A nem létező Székelyföld margójára

A román szólásmondás szerinti újramelegített csorbához hasonlít Székelyföld létezésének újabb és újabb tagadása a romániai hivatalosságok részéről. Ezúttal Bogdan Aurescu külügyminiszter kiáltotta világgá panaszát, hogy egy nem létező közigazgatási egységnek nem lehet zászlaja, és bekérette Magyarország bukaresti nagykövetét. A román külügyminiszter határozottan helyteleníti ,,a magyar parlament külügyi bizottsága elnökének Facebook-oldalán közölt kommentárját az úgynevezett Székelyföld zászlaja kitűzésének állítólagos korlátozása miatt”. Bogdan Aurescu szerint a román jogrend mind a húsz romániai kisebbséghez tartozó személyeknek szavatolja jelképeik használatát kulturális és egyházi eseményeken.

Vagy mégsem?

Nehéz kitalálni, hogy a magyarokat nem kedvelő román külügyminiszter pontosan milyen kisebbségi jelképekre gondol, hiszen a magyar zászlót is vegzálták már politikustársai Erdélyben.

No, de ezúttal tiszta a kép: mivel Romániában Székelyföld nevű közigazgatási területi egység nem létezik, hivatalos jelképe sem lehet. Ha már lúd, legyen kövér! Aurescu úr eljut az 1996-os román-magyar alapszerződésig, amely állítólag a két ország közötti együttműködést szavatolja. Ennek szellemében inti visszafogottságra a budapesti politikusokat, akik eléggé el nem ítélhető módon hisznek Székelyföld létezésében.

Bogdan Aurescu magyar ügyekben történő ,,jártassága” nem újdonság. Miniszteri regnálása során már többször az 1996-ban megkötött kétoldalú, román-magyar alapszerződésre hivatkozott, holott az államközi egyezség alkalmazásának éppen ő a kerékkötője. Érdemes kissé visszamenni az időben, amikor a 2010-es években román részről ő volt a román-magyar vegyes bizottság társelnöke.

Regnálása idején, 2011-ben ülésezett utoljára a vegyes bizottság, amikor az erdélyi magyar jogsérelmek hosszú sorát tartalmazó jegyzőkönyvről nem jutottak egyezségre

a magyar felet képviselő társelnökkel, Répás Zsuzsannával. Azóta több mint egy évtized telt el, és Bogdan Aurescu magatartása már nem csak a román-magyar vegyes bizottságot juttatta holtvágányra, hanem külügyminiszterként is sokat ártott a két ország kapcsolatának. Az már hab a tortán, hogy egy olyan román kormány külügyminisztereként handabandázik magyarellenes szövegeket, amelynek több miniszteri tárcával és miniszterelnök-helyettessel az RMDSZ is tagja.

A húsz évvel ezelőtt, 2003-ban megalakult Székely Nemzeti Tanács 2004-ben fogadta el Székelyföld jelképeként a székely zászlót, amelyet a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés hivatalosan Székelyföld zászlajává nyilvánított. Azóta áll a székely zászló a román hivatalosságok üldöztetésének célpontjában. Rendőrség szedette le a középületekről és perek sokaságát zúdították a zászlót kitűző polgármesterekre. Mihai Tudose egykori miniszterelnök egyenesen akasztással fenyegette meg azokat, akik a székely zászlót ki merik tenni középületekre.

Székelyföld és a székely zászló természetesen létezik. Bogdan Aurescu meséje nem több egy román politikus tudatlanságánál, aki saját országa különböző tartományainak a múltjával sincs tisztában. Nem ismeri Erdély történelmét, hogy ne beszéljünk Székelyföldről, amely a régebbi román atlaszokban is szerepel.

A román diplomácia vezetője minden alkalmat megragad, hogy magyarellenességét és tudatlanságát fitogtassa.

Aki politikus múltját ismeri, az tisztában van vele, hogy nem volna keresnivalója egy olyan kormányban, amelynek a magyar-román viszonyt erősíteni akaró magyar párt is tagja. Ilyen alapon az AUR képviselőjének is oda lehetne adni a külügyi tárcát.

Nincsenek, persze illúzióim afelől, hogy a jövő évi választási kampányra hangoló román pártoknak úgy kell a magyarellenesség, mint éhes embernek a falat kenyér. Számomra csak az a dilemma, hogy a Bogdan Aurescuékhoz hasonló ,,grémiumban” hogyan lehet magyarként politizálni?