Székely vendégszeretet vegán módra

Székelyföldi vagyok. Ennek minden negatívumával és pozitívumával együtt. A hús és a krumpli – a pityóka – lételemem, a vendégszeretetemet pedig azzal fejezem ki, hogy igyekszem pukkadásig etetni mindenkit. Persze ne értsen félre senki, közben nyitott, haladó szellemű fiatal vagyok, aki egyik nap kínait főz, másik nap perui receptet próbál ki, és visszajáró kliens a koreai boltban. (Sőt, volt már, hogy egészségügyi okból, vagy csak úgy húsmentes napokat tartottam, kicsit vegetáriánus módon éltem.)

Többnyire ilyenek a családtagjaim és a barátaim is (étkezés terén igazából sokkal konzervatívabbak nálam), és ha nagy ritkán mégis akad vegetáriánus vagy egy vegán – akit agyba-főbe szívatnak a többiek –, az általában csendben meghúzva magát alkalmazkodik. Türelmesen megvárja, amíg megsül a flekkeny és a miccs, majd felteszi a rácsra a magával hozott cukkinit, szójafasírtot vagy vegánkolbászt,

amit néhány poén közepette végül a társaság többi tagja is megkóstol, megállapítva, hogy egész ehető. Én jól elvoltam, nem poénkodtam, fél füllel hallgattam vegánok és húsevők vitáját.

Aztán tavaly történt, hogy vendégek jelentkeztek be hozzánk: külföldön élő rokonok épp csak két éjszakára. Amikor a férjem szólt, már elkezdtem tervezgetni, hogy erdélyi csorbával, bécsi szelettel várjuk őket, sütök aranygaluskát, meg Kati-tésztát, ja, meg almás tésztát is – úgyis épp szezonja volt –, meg valami sóst az esti sörözéshez, borozáshoz. Ekkor jött a hideg zuhany: rokonék tavaly óta vegánok.

A Wikipédia szerint „a veganizmus az állati eredetű termékek használatának mellőzése és az ehhez kapcsolódó filozófia, ami elutasítja az érezni képes állatok árucikk státuszát és kizsákmányolását, amely megnyilvánul a táplálkozás, a szórakozás, a ruházkodás és a higiéniai termékek választásában is”. Hozzátéve: „A közhiedelemben tévesen különbséget tesznek a vegánok és a veganizmus különböző típusai között aszerint, hogy milyen megfontolásból, motivációból dönt valaki a vegán életmód mellett (étrendi, etikai, környezetvédelmi stb.). Valójában a veganizmus egy állatjogi mozgalom, így csakis etikai veganizmus létezik.”

A definíció nyomán világosodtam meg, hogy a legtöbb vegán ismerősöm nem is vegán, hisz a legtöbben csak valamiféle belső vagy külső elhatározásból nem esznek állati eredetű termékeket.

Gyors Instagram- és Facebook-nyomozás után kiderítettem, hogy na, a leendő vendégeink nem ilyenek: minden posztjuk vegán ruhákról, vegán kozmetikumokról szólt – úgy tűnt, még a bőrdzsekimet is illene eltennem, ha megérkeznek (ez félig poén – mert ők nem vártak el semmit, de én eltökéltem, hogy ha már általában kiteszek magamért, amikor vendégeket fogadunk, most is megpróbálom).

Ötleteim receptkeresgélés nélkül is voltak: a tofuval, a chia maggal és a növényi tejekkel, sajtokkal évek óta ismerjük egymást, de most sajátos projektet találtam ki: erdélyi ízeket, erdélyi ételeket akartam vegán verzióban készíteni. Húsmentes csorba, rántott cukkini, padlizsán tojás nélkül, lencsefasírt, a sütemények meg… valahogy majd csak találok tojásmentes verziót.

Egyébként már a projekt elején a tojás volt a legnagyobb dilemmám. Rántott bármi bundája tojás nélkül? Sütemények tojás nélkül?

Hamar rájöttem, hogy Romániában egész jó dolgunk van vegán téren, hisz a szigorú ortodox böjt is hasonló elveket diktál: honfitársaink még csak nem is főznek abban az edényben, amelyben az év többi részében húsos étel készült.

Az interneten keresgélve, bevallom, kicsit félrecsúszott a dolog: az erdélyi csorbát egy jó kis vegán pacalcsorba váltotta fel – annyira izgatott, hogy egy alapvetően állati eredetű, az állati összetevőtől sajátos ételt hogyan lehet vegánná varázsolni, hogy egyből meggyőzött.

A csorbába pacal helyett laskagomba került, a tojásos ereszték helyét egy élesztős, tofus keverék vette át.

Másodikként egy vegán töltött káposztareceptet választottam. Ennek több verziója is létezik: lencsés, szójás, gombás; nálam az utóbbira esett a választás. Mellé készült vegán fasírt, ennek a receptje nem volt újdonság, egy jól beváltat használtam – de bevallom, ezt anno megelőzte egy kis kísérletezés, egy pár széteső fasírtot is készítettem az elmúlt években. A rántott cukkini titka – kiderült – nagyon egyszerű: az első lépés egy vizes-tejes massza, amit a prézli követ, tojás könnyen kiiktatva.

Desszertek terén nehezen jutottam dűlőre. Az egyik kolleginámtól ismert kakaós-kókuszos nyers desszertgolyók a listám élén voltak, ám én valami tradicionális süteményt is akartam. Bár vegán Kati-tészta receptet nem találtam, vegán zserbót igen, ami teljesen szimpatikus volt.

Egyébként a vegán desszertek elkészítésénél leggyakrabban őrölt lenmag és víz keverékével helyettesítik a tojást, illetve jó megoldás az almaszósz és a banán is.

A vendégváró menün túl természetesen készültek vacsorára, reggelire is ételek, humusz, saláták. Két nap alatt teljesen belerázódtam (csak a tejfölt és főzőtejszínt kellett félretennem, ugyanis azokat minduntalan hozzáadom az ételekhez). Zsír helyett könnyű volt olajat használni, de amikor vaj helyett margarint tettem a süteménybe, kicsit fájt a szívem.

Persze az otthon elkészített ételekkel nem ért véget a sor. Vettem csipszeket, joghurtokat, csokikat – mindent vegánt. Az áruk láttán kicsit összeszorult a torkom – na meg a későbbiekben az ízük, illetve állaguk sem igazán győzött meg, de ami tőlem telt, megtettem.

Játszi könnyedséggel vettem volna le az ebédhez egy spanyol bort a polcról, ha pár centivel arrébb nem akad meg a szemem egy másik terméken: vegán bor.

Az internet szerint „maga a nedű nyugodtan fogyasztható, hiszen a szőlő levéből készül, így a bor elvileg illeszkedik ebbe az étrendbe”, de… Bevallom, az én első feltevésem az volt, hogy a vegán bor biztos attól spéci, hogy még véletlenül sem hullott bele egy muslica, ám kiderült, hogy nem igazán erről szól a dolog, ugyanis a szőlő a borkészítés folyamata során bizony több ponton is érintkezhet állati eredetű anyagokkal, mire bor lesz belőle.

Egy kritikus mozzanat például az úgynevezett derítés. A bor derítésének célja, hogy megszabadítsák az italt a zavarosságot okozó részecskéktől, és tükrösen tisztává tegyék. Ehhez gyakran állati eredetű anyagokat, például tojásfehérjét vagy zselatint használnak, amelyek segítenek az üledék gyorsabb leülepedésében. Bár ezekből nagyon kis mennyiséget használnak, a vegánok számára ezek a borok nem elfogadhatóak. Szerencsére ma már léteznek alternatív módszerek, így léteznek vegán borok.

A sörrel egyébként hasonló a helyzet: a nagy sörgyártók halenyvet használnak, hogy az leülepítse a folyadékban található szilárd alkotórészeket, mint például az élesztőt vagy a különféle szennyeződéseket.

Beismerem, ezen a ponton már inkább szólt rólam a vendégvárás, mint a vendégekről, mert azt hiszem, nem olyan elvetemült vegánok, hogy ne igyanak bármilyen kávét, de én ennek is utánajártam.

Mivel ez alapvetően egy etikai döntés, egy elszánt vegán nem iszik olyan kávét, melynek termesztése, feldolgozása bármi módon károsítja a környezetet, így az állatok, élőlények életterét.

Szóval a vegán kávé alapvetően fair trade (azaz olyan irányított kereskedelem eredménye, amely hangsúlyt helyez arra, hogy a harmadik világbeli termelő megkapja az őt megillető pénzt a terményéért termék), esőerdőbarát termékeket jelent. Az meg természetes, hogy mindezt növényi tejekkel lehet csak kombinálni.

A vendégeknek nagyon ízlett minden, örültek, hogy tradicionális ételek vegán verziójával vártuk őket. Mi nem lettünk vegánok. Megtanultam, hogy a vegánok számára a zselatin, illetve a kollagén (meg a méz és a méhviasz) a mumusok, hiszen ezek olyan termékekben is benne lehetnek, amikről eszünkbe sem jut, hogy közük lehet állatokhoz. A vendégvárás jó élmény volt, ugyanannyira élvezem vegán ételeket készíteni, mint mást, nem álltam úgy a dologhoz, hogy ez valaki hóbortja vagy hisztije. Nem volt időigényesebb és igazából drágább sem. Arra rájöttem, hogy vegánnak lenni valószínűleg akkor költséges igazán, ha az ember kész vagy félkész termékeket vesz (mint például a joghurtok, amiket megvettem). Ha otthon főz, kb. annyiból kijön, mint a húsevők.

A sok olvasgatás során azt is megtudtam, hogy a vegán étrend van, amiben egészségesebb, mint a mindenevőké, van, amiben egészségtelenebb. Nem egy csoda, s nem is ördögtől való – egy döntés.