avatar
Makkay József

2023. január 18., 17:44

Eltűnt az erdélyi magyarság negyven százaléka

Még sok vita fogja övezni a népszámlálás részleges, majd végleges eredményeit, mindez azonban semmit nem von le abból a szomorú tényből, hogy a tízévente megejtett cenzus mindannyiszor bő kétszázezer magyarral mutat kevesebbet. Ami azt jelenti, hogy az 1989-es rendszerváltás óta eltelt három évtized alatt, békeidőben több mint hatszázezer lélekkel fogyatkoztunk meg. A romániai magyarság ilyen mérvű, negyven százalékos csökkenésére Trianon óta nem volt példa.

A két világháború között, 1930-ban jegyzett 1,425 millió fős lélekszámunk 1948-ra 1,5 millióra nőtt. 1956-ban már 1 587 675 romániai magyar mutattak a hivatalos statisztikák, ez a szám 1966-ban elérte az 1 619 592 személyt. Tizenegy évre rá, az 1977. januári népszámlálás eredményhirdetése alapján 1 713 928 fő volt. A Ceaușescu-rendszer növekvő magyarellenessége a nyolcvanas években elindított egy hangsúlyosabb kivándorlást – aminek utóhatásait a rendszerváltás után bekövetkezett marosvásárhelyi fekete március erősítette fel –, de az 1992-es népszámlálás kimutatásai még távolról sem okoztak akkora döbbenetet, mint a következő évtizedek cenzusai. 1992-ben még 1 624 959 magyar élt Romániában.

A lejtmenet a következő három évtizedben nehezedett rá a romániai magyarságra. Persze, lehet szépíteni, hogy mindezért nem az erdélyi magyar politikum a hibás, a valóság azonban mást mutat. Induljunk ki abból, hogy a szülőföldjén magát jól érző és életével elégedett ember nem vándorol ki idegenbe. Aki erdélyi magyarként abban hitt, hogy az 1989-es rendszerváltás után boldogulása és életlehetőségei gyökeresen jó irányba változnak, az nagyot csalódott. A magyar fiataloknak már a kilencvenes években rá kellett döbbenniük, hogy a jól fizetett állami állások számukra elérhetetlenek. A magyar lakta vidékeken mai napig nem sikerült felzárkóztatni a fizetéseket az országos átlag szintjére, így érthető, ha egy székelyföldi fiatal nem akar akár több ezer lejjel is kevesebbet keresni ugyanazért a munkáért, mint Kolozsváron, Bukarestben vagy Temesváron. A jobbik változat az, ha mondjuk Kolozsvárra költözik, és ott vállal családot, a rosszabb viszont az, ha meg sem áll Németországig vagy Londonig. A népszámlálások tanúsága szerint, sajnos, ez utóbbira van több példa.

Tény, hogy a ,,hanyatló Nyugat” még mindig sokkal vonzóbb választási lehetőség az erdélyi magyar fiatalok számára, mint abban bízni, hogy Románia valamikor fejlett és civilizált ország lesz, amely a gazdasági jólét mellett biztosítja az együttélő nemzetiségek közösségi jogait. Ez utóbbi nagyjából olyan kívánalom, mintha valaki abban reménykedne, hogy telitalálata lesz a lottón. Aminek, valljuk be, minimális az esélye. Bejöhet, persze, de erre nemigazán lehet jövőt építeni.

A romániai magyarság nagyon rossz korfája – az egyre több idős ember mellett minimális a fiatalok létszáma – nem szolgál sok biztatóval a jövőre nézve sem. Erről leginkább a magyar oktatók beszélhetnének, akik egy-egy település lesújtó népességcsökkenési adatainak ismeretében a tavaly vagy tavalyelőtt megszületett gyerekek száma alapján ki tudják számolni, hogy hat év múlva például hány előkészítős gyerek iratkozik iskolába. Láttam pár ilyen statisztikát Erdélyben, és bizony megrémültem tőle. A román demográfiai szakemberek a 2021-es évről azt mondják, hogy az utóbbi száz esztendő viszonylatában ekkor született a legkevesbb gyerek. Amit a 2022-es év állítólag túlszárnyal. Ebben a tragikus adatsorban benne van a minimálisra zsugorodott romániai magyar gyereklétszám is.

Nyilván nem nemzethalált kell vizionálni, hogy még azok is vegyék a sátorfájukat, akik szülőföldjükön képzelik el jövőjüket. De azt sem szabad megtenni, hogy ezt a drasztikus fogyást valamiféle elkerülhetetlen, természetes jelenségnek tekintsük, ahogyan magyar politikusaink egy része fogalmaz. Építő párbeszéd, vita kellene kialakuljon a hogyan tovább kérdéséről. Jó volna az erdélyi magyar politikai osztály részéről is egy őszinte szembenézés az elmúlt három évtized történéseivel. Hogy a következő harminc évben ne ismételjük meg ugyanazokat a hibákat.

0 HOZZÁSZÓLÁS
2024. szeptember 11., szerda

Kommunista nosztalgia a posztszocialista országokban

,,Kísértet járja be Európát – a kommunizmus kísértete” – ki ne ismerné ezt a mondatot, mely a kommunista kiáltványban szerepelt. Bár 1989-ben a kommunizmust hirdető államok jelentős része zátonyra futott, Marx és Engels eszméi nem tűntek el.

Somogyi Botond 2024. augusztus 27., kedd

Te kirekesztő, nacionalista Facebook-felhasználó!

Tűnődni kezdtem, vajon mi lehet az oka annak, hogy a párizsi ötkarikás játékok megnyitójának szervezői irányába írott LMBTQ- és woke-ellenes véleményem nem tetszett a Facebook-oldalakat folyamatosan ellenőrző szemeknek-füleknek.

Sütő Éva 2024. augusztus 15., csütörtök

Magyar múltunk egy része kerül ebek harmincadjára a sírkertek és síremlékek pusztulásával

Az erdélyi magyar temetőkről soha nem készült részletes értékleltár. Nem tudni pontosan, hol vannak és melyek azok a hagyatékok, amelyek a magyar kulturális örökség számára fontosak. Egy dolog biztos: ezek jelentős része gyorsuló ütemben pusztul.

Somogyi Botond 2024. augusztus 02., péntek

Csak nehogy megbetegedj!

Csak nehogy megbetegedj, és kórházba kerülj! – hallottam gyermekkoromban nagyszüleimtől, idős emberektől. Akkor nem tudtam, mit jelent, de majd’ egy fél évszázad után bizony saját bőrömön érzékelem, mennyire igaz és valós a félelem.

Somogyi Botond 2024. május 29., szerda

Gyűlöletbe fordult ideológiai megosztottság

Megosztott társadalomban élünk, legalábbis Magyarországon és Szlovákiában biztosan. Megosztott, ugyanakkor ellentétes, sőt sokszor gyűlölködő. Jóformán ugyanazt a színű tárgyat is képesek egyik térfélen zöldnek, másikon sárgának beállítani.

Somogyi Botond 2024. május 15., szerda

Meddig fajulhatnak a dolgok? A Robert Fico ellen elkövetett merénylet margójára

Valószínűleg mindannyian érezzük, hogy e merénylet több annál, hogy egy magányos elkövető tette. Nem Fico múltjának, hanem sokkal inkább jelenének szól. Az pedig rendkívül sajnálatos, hogy a 21. század Európai Uniójában ilyesmi megtörténhet.

Sütő Éva 2024. április 22., hétfő

A pallos jogán

A diktatórikus politikai hatalom természeténél fogva mindig irtózott a sajátjától eltérő világnézettől. Ezeket a beidegződéseket mentették át az 1989 után létrejött politikai alakulatok is, amelyek a kommunista ideológiában gyökereznek.

Borbély Zsolt Attila 2024. március 13., szerda

Átrendeződik a magyarországi jobboldali politikai paletta?

Varga Judit igazszágügyi miniszter exférje, Magyar Péter új pártot alapít. Komolyan gondolhatja-e bárki, hogy a „csalódott fideszesek” elegen vannak a rendszer megbuktatásához? Ami nem sikerült az ellenzéki pártoknak, mitől működne Magyar Péter esetében?

Makkay József 2024. március 10., vasárnap

Miért nem népszerű a magyarok körében sem a székelyföldi autonómiakövetelés?

A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok egy része nem hisz benne, és ezt megérzik az emberek. Nem elég az autonómiáról évente egyszer-kétszer szépeket mondani és írni.

Makkay József 2024. február 14., szerda

Kiürülő falvak és új földesurak

A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak megélni. A fél tucat faluból álló község szántóföldjeit egyetlen agrárvállalkozó vásárolja fel. Az új földbirtokos impériuma ezer hektárhoz közelít.

Vélemény
avatar
Somogyi Botond: Te kirekesztő, nacionalista Facebook-felhasználó!

Tűnődni kezdtem, vajon mi lehet az oka annak, hogy a párizsi ötkarikás játékok megnyitójának szervezői ...

avatar
Somogyi Botond: Csak nehogy megbetegedj!

Csak nehogy megbetegedj, és kórházba kerülj! – hallottam gyermekkoromban nagyszüleimtől, idős emberektől. Akkor ...

avatar
Somogyi Botond: Gyűlöletbe fordult ideológiai megosztottság

Megosztott társadalomban élünk, legalábbis Magyarországon és Szlovákiában biztosan. Megosztott, ...

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.