sorban ez áll: „E fürdőház gyógyvize Zsigmondy Vilmos orsz. képviselő és bányatanácsos útmutatása szerint fúrt artézi kútból nyeretik. Az építkezést Szilárd István kir. mérnök ellenőrizte és Tatártzy Károly herkulesfürdői főbérlő, valamint Zellerin Mátyás budapesti gyáros végezte.” A baloldali márvány táblán pedig tizenöt sorban ez olvasható: „I. Ferenc József király uralkodása, borosjenői Tisza Kálmán miniszterelnöksége, Szapáry Gyula gróf pénzügyminisztersége, Buzetzky Pál miniszteri tanácsos kezelése alatt épült ezen fürdőház, Alpár Ignác budapesti építész terve és vezetése szerint 1883‒1886.”
A fürdői élet különben nem oly élénk, mint az előző években. Lehet, hogy az országos kiállítás is oka ennek, de vannak, kik megfejtését a fürdődrágaságában keresik. Igaz, hogy egy fürdés az Erzsébet-fürdőben hetven krajcár s a Szapáry-fürdőben egy frt; de midőn Vihnyén a vendég egy fürdésért 1 frt 60 krt is fizet, (ha nem lakik a bérházakban), túlságos drágának a herkules-fürdői árat nem mondhatja. Különben is azoknak, kiket gyógyulási remény visz Herkules-fürdőbe, az igazgatóság kedvezményeket szokott adni; akik pedig mulatni mennek oda, azok megfizethetik s meg is fizetik mulatságukat. Van oláhországi bojer-család, ki naponkint csak a lakásért 17 frtot fizet, de ezt maga ajánlja föl, s nem a fürdőfelügyelőség kéri. A szobaárak naponkint 2–6 frt közt változnak. A gyógycsarnokban elég mérsékelt árak mellett lehet étkezni, még pedig ízletesen. Reggel és este a szegedi Erdélyi Náci zenekara játszik a főparkban s hetenkint tombolával egybekötött táncmulatságok vannak. Jellemző a fürdővendégek nemzetiségére, hogy a kihúzott számokat a közönségnek négy nyelven adják tudtára: magyarul, németül, oláhul és szerbül. Az oláh és szerb közönség Buziáson is rendes. Francia, angol nemzetiségű vendég ez évben kevesebb van, mint az előzőkben, de a festői tarkaságot és nemzetközi szint mai napig is megtalálja az érdeklődő.

Gurzó K. Enikő

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.