– Tavaly tavasszal debütáltatok Kolozsváron, azóta több fesztiválon, városnapokon is felléptetek. Hogyan éltétek meg az első évet, milyen szépségei és nehézségei voltak ennek az időszaknak?
– Az az igazság, hogy nagyon intenzív éven vagyunk túl. Összeállt egy teljes koncertanyag, amelyből mostanra már lemezanyag lett, és arra várunk, hogy azt is mihamarabb publikálhassuk. Volt pár hónap,
amikor keményen próbáltunk hétről hétre, hogy tényleg valami különlegeset alkothassunk, olyat, ami autentikus, de friss és újszerű is.
Talán a tény, hogy a Kárpát-medence különböző szegleteiben élünk, picit megnehezítette a próbafolyamatokat, viszont úgy gondoljuk, hogy viszonylag könnyen menedzseltük ezeket is, illetve a térbeli távolságok biztosították a zenekar sokszínűségét is.
– Koncertjeiteken Kárpát-medencei és amerikai autentikus népzenét tártok a közönség elé. Mekkora igény, érdeklődés mutatkozik erre az erdélyi fiatalság körében?
– A Kárpát-medencei népzene közönségét már jól ismerjük, főleg az erdélyi népzenekedvelőket, és jól tudjuk, hogy mindenképp nagy az igény erre a műfajra, illetve elsőre úgy tűnt, hogy velünk is hamar megbarátkozott az itthoni közeg, hiszen már sokunkat ismernek az előző zenekarainkból.
Ami a fiatalságot illeti, mindig valami újat akarnak, akarunk.
Ilyen szempontból az amerikai népzene is új színfolt, főleg Erdélyben, viszont arra mindenképp törekszünk, hogy „balesetmentesen” játszadozgassunk a műfajok között.
– Ti személy szerint miért kötődtök ehhez a műfajhoz, hova vezethető vissza a népzenével való viszonyotok?
– Mindnyájan nagyon fiatalon ismerkedtünk meg a népzenével a lokális környezetünkben. Tudat alatt vált biztossá számunkra, hogy a táncházmozgalom berkein belül érezzük igazán jól magunkat.
Itt tudunk igazi kapcsolatokat kialakítani, itt szövődtek, szövődnek barátságaink.
Zenekarunk is ebben a közegben született. Másrészt pedig számunkra ez az önkifejezés egyik formája. Az együtt muzsikálás által egymást és önmagunkat is jobban megismerjük.
– A közösségi oldalon megosztott bejegyzésetek alapján hamarosan megjelenik az első lemez.
– Így van, a nyersanyagot már felvettük. Most pedig arra várunk, hogy végleges formában is a kezünkbe kaphassuk. Szeretnénk minél több felületen megjeleníteni, illetve reményeink szerint fizikai formában is elérhető lesz.
– Idén hol és mikor találkozhat veletek a népzene-kedvelő közönség?
– Próbáltuk úgy betáblázni magunkat, hogy azért a civil szakmánk, egyetemi tanulmányaink se kerüljenek háttérbe, viszont igyekszünk olyan helyekre eljutni, ahol tényleg kíváncsiak ránk.
Nyáron a torockói Double Rise és a Méra World Music fesztiválon is találkozhatnak velünk, emellett néhány erdélyi tánctáborban is megfordulunk.
– Milyen célokat tűztetek ki magatok elé az elkövetkezendő időszakra?
– Elsősorban a lemez véglegesítése a fontos, utána szeretnénk hasonló iramban folytatni a munkát. Kacsingatunk a tengereken túli vidékekre is, azonban erről egyelőre többet nem árulhatunk el.
Mi szüksége a Teremtőnek az emberre? – ezzel a kérdéssel hirdette meg a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség a Szólj be a papnak! című találkozót. A vitaesten a világiaknak lehetőségük van kérdéseket feltenni lelkészeknek, és átbeszélni a hit dolgait.
Kamaszkori problémák, szorongás, hisztis gyerek, szülői kiégés, iskolai zaklatás, tanulási zavarok kezelése – mit tegyünk? A gyermeknevelés sokakat foglalkoztató kérdéseire segít válaszokat, megoldásokat találni a Szülők Akadémiája Szatmáron.
A karácsonyi fotók lenyomatát képezik a különböző történelmi koroknak. A Fortepan online honlapon fellelhető karácsonyi fotók tömkelegéből készült válogatásunkban a 20. századi magyar egyházi ünnepet követtük végig 1989 decemberéig.
Egyre többen választják a zsúfolt, stresszes nagyvárosi élet helyett a falusi csendet és szabadságérzést – ezt számokkal is alátámasztja az Országos Statisztikai Intézet (INS).
Közel nyolcvan tagot számlál, négy csoportra osztva működik a bálványosváraljai Árvalányhaj Néptánccsoport, amely idén ünnepli megalakulásának 26. évfordulóját. Hunyadi Tünde projektfelelős a kezdetekről, legfőbb céljaikról beszélt az Erdélyi Naplónak.
Pécs, az egykori Sopianæ nagy múltra tekint vissza. Gazdag kulturális élete, egyetemei, színházi előadásai, természeti környezete mind megannyi vonzerő a turisták számára. Egyszóval, Pécsett, mások szerint Pécsen nem lehet unatkozni.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.