Sokan hinni szerették volna, hogy a demokrata elnökjelöltnek, Kamala Harrisnek esélye van legyőzni Donald Trumpot. Bármennyire is ezt harsogták világszerte a liberális megmondóemberek, kívánságuk nem jött be.
Nagy kérdés, hogy a szélsőséges román pártok legsötétebb időkre emlékeztető kínálatának rajongói tábora megáll-e a szavazói paletta egynegyedénél, vagy további ,,izmosodás” után elsöprik a trónkövetelő kormánypártok ötven százalék körüli támogatottságát?
Az orosz-ukrán háború legnagyobb kelet-európai áldozata a mezőgazdaság. Ez megmutatkozott az ukrajnai termékek exportjának uniós liberalizálása után, amikor az Európai Unió keleti felének piacát hetek alatt elöntötte az olcsó mezőgazdasági importtermék.
Amit ma az ukránok elkövetnek az ország területén élő nemzeti kisebbségekkel – elsősorban a kárpátaljai magyarsággal – szemben, nagyon hasonlít a Nicolae Ceașescu román kommunista pártfőtitkár idejében megélt magyarellenességre.
Nyugat-európai utakat kellene összehozni erdélyi polgármestereknek, hogy lássák, hogyan történhet meg, hogy a francia, svájci, német, osztrák és magyarszági települések útjai mellett nem látni embermagasságú burjánt, de kisebb gazt sem.
Fűt-fát ígér a népnek a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) vezetője. Ha ez a politikai szörnyűség kormánykerékhez jutna, nekünk, erdélyi magyaroknak aligha lehetnek kétségeink afelől, hogy az országot ,,saját képükre” alakítanák át.
A nemzeti régiók védelmébe indított polgári kezdeményezéssel visszafordíthatatlan időszak kezdődik az erdélyi magyar autonómiaküzdelmek történetében. A számbelileg fogyatkozó és kiábrándult erdélyi magyarság számára a legapróbb sikerélmények is fontosak.
Annak vagyunk a tanúi, hogy a nagyvilágot számos tekintetben sújtó válság közepette a bukaresti törvényhozói, illetve végrehajtó hatalom az együttműködés teljes kerülésével, egymást túllicitálva igyekszik válaszokat adni a kialakult rendkívüli helyzetre.
Politikai ellenzéknek való időket élnek világszerte a kormánypártok. A mai válságos időszakban ugyanis nincs az a kormányzati döntés, amit ne licitálhatna túl az ellenzék.
Kína példája bizonyítja: drasztikus intézkedésekkel gátat lehet szabni a betegségnek. A kérdés csak az: mit kezdjünk a halálosan fenyegető kórral „demokratikus” körülmények között? Erről talán a halálos ágyukon fekvő olasz embereket kellene megkérdezni.
Ma már magától értetődőnek tűnik, hogy az Európai Unió külső határait meg kell védeni. Görögországnak nemcsak joga, de kötelessége is rendőri, szükség esetén katonai hatalommal megvédeni határait a szabálytalanul érkező migránsokkal szemben.
Nem véletlenül tűnik zűrzavarosnak az erdélyi magyar politika, különösen annak RMDSZ-en „túli” fele. Miközben a szövetség a bukaresti belpolitikai válsággal van elfoglalva, a vele szemben álló politikai táborban áttekinthetetlen folyamatok zajlanak.
Egyértelműen a politikai akarat hiányával magyarázható az észak-erdélyi autópálya körüli cirkusz, hogy Kolozsvárt és Marosvásárhelyt ne lehessen belátható időn belül autópályán összekötni Budapesttel. Amíg nem készül el Bukarest fele a sztráda.
Pár éve egy Eurostat-jelentés kimutatta, hogy Romániában a kórházban elhunytak fele megfelelő kezeléssel megmenthető lett volna. Egy újabb kimutatás szerint ötből négy romániai polgár nem halt volna meg, ha a betegségmegelőzés normálisan működik.
A magyar kormány démonizálása messze túlmutat az elemzői véleményeken, szimpátiákon, zsigeri magyarellenességen. A folyamatosan és töményen adagolt Orbán-ellenesség célja a pragmatikus alapokon álló szomszédsági viszony megakadályozása.
Ha hiszünk a „minden rosszban van valami jó” közmondás igazságában, akkor képesek vagyunk a viszonylag „jó” oldalát is látni annak, hogy ekkora hírverés övezi a két Srí Lanka-i vendégmunkás gyergyóditrói alkalmazásával kapcsolatos ellenkezést.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
