Sokan vagyunk úgy vele, hogy legszebb egyházi ünnepeink gyerekkorban rögzültek bennünk, és az egykori élmények, tapasztalatok szűrőjén, hangulatán keresztül keressük a mai ünneplés fogódzóit. Múltjától ugyanis az ember nem szabadulhat: a tudatalattinkba beépült iránytű tudatos és kevésbé tudatos lépteinket egyaránt egyengeti.
Akinek gyerek- és ifjúkori élményei későbbi életében is meghatározóak, felnőtt fejjel is őszintén rácsodálkozva tud örülni az ünnep apró részleteinek.
Láthatatlanul töltődik fel, és ragadja magával a család és az őt körülvevő kisebb közösség ünnepélménye.
Amikor hosszú évekkel ezelőtt kislányom akkorácska lett, hogy a templomi istentiszteleten megértette a pálmaágak között Jeruzsálembe bevonuló Jézus ünneplését, megütközve kérdezte tőlem: ha az emberek annyira szerették, akkor miért feszítették meg? A magától adódó kérdés túl magas labda volt számomra, a kézenfekvő választ nem éreztem igazinak. A Messiást, a királyt ünneplő ujjongó tömeg hirtelen átváltozása halált követelő nagypénteki sokasággá a teológia egyik nagy rejtélye, amelynek magyarázatába a tömegpszichózist kutató szakemberek is bekapcsolódhatnak. Mai szemmel nézve (is) megdöbbentőnek tűnhet, hogy a betegeket meggyógyító vagy Lázárt a sírból feltámasztó Messiás csodatevéseit közelről megtapasztalt tömeg empátiája és elfogadása miként csap át vérszomjas bosszúvá?
Megdöbbentő? Talán annak tűnik, de ha az embernek a történelem folyamán feljegyzett vagy kikövetkeztethető tetteit vesszük górcső alá, rájövünk: nincs új a nap alatt!
Jézust azóta is napi rendszerességgel megfeszítik valahol a nagyvilágban,
talán éppen azok, akik képmutató módon az ő követőinek tartják magukat, de tanításait megtagadják, és minden lehetőséget kihasználva ellene fordulnak.
Jézus ezt már kétezer évvel ezelőtt is tudta: nem véletlen, hogy önként vállalta a kereszthalált. Isteni nagysága köszön vissza Megváltóként mindazok számára, akik a gyakori keresztre feszítést mégis képesek megbánni. Akik szembe tudnak nézni bűneikkel és esendő életükkel. Az ebből eredő kegyelem teszi igazán erőssé a keresztre feszítés utáni feltámadásban hívő embert és mutat neki utat göröngyös hétköznapjaiban is. Ez a hit ereje, amit húsvét egyedülálló misztériuma tud bennünk megerősíteni.
Sok ember nem hisz a csodákban. A Jézus-korabeli emberek többsége sem hitt benne, pedig saját szemével látta és saját fülével hallotta mindazt, amit ember addig és azóta sem tapasztalt meg földi létében.
A keresztény hit eleve nem csodaszer, nem varázslat, hatása mégis azzá válhat, ha az ember beengedi életébe Jézust és mindazt, amit ő követőinek ajánl. A hívő hétköznapjaiban a gondviselés hozományaként megtapasztalt „csodák” valójában a jézusi tanítás elfogadását jelentik. Azt, hogy a gyarló és bűnös ember is részese lehet a megváltás misztériumának. Ezt hirdetik nagypénteken a megfeszített Jézus szenvedései, és ezt teszi igazából teljessé a feltámadás, az újjászületés üdvtörténete.
Ehhez a felismeréshez szeretnék minden kedves olvasónknak áldott húsvétot kívánni!
Nem indokolt a csodálkozás, amellyel egyesek viszonyulnak a kormány salátatörvényével hozott intézkedésekkel szemben. A kormány tisztában van vele, hogy a 2024-es súlyos pénzügyi kisiklás 2025-ben nem folytatódhat. Ion M. Ionita politikai elemző írása.
Romániában nagy méreteket öltött a totalitárius rendszerek iránti nosztalgia, az antikommunizmus megfoghatatlan délibábnak tűnik. Tömegek sírják vissza a kommunista időszakot. Az antokummunizmus ábránd vagy valóság? Erről szól Ion Cristoiu cikke.
Sokszor halljuk, hogy nincs jobb és baloldal. De tényleg így van? A kérdést alaposabban megvizsgálva azt kell mondanunk, hogy nem. Sőt, a XX. század eleje óta talán még soha nem volt ennyire aktuális és szembetűnő felosztás a jobb és baloldal között.
Sokszor halljuk, hogy nincs jobb és baloldal, de tényleg így van? A kérdést alaposabban megvizsgálva azt kell mondanunk, hogy nem. Sőt, a XX. század eleje óta talán még soha nem volt ennyire aktuális és szembetűnő felosztás a jobb és baloldal között.
A fokozódó veszedelmek korában éljük meg adventünket. Nehéz próbatételében az ország számíthat-e az ezer esztendő alatt megmaradásunkért megszenvedőkhöz hasonló utódokra adventben is? Nem csupán az óriásokra gondolok, hanem a hétköznapok szürke hőseire.
E hangos kampányban a két rossz jelölt közül nem tudtam eldönteni, hogy kire szavazzak. Régi tapasztalataimból, és a másokéból is kiindulva nem is akartam. Miért döntsük el mi, erdélyi magyarok, hogy ki legyen Románia elnöke?
A romániai elnökválasztás első fordulójának napján néztem meg a Iohannis évtizede című filmet, amely a leköszönő román államfő titkosszolgálati bekötöttségét taglalja. Ez segített hozzá ahhoz, hogy ne döbbenjek meg annyira Călin Georgescu diadalán.
Kedves apuka! Ma már más időket élünk, modern világ van. Nem lehet folyton a múlthoz ragaszkodni, azt el kell engedni. Ideje megvennie a fiának a legújabb okostelefont – oktatott ki néhány évvel ezelőtt fiam egyik tanárnője az iskolában.
Sokan hinni szerették volna, hogy a demokrata elnökjelöltnek, Kamala Harrisnek esélye van legyőzni Donald Trumpot. Bármennyire is ezt harsogták világszerte a liberális megmondóemberek, kívánságuk nem jött be.
Elcsodálkozom, amikor Nyugatra szakadt ismerőseim arról beszélnek, hogy egyre rosszabbul élnek, miközben nekünk egyre jobban megy. Nem tudom, mire vélni a hasonlítgatást, talán elfeledkeztek arról, hogy honnan indultak.
E hangos kampányban a két rossz jelölt közül nem tudtam eldönteni, hogy kire szavazzak. Régi tapasztalataimból, ...
A romániai elnökválasztás első fordulójának napján néztem meg a Iohannis évtizede című ...
Kedves apuka! Ma már más időket élünk, modern világ van. Nem lehet folyton a múlthoz ragaszkodni, azt el kell ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.