HIRDETÉS
Leesett az állam, amikor megtudtam, hogy az Oscar-díjakat átadó gálán Jamie Lee Curtis magyarságáról is beszélt. A gálát nem néztem, már évek óta nem nézem, hiszen tudom: nem egy esetben a politikai korrektség és e mellett sok minden más játszik közre a díjak odaítélésénél. Ezúttal a híradások során mégis felkaptam a fejem. Hogyan lehet az, hogy egy ilyen ízig-vérig liberális, kozmopolita környezetben valaki a magyarságáról beszél? Ráadásul úgy, hogy az Egyesült Államokban született, édesanyja pedig a híres amerikai színész, Janet Leigh.
Nyilván tudtam, Jamie a Magyarországról származó Tony Curtis (születési nevén Schwartz Bernát) lánya, s hogy az apja sohasem titkolta magyarországi származását.
Sőt azt is tudtam, hogy Magyarországon többször is forgatott, ám ritkán volt alkalma megismerni azt a vidéket, ahonnan nagyszülei származtak. Tavalyelőtt több időt töltött Mátészalkán, ahol meglátogatta az édesapja relikviáiból álló, Tony Curtis emlékére készült múzeumot. Elmondása szerint akkor elhatározta, hogy segít közösségi térré alakítani a mátészalkai zsinagógát, ahova nagyszülei is jártak. Akkor ki is jelentette: úgy érzi, elválaszthatatlan kötelék fűzi Magyarországhoz.
Amikor két évvel ezelőtt olvastam az akkor kétszeres Golden Globe-díjas színésznő mátészalkai látogatásáról a híreket, elkönyveltem magamban: a színésznő igencsak udvarias, tudja, mit kell mondani egy ilyen helyen, ám szavai nem többek, mint puszta jólneveltség. Tévedtem.
Az immár Oscar-díjas színésznő valóban komolyan gondolta, amit mondott, és tényleg büszke magyarországi származására.
Ezt pedig olyan környezetben is elmondta, ahol bizony a magyar gyökerek vagy származás egyáltalán nem minősül előnynek, sőt. Az Oscar-díj átadását követően ugyanis a szokásos sajtótájékoztató keretében magyar származásával kapcsolatban is kapott kérdést. Ő pedig rendkívül természetesen módon nyilatkozta: igenis büszke rá, hiszen édesapja családja Magyarországról érkezett az Egyesült Államokba. Azt, hogy mennyire érzi magát magyarnak, nem részletezte, csupán annyit mondott, hogy ez személyes dolog, viszont egy magyar dalt (Katica, Katica, felmászott a fára…) kezdett el énekelni.
Miután még egyszer elmondta, hogy a magyar örökségére büszke, körbenézett a teremben, és meglepetéssel tapasztalta, majd ki is jelentette: milyen csend lett a teremben.
A mai nemzetközi viszonyok között, amikor a magyarokat ferde szemmel nézik, s Magyarországot a migrációs politikája, a genderelmélettel szembeni hozzáállása, a keresztyénség védelme, valamint az oroszországi szankciók ellenzése miatt páriának tekintik, elég nagy bátorságra vall. Talán még akkor is, ha az illető anyanyelve amerikai s immár Oscar-díjas színész. Vagy lehet, hogy éppen azért.
Megosztott társadalomban élünk, legalábbis Magyarországon és Szlovákiában biztosan. Megosztott, ugyanakkor ellentétes, sőt sokszor gyűlölködő. Jóformán ugyanazt a színű tárgyat is képesek egyik térfélen zöldnek, másikon sárgának beállítani.
Valószínűleg mindannyian érezzük, hogy e merénylet több annál, hogy egy magányos elkövető tette. Nem Fico múltjának, hanem sokkal inkább jelenének szól. Az pedig rendkívül sajnálatos, hogy a 21. század Európai Uniójában ilyesmi megtörténhet.
A diktatórikus politikai hatalom természeténél fogva mindig irtózott a sajátjától eltérő világnézettől. Ezeket a beidegződéseket mentették át az 1989 után létrejött politikai alakulatok is, amelyek a kommunista ideológiában gyökereznek.
Varga Judit igazszágügyi miniszter exférje, Magyar Péter új pártot alapít. Komolyan gondolhatja-e bárki, hogy a „csalódott fideszesek” elegen vannak a rendszer megbuktatásához? Ami nem sikerült az ellenzéki pártoknak, mitől működne Magyar Péter esetében?
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok egy része nem hisz benne, és ezt megérzik az emberek. Nem elég az autonómiáról évente egyszer-kétszer szépeket mondani és írni.
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak megélni. A fél tucat faluból álló község szántóföldjeit egyetlen agrárvállalkozó vásárolja fel. Az új földbirtokos impériuma ezer hektárhoz közelít.
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” – Ehhez hasonló szurkolói vélemények láttak napvilágot néhány hónappal ezelőtt, amikor a bukaresti sajtó megszellőztette a lehetséges edőváltást Kolozsváron.
Nagy kérdés, hogy a szélsőséges román pártok legsötétebb időkre emlékeztető kínálatának rajongói tábora megáll-e a szavazói paletta egynegyedénél, vagy további ,,izmosodás” után elsöprik a trónkövetelő kormánypártok ötven százalék körüli támogatottságát?
A román állam és a helyi tanácsok nagyvonalúan kivonultak az egyházi tulajdonú iskolaépületek felújítási terheiből. Bukarest úgy tesz, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.
Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a mi dolgunk templomaink csendjében imádkozva, kegyes gondolatok ápolásával foglalkozva, a világ dolgaitól elzárkózni, mert azt befolyásolni már nem a mi feladatunk. Szép elképzelés, de veszedelmes.
Megosztott társadalomban élünk, legalábbis Magyarországon és Szlovákiában biztosan. Megosztott, ...
Valószínűleg mindannyian érezzük, hogy e merénylet több annál, hogy egy magányos elkövető ...
Mutu helyére azt az Andrea Mandorlinit akarták kinevezni a kolozsvári CFR edzőjének, akit a Deac–Camora fémjelezte ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
