Kultúrharcot folytatnak a román nyelvoktatással

Nehéz megítélni, hogy a Ligia Deca oktatási miniszter által bemutatott új közoktatási és felsőoktatási kerettörvény tervezete hoz-e pozitív változást a román tanügy, az iskolába járó diákok és tanárok számára. Ezt a mai oktatási rendszerben dolgozó pedagógusok sem igazán tudják megmondani, még akkor sem, ha ígéretekből tele van a padlás. Sok tanár szerint a román oktatási rendszer úgy rossz, ahogy van, amit a 2011-ben létrehozott oktatási kerettörvény állandó módosításával az elmúlt bő évtizedben úgy átgyúrtak, hogy alig van benne eredetileg megszavazott tétel. Minden bizonnyal ugyanez a sors vár idén a parlament elé kerülő új oktatási törvényre is, amit a három pártból álló kormánykoalíció még a végszavazás előtt módosítani akar több pontban, hiszen a liberálisok és a szociáldemokraták között számos nézeteltérés született a törvény kapcsán is. De az RMDSZ részéről is elhangzott olyan megjegyzés, hogy a magyar oktatás szempontjából is volna javítani rajta.

Hogy pontosan mi, azt nyilván csak találgatni tudjuk, de annyi bizonyos, hogy a román nyelvoktatás kérdése az egyik legfájóbb pontja az erdélyi magyar közoktatásnak.

Mind a nyolcadikosok képességfelmérő vizsgáján, mind a 12. osztályt záró érettségi vizsgán a magyar gyerekek számára a román nyelv és irodalom a legnagyobb próbatétel.

Jómagam azon szülők közé tartozom, akinek ezelőtt tizenegy évvel azt ígérték, hogy az előkészítő osztály elindításával a román nyelv és irodalom oktatása (is) gyökeresen megváltozik a magyar tannyelvű iskolákban. Az ígéret azonban szép mese maradt. Hatalmas késéssel megjelentek ugyan az új román tankönyvek is, amelyek az elmúlt tíz esztendőben szellemiségükben alig változtak. Szó sincs arról, hogy a Romániában élő nemzeti kisebbségek számára a román nyelvet idegen nyelvként oktatnák az angolhoz vagy a némethez hasonlóan. Ha egy tizedikes román, angol és német tankönyvet összehasonlítok, egyből rájön az ember, hogy a többi idegen nyelvet jóval könyebb belőlük elsajátítani, mint a románt.

Azon egyszerű oknál fogva, hogy az angol nyelvoktatás nem angol irodalomtörténetet erőszakol rá a gyerekekre, hanem megtanítja őket angolul írni és beszélni. Ezzel szemben

a román oktatás az új tankönyvekbe is becsempészte a román irodalmat, kultúrharcot folytatva a magyar gyerekek körében.

A romániai magyar iskolákban folyó román oktatás igazából nem románul akarja megtanítani a magyar gyerekeket, hanem a román nyelvet akarja megutáltatni velük.

Dicséretes dolog, hogy az RMDSZ nyelvtáborokat, diákcsereprogramokat szorgalmaz román állami pénzen, de aligha ez a megoldás a román nyelv elsajátításához. Ehhez a románt pont úgy idegen nyelvként kellene oktatni a magyar gyerekek számára, mint a többi európai nyelvet. Miért van az, hogy sok erdélyi magyar diák sokkal jobban beszél angolul, mint románul? Mert sokkal hatékonyabb az angol nyelvű oktatás. Nem véletlen, hogy

a Partiumból – de Belső-Erdélyből –, egyre többen érettségiznek Magyarországon, csakhogy megszabaduljanak a jegyeiket lehúzó, vagy éppen sikertelenné váló román vizsgáktól.

Lehet itt mellébeszélni és politikusi szólamokkal szépíteni a dolgot, de a valóságon mindez nem változtat.

A másik nagy gond a románból fordított tankönyvek áradata. Miért nem lehet a magyar diákok kezébe magyar szerzők által írt tankönyvet adni? Nem azért nincsenek jó magyar tankönyveink, mert nem volnának felkészül magyar anyanyelvű tanárok Erdélyben, akik ezt megírnák, hanem nincs rá politikai akarat. Nincs erre államilag finanszírozott megrendelés minden tantárgyból. Az oktatási minisztériumban dolgozó képviseletünknek nincs lényegi beleszólása ilyen horderejű dolgokba.

Nehéz tehát kideríteni, hogy az erdélyi magyar oktatás számára milyen pozitívumai vannak az új tanügyi törvénytervezetnek? Mint sokan mások, én is türelmetlenül várom a választ.