Mindig volt húzóerő az öt generációt oktató bálványosváraljai Árvalányhaj Néptánccsoportban

A mezőségi Bálványosváralján nem létezett néptánccsoport az Árvalányhaj előtt, a helyi fiatalok a legközelebbi városban, a Désen működő Aranyeső Néptánccsoportba kezdtek el járni 27 évvel ezelőtt. „Itt megtapasztalták a néptánccal járó kellemes érzéseket, és arra gondoltak, hogy jó lenne, ha ez otthon is működne.

Kiléptek a dési csoportból, és elkezdtek fiatalokat toborozni egy bálványosváraljai csoport elindításához.

Az elején két fiatal fiú foglalkozott az oktatással, nem volt női oktató, próbálkoztak a lányok is felzárkózni, néha volt, aki besegített, de nagyon nehezen indult. Aztán a lányok is elkezdtek hazajönni az Aranyesőtől, és néhány fiatal párral megalakult a néptánccsoport” – elevenítette fel az Erdélyi Napló érdeklődésére Hunyadi Tünde. A csapat tagja, projektfelelőse a névválasztás kapcsán elmondta, az Árvalányhaj elnevezés a váraljai határban is fellelhető, szólásukban fehér fűnek is nevezett száraz növénytől ered, amelyet a fiúk kalapjukba tűznek.

Mint mesélte, az elmúlt 26 évben öt generáció cserélődött ki a csoportban, folyamatosan működött az utánpotlás, mai napig is. Jelenleg közel nyolcvan tagja van a csoportnak, négy generációba osztva. Az évforduló alkalmából szervezendő november 9-ei előadáson az óvodások moldvait és felcsíkit, játékos táncmozdulatokat mutatnak be, míg a kisiskolások szilágysági táncokat. Az ifjúsági csoport román és magyar kalotaszegi táncokat, a felnőtt csoport pedig szintén felcsíki táncokat tár a bálványosváraljai közönség elé. A helyi zenekarral pedig váraljai gyűjtésekből fognak pár éneket bemutatni.

„Bálványosváralja nem tartozik Mezőség legnépszerűbb falvai közé, nincs saját tánca, saját zenéje – legalábbis ez élt a köztudatban.

A zenekarral viszont néhány éve elkezdtük felkutatni a népzenei gyűjtéseket, és kaptunk hangszeres gyűjtéseket 1940-ből.

A zenészeink a Kallós Zoltán Alapítvány népzeneiskolájában tanulnak, az ottani tanárok segítenek abban, hogy ezeket rekonstruáljuk, hiszen a gyűjtések nagy része csak énekes és furulyás, tehát nem szárazfás hangszerekkel van” – részletezte Hunyadi Tünde. Hozzátette, már táncanyagot is találtak, úgyhogy jelenleg egy megfelelő szakembert keresnek, ugyanis ez is rekonstrukciót igényel. „Szeretnénk végre elmondani, hogy bálványosváraljai táncokat táncolunk hitelesen, bálványosváraljai zenére. A tánccsoportnak jelenleg az a legfőbb célja, hogy ezt elő tudjuk hívni.

A működés kapcsán rámutatott, az Árvalányhaj Egyesületen keresztül nyújtanak be pályázatot többek között a Communitas Alapítványhoz, megyei tanácshoz, Csoóri Sándor Alaphoz, Bethlen Gábor Alaphoz. A támogatásnak köszönhetően ugyanakkor minden évben néptánctábort is szerveznek a fiatal csoportnak, idén Maluczán András és László Boglárka oktatta a tagokat Inaktelkén. Év közben az óvodásokat, kisiskolásokat és az ifjúságot egyaránt Kovács Norbert, a Sapientia egyetem néptáncszakos diákja tanítja. Húsz éven keresztül pedig Molnár Alpár, a csoport alapítója oktatta a tagokat, jelenleg viszont inkább a szervezésben vállal részt, bár néha beugrik a táncpróbákra, ahol „besegít, figyel, javít”.

Kérdésünkre, hogy mi motiválja már több mint 25 éve a néptánccsoportot, Hunyadi Tünde azt válaszolta,

mindig akadt négy-öt fiatal minden generációból, aki támogatta a következő nemzedéket, hogy felzárkózzon, programokat szervezett nekik, oktatta őket.

„Jött az egyetem, munka, sokan külföldre mentek, és így csökkent a létszám. Viszont mindig voltak emberek, akik maradtak, és vitték tovább. Természetesen voltak nehéz időszakok, viszont az a pár ember, aki hajtott előre, soha nem hagyta, hogy megálljon a csoport működése csak, mert nehézségekbe ütközött. Szerintem ez az egyik legfontosabb dolog, ami a néptánccsoportra jellemző, hogy mindig volt húzóerő” – hangsúlyozta Hunyadi Tünde.