Fűt-fát ígér a népnek a közvélmény-kutatásokban húsz százalék, és a párt vezetőjének vágyálmaiban már harminc százalék fölött tartó Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) vezetője. A mélyülő szegénységet, az Európai Unióból és a politikából kiábránduló tömeg reményeit meglovagoló szélsőséges román párt elnöke, George Simion magabiztosan állítja, hogy a jövő évi parlamenti választások után önálló kormányalakításra képes politikai formációja átalakítja Romániát.
Ha ez a politikai szörnyűség kormánykerékhez jutna, nekünk, erdélyi magyaroknak aligha lehetnek kétségeink afelől, hogy az országot ,,saját képükre” alakítanák át.
Magabiztosságuknak egyelőre kicsi a valószínűsége, de a veszélyt nem lehet kizárni.
Sokan még jól emlékszünk a funari korszakra, amikor a kincses város betegesen magyarellenes polgármesterének, Gheorghe Funarnak a rémuralma egybeesett az ultranacionalista Vatra Românească és a Román Nemzeti Egységpárt (PUNR), majd a Nagy-Románia Párt térhódításával. A PUNR 1994 és 1996 között a mai Szociáldemokrata Párt (PSD) elődjével, a PSDR-vel alkotott kormánykoalíciót. Harminc év távlatából is fel lehet idézni az erdélyi magyarokat szülőföldjükről tömegesen elűző magyarellenes retorikát, amely a törvényhozás, a kormány és az államelnöki hivatal szintjéről zúdult rá az országra.
A NATO- és az európai uniós csatlakozás időszakában a legdurvább magyarellenes pártok némileg háttérbe szorultak, vagy feszámolódtak, de ,,szalonképesebb” tagjaik nem maradtak munka nélkül, mert zsíros törvényhozói és más állami állások várták őket a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) színeiben.
A két legnagyobb román párt már csak azért sem lehetett nyíltan magyarellenes, hogy a látszatra adjanak, de belső struktúráikban – főleg az erdélyi szervezetekben –, bőven akadnak ma is helytartók, akik legszívesebben egy kanál vízben megfojtanának bennünket.
Főleg, ha a magyar kártyát mindig a megfelelő pillanatban kihúzó ,,Jó napot kívánok Klaus Johannis” államfő a ,,nemes ügy” élére áll. Ahogyan tette legutóbb is az RMDSZ kiebrudálásával a kormányból, ami mögött valószínűleg az áll, hogy a gazdasági nyomorral párhuzamosan erősödő magyarellenességet ne csak az AUR tudja meglovagolni az előttünk álló egy évnyi kampányidőszakban, hanem a többi román párt is részesüljön ,,jótékony hatásaiból”.
Klaus Iohannis húzásának lehetnek pozitív hatásai is. Ahogyan összehozta a korábban sokak számára elképzelhetetlennek tartott PSD-PNL nagykoalíciót, most az RMDSZ kiebrudálásával a kormányból fékezheti a rémuralommal egyenértékű AUR térhódítását, hogy az elszabadult áraktól, a mélyülő szegénységtől és a kiszámíthatatlanná váló ukrajnai háborútól rettegő román választók ne kerüljenek milliós nagyságrendben a legszélsőségesebb román párt kelepcéjébe.
Bárki is legyen hatalmon, nagyon nehéz esztendő vár a román kormányra. Az országra zúduló társadalmi elégedetlenségből kaptunk már némi ízelítőt a tanársztrájkkal, de következnek az ügyészek és bírák, az egészségügy és sok más állami szektor, ahol az alkalmazottak úgy gondolják, sarokba lehet szorítani a kormányt. Az országot fenntartó vállalkozói réteg alkalmazottai közben hüledezve néznek ki a fejükből, hogy milyen fizetésekért folyik a harc az állami szektorban. A több mint egymillió alkalmazottat foglalkoztató állami szférában, amely a fizetéseit a másik tábor adójából kapja.
Az évtizedek óta rossz vágányon haladó román nemzetgazdaság egyik legnehezebb éve elé néz.
Miközben a román politikusok bólogató jánosokként Brüsszelnek és Washingtonnak egyaránt meg akarnak felelni, senki nem tudja, hogyan lehet kimászni a koronavírus-járványt követő újabb megpróbáltatásból, a hatalmas gazdasági károkat és áremelkedést okozó ukrajnai háborús slamasztikából.
Azaz egyvalaki ,,tisztában” van vele: az AUR legénysége. Az ők megoldásaiktól azonban Isten óvja Romániát, és bennünket, erdélyi magyarokat!
A diktatórikus politikai hatalom természeténél fogva mindig irtózott a sajátjától eltérő világnézettől. Ezeket a beidegződéseket mentették át az 1989 után létrejött politikai alakulatok is, amelyek a kommunista ideológiában gyökereznek.
Varga Judit igazszágügyi miniszter exférje, Magyar Péter új pártot alapít. Komolyan gondolhatja-e bárki, hogy a „csalódott fideszesek” elegen vannak a rendszer megbuktatásához? Ami nem sikerült az ellenzéki pártoknak, mitől működne Magyar Péter esetében?
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok egy része nem hisz benne, és ezt megérzik az emberek. Nem elég az autonómiáról évente egyszer-kétszer szépeket mondani és írni.
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak megélni. A fél tucat faluból álló község szántóföldjeit egyetlen agrárvállalkozó vásárolja fel. Az új földbirtokos impériuma ezer hektárhoz közelít.
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” – Ehhez hasonló szurkolói vélemények láttak napvilágot néhány hónappal ezelőtt, amikor a bukaresti sajtó megszellőztette a lehetséges edőváltást Kolozsváron.
Nagy kérdés, hogy a szélsőséges román pártok legsötétebb időkre emlékeztető kínálatának rajongói tábora megáll-e a szavazói paletta egynegyedénél, vagy további ,,izmosodás” után elsöprik a trónkövetelő kormánypártok ötven százalék körüli támogatottságát?
A román állam és a helyi tanácsok nagyvonalúan kivonultak az egyházi tulajdonú iskolaépületek felújítási terheiből. Bukarest úgy tesz, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.
Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a mi dolgunk templomaink csendjében imádkozva, kegyes gondolatok ápolásával foglalkozva, a világ dolgaitól elzárkózni, mert azt befolyásolni már nem a mi feladatunk. Szép elképzelés, de veszedelmes.
Az orosz-ukrán háború legnagyobb kelet-európai áldozata a mezőgazdaság. Ez megmutatkozott az ukrajnai termékek exportjának uniós liberalizálása után, amikor az Európai Unió keleti felének piacát hetek alatt elöntötte az olcsó mezőgazdasági importtermék.
Amit ma az ukránok elkövetnek az ország területén élő nemzeti kisebbségekkel – elsősorban a kárpátaljai magyarsággal – szemben, nagyon hasonlít a Nicolae Ceașescu román kommunista pártfőtitkár idejében megélt magyarellenességre.
Mutu helyére azt az Andrea Mandorlinit akarták kinevezni a kolozsvári CFR edzőjének, akit a Deac–Camora fémjelezte ...
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok ...
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.