HIRDETÉS
Sokan vagyunk úgy vele, hogy legszebb egyházi ünnepeink gyerekkorban rögzültek bennünk, és az egykori élmények, tapasztalatok szűrőjén, hangulatán keresztül keressük a mai ünneplés fogódzóit. Múltjától ugyanis az ember nem szabadulhat: a tudatalattinkba beépült iránytű tudatos és kevésbé tudatos lépteinket egyaránt egyengeti.
Akinek gyerek- és ifjúkori élményei későbbi életében is meghatározóak, felnőtt fejjel is őszintén rácsodálkozva tud örülni az ünnep apró részleteinek.
Láthatatlanul töltődik fel, és ragadja magával a család és az őt körülvevő kisebb közösség ünnepélménye.
Amikor hosszú évekkel ezelőtt kislányom akkorácska lett, hogy a templomi istentiszteleten megértette a pálmaágak között Jeruzsálembe bevonuló Jézus ünneplését, megütközve kérdezte tőlem: ha az emberek annyira szerették, akkor miért feszítették meg? A magától adódó kérdés túl magas labda volt számomra, a kézenfekvő választ nem éreztem igazinak. A Messiást, a királyt ünneplő ujjongó tömeg hirtelen átváltozása halált követelő nagypénteki sokasággá a teológia egyik nagy rejtélye, amelynek magyarázatába a tömegpszichózist kutató szakemberek is bekapcsolódhatnak. Mai szemmel nézve (is) megdöbbentőnek tűnhet, hogy a betegeket meggyógyító vagy Lázárt a sírból feltámasztó Messiás csodatevéseit közelről megtapasztalt tömeg empátiája és elfogadása miként csap át vérszomjas bosszúvá?
Megdöbbentő? Talán annak tűnik, de ha az embernek a történelem folyamán feljegyzett vagy kikövetkeztethető tetteit vesszük górcső alá, rájövünk: nincs új a nap alatt!
Jézust azóta is napi rendszerességgel megfeszítik valahol a nagyvilágban,
talán éppen azok, akik képmutató módon az ő követőinek tartják magukat, de tanításait megtagadják, és minden lehetőséget kihasználva ellene fordulnak.
Jézus ezt már kétezer évvel ezelőtt is tudta: nem véletlen, hogy önként vállalta a kereszthalált. Isteni nagysága köszön vissza Megváltóként mindazok számára, akik a gyakori keresztre feszítést mégis képesek megbánni. Akik szembe tudnak nézni bűneikkel és esendő életükkel. Az ebből eredő kegyelem teszi igazán erőssé a keresztre feszítés utáni feltámadásban hívő embert és mutat neki utat göröngyös hétköznapjaiban is. Ez a hit ereje, amit húsvét egyedülálló misztériuma tud bennünk megerősíteni.
Sok ember nem hisz a csodákban. A Jézus-korabeli emberek többsége sem hitt benne, pedig saját szemével látta és saját fülével hallotta mindazt, amit ember addig és azóta sem tapasztalt meg földi létében.
A keresztény hit eleve nem csodaszer, nem varázslat, hatása mégis azzá válhat, ha az ember beengedi életébe Jézust és mindazt, amit ő követőinek ajánl. A hívő hétköznapjaiban a gondviselés hozományaként megtapasztalt „csodák” valójában a jézusi tanítás elfogadását jelentik. Azt, hogy a gyarló és bűnös ember is részese lehet a megváltás misztériumának. Ezt hirdetik nagypénteken a megfeszített Jézus szenvedései, és ezt teszi igazából teljessé a feltámadás, az újjászületés üdvtörténete.
Ehhez a felismeréshez szeretnék minden kedves olvasónknak áldott húsvétot kívánni!
Megosztott társadalomban élünk, legalábbis Magyarországon és Szlovákiában biztosan. Megosztott, ugyanakkor ellentétes, sőt sokszor gyűlölködő. Jóformán ugyanazt a színű tárgyat is képesek egyik térfélen zöldnek, másikon sárgának beállítani.
Valószínűleg mindannyian érezzük, hogy e merénylet több annál, hogy egy magányos elkövető tette. Nem Fico múltjának, hanem sokkal inkább jelenének szól. Az pedig rendkívül sajnálatos, hogy a 21. század Európai Uniójában ilyesmi megtörténhet.
A diktatórikus politikai hatalom természeténél fogva mindig irtózott a sajátjától eltérő világnézettől. Ezeket a beidegződéseket mentették át az 1989 után létrejött politikai alakulatok is, amelyek a kommunista ideológiában gyökereznek.
Varga Judit igazszágügyi miniszter exférje, Magyar Péter új pártot alapít. Komolyan gondolhatja-e bárki, hogy a „csalódott fideszesek” elegen vannak a rendszer megbuktatásához? Ami nem sikerült az ellenzéki pártoknak, mitől működne Magyar Péter esetében?
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok egy része nem hisz benne, és ezt megérzik az emberek. Nem elég az autonómiáról évente egyszer-kétszer szépeket mondani és írni.
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak megélni. A fél tucat faluból álló község szántóföldjeit egyetlen agrárvállalkozó vásárolja fel. Az új földbirtokos impériuma ezer hektárhoz közelít.
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” – Ehhez hasonló szurkolói vélemények láttak napvilágot néhány hónappal ezelőtt, amikor a bukaresti sajtó megszellőztette a lehetséges edőváltást Kolozsváron.
Nagy kérdés, hogy a szélsőséges román pártok legsötétebb időkre emlékeztető kínálatának rajongói tábora megáll-e a szavazói paletta egynegyedénél, vagy további ,,izmosodás” után elsöprik a trónkövetelő kormánypártok ötven százalék körüli támogatottságát?
A román állam és a helyi tanácsok nagyvonalúan kivonultak az egyházi tulajdonú iskolaépületek felújítási terheiből. Bukarest úgy tesz, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.
Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a mi dolgunk templomaink csendjében imádkozva, kegyes gondolatok ápolásával foglalkozva, a világ dolgaitól elzárkózni, mert azt befolyásolni már nem a mi feladatunk. Szép elképzelés, de veszedelmes.
Megosztott társadalomban élünk, legalábbis Magyarországon és Szlovákiában biztosan. Megosztott, ...
Valószínűleg mindannyian érezzük, hogy e merénylet több annál, hogy egy magányos elkövető ...
Mutu helyére azt az Andrea Mandorlinit akarták kinevezni a kolozsvári CFR edzőjének, akit a Deac–Camora fémjelezte ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
