A velünk élő veszélyes radioaktivitás

Pacsika Emília 2016. november 13., 12:30

Mi a természetes radioaktivitás? És mi a beltéri radonkoncentráció? Ne higgye a kedves olvasó, hogy csak az uránbányákban vagy az atomreaktorokban mérhető ilyen sugárzás: radioaktivitás mindenhol létezik. A kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem radonkutatásokkal is foglalkozó szakemberével, dr. Papp Botond fizikussal beszélgettünk.

A velünk élő veszélyes radioaktivitás
galéria


– A radon kutatása a lakosság védelmét szolgálja. Miért van erre szükség?

– Ez egészségügyi szempontból fontos. Két nagy európai és amerikai tanulmányból derült ki, hogy a világ lakosságának a 9–10 százaléka szenved tüdőrákban, s a betegség kialakulásáért főként a radon gáz a felelős. A hatvanas években Németországban és Csehországban hatalmas uránbányák voltak. Bohémiában egy Joachim nevű városkában vették észre, hogy az ottani bányászok legtöbbje tüdőrákban hal meg. A hetvenes, nyolcvanas években ez a probléma már a tudományos körökben is téma lett, de csak a kilencvenes évek elején kezdeményezték, hogy a jelenségről az egész társadalomra nézve készüljön alapos tanulmány. Jelenleg egy kutatási projekten dolgozunk: Erdély tizenhat megyéjében és a Bánságban végzünk vizsgálatokat. Én Maros megye északi részén egy 1800 négyzetkilométeres területen mérem a természetes radioaktivitást.

– Mi az a radon és a természetes radioaktivitás?

– A radon színtelen, szagtalan, íztelen gáz. Jelenlétét nem érzékeljük, nem tudunk róla, de ha nagy mennyiségben belélegezzük, akkor sok év alatt a tüdőnkben, a hörgőkben károsodást okozhat. A radon a periódusos rendszerben a nemes gázok között foglal helyet és radioaktív. A földkéregnek egy négy és fél milliárd év felezési idejű anyagából, az urániumból származik. A geológiai idők során az uránium más kémiai elemekké alakul át (bomlik), az ásványokban, a kőzetekben rádium keletkezik belőle, amely lassan átalakul radonná. A gáz a geológiai törésvonalak mentén a felszínre vándorol, bejut a lakásokba és melléktermékeivel együtt a tüdőrák kialakulásában játszik szerepet.

– Honnan tudhatjuk meg, hol van fokozottabb radon­sugárzás?

– Nem tudjuk, csak informálódhatunk különböző médiumokból. A kelet-európai országokban valójában senki nem foglalkozik komolyabban ezzel a problémával. Ha Portugáliában valaki meghallja a tévében, hogy lakhelye környékén probléma van, akkor felveszi a kapcsolatot a megfelelő szervekkel, és megméreti a lakásában a radonszintet. Nálunk az egyetemen csak most fogunk erre a célra laboratóriumot akkreditáltatni, és most készül radontérkép is Erdélyről. Egy európai kutatóintézet a kontinenst felosztotta 10x10 kilométeres cellákra: a román állam által támogatott egyik projekt keretében lehetőségünk van arra, hogy egy-egy ilyen négyzetben öt házban, három vízmintában és három talajpontban radonkoncentráció-méréseket végezzünk. Egyébként az altalajvizek, a kutak, a forrásvizek adják a legjobb információt a terület veszélyeztetettségéről. Az eredmények alapján térképek készülnek, amelyek azért szükségesek, hogy segítségükkel a veszélyes zónákat meghatározzuk.

– Vagyis ahol nagyobb a természetes sugárzás, oda nem volna szabad építkezni?

– Ez csak a fokozottan veszélyeztetett területekre igaz, a közepesen veszélyeztetett helyeken van mód a radonmentesítésre.

– Ez hogyan történik?

– A módszerek egyszerűek. Ha az ember házat épít, akkor jó betonalapot kell készítenie és megfelelő szigetelést – a betonban a természetes radioaktivitás mértéke nagyon alacsony. E mellett pedig jó szellőztetést kell biztosítani a tereknek. Néhány évvel ezelőtt egy uránbánya környékén végeztünk méréseket. Háromszáz házat vizsgáltunk meg, húsz kiválasztott házban – ahol magas szintet mértünk – radonmentesítési technikákat vezettünk be. Egyik volt a kollektoros talajszellőztetés: ilyen kollektort bárki tud készíteni. Ásni kell egy gödröt, s abba egy előzőleg szellőztető résekkel, lyukakkal ellátott PVC-csövet kell helyezni. A csőnek fedele van, ezt meghosszabbítjuk egy szivattyús ventilátor felé, ami az altalajt kiszellőzteti. Hogy az áramszámlát ne növeljük, alkalmazhatunk szélrózsákat is.

Egy másik védekezési módszer a polimer membrános szigetelés, amikor a padlózat teljes felszíne és a betonréteg közé polimer membránt iktatunk. Ez nagysűrűségű anyag, jól szigetel: széndioxidot, metánt vagy más szennyező anyagokat nem ereszt át a talajból. Főként a földszinti lakrészek veszélyeztetettek. Minél magasabb szintre lépünk, annál jobban csökken a gáz koncentrációja, bár a csőrendszereken, a réseken keresztül az emeletekre is terjedhet a gáz. Egyébként a legegyszerűbb radonmentesítési eljárás a gyakori alapos szellőztetés.

– Van-e olyan ország Nyugaton, ahol eleve így építkeznek és a tervek is ennek tudatában készülnek? Az építőipar a terveztetés előtt radonra is bevizsgálja a területet?

– Igen, vannak ilyen országok. 2018-ra az Európai Unió kötelezővé fogja tenni minden új építésű háznak ezt a fajta vizsgálatát és védelmét. Az uniós szabályozás neve Basic Safety Standard, amiben a radon kulcsfontosságú szerepet kap.

– Olvastam, hogy az építőanyagok egy része is sugároz. Igaz ez?

– Így van. Például a különböző salakok, az ebből készült építőanyagok, de a vályog is ilyen, mert az agyag kisméretű radioaktivitást tartalmaz, ami hozzájárul a beltéri radonsugár-terheléshez. Magyarországi tanulmányokból is ez derült ki.

– Eddig miért nem készült ilyen térkép, miért nem figyelt erre senki?

– Egyszerű a magyarázata: eddig nem tartott ott a tudomány, hogy ezzel a témával komolyabban foglalkozzon. Ehhez új technológiákra, eszközökre, sugárdetektorokra volt szükség, amikkel ezt a gázt mérni tudják. Napjainkra jutottunk el oda, hogy ilyen műszereket ma már Európában környezetvédelemmel foglalkozó több cég is gyárt és forgalmaz. A gyógyszeres dobozka méretű detektort bárki megvásárolhatja, aki meg szeretné mérni háza, lakása beltéri radonszintjét. Több ilyet is rendelhet: elhelyezheti a nappaliban, de ajánlatosabb a hálószobában, hiszen ott tölti el az ember a legtöbb időt. A detektort akkreditált laboratóriumban – Magyarországon például az Országos Sugáregészségügyi és Sugárbiológiai Kutatóintézetben – a szakemberek megvizsgálják és megállapítják, mekkora a radonkoncentráció szintje a lakásban. Az említett mérőeszközöket a boltban nem lehet megvásárolni, de interneten elérhetőek. Vannak akkreditált laboratóriumok, kutatóintézetek, ahol a bevizsgálást elvégzik.

– Mit mutat az erdélyi ra­don­térkép?

– Erdély geológiai térképe igen változatos. Maros megyében rétegzett domborzat található a Görgényi- és a Kelemen-havasokban. A Erdélyi Érchegység  legmagasabb képződménye nagy mennyiségű urániumot tartalmaz. Nagyobb sugárzás mérhető a vulkanikus kőzetekben, de a szénbányákban is.

– Ha elkészül a térkép, a lakosság hogyan juthat hozzá? A köztudatba hogyan lehet a megelőzés fontosságát beültetni?

– Szerintem ez nehéz feladat lesz. Nagy munka felhívni a lakosság figyelmét e gyilkos gázra és ennek veszélyeire. Célunk, hogy minél szélesebb körben megismertessük a jelenséget, informáló előadásokat és szórólapokat tervezünk. Ha a felnőtt lakosság nem elég fogékony a témára, akkor az iskolákban kezdjük el a felvilágosító munkát. Ha elkészül Románia beltéri radontérképe, az interneten könnyen elérhető lesz. Sok csatornán keresztül próbáljuk terjeszteni, de lesznek majd a lakosság biztonsági érdekét szolgáló konkrét szabályozások is.

Dr. Papp Botond
Szászrégenben született 1976-ban, szülővárosában érettségizett matematika-fizika profilú osztályban. Kolozsváron a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen szerzett fizikusi diplomát 1999-ben. Ezt követően két éven át posztgraduális képzésen vett részt, majd szintén a kolozsvári egyetem keretében 2011-ben védte meg doktori disszertációját a radon kutatásának témakörében. Dr. Papp Botond a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Környezettudományi és Környezetmérnöki Karán oktat.

 

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.