Országszerte keresik az udvarfalvi virágot

Aki Marosvásárhelyről a nyolc kilométerre fekvő Udvarfalvára tart, annak a székely nagyvárossal összenőtt községközpont, Marosszentanna virágkertészetei jelzik, hogy jó úton jár. A következő helység Udvarfalva, a virágosok központja, ahol a legtöbb ablakban és erkélyen futómuskátli virágzik. A házak között fóliaházak sorakoznak.

Májusban is megfordultam a településen, hogy meglátogassam a 21. Udvarfalvi Virágkiállítást, amely országos viszonylatban az egyik legszebb fóruma a virágtermesztőknek.

Az ezer fős, többségében magyar településen 40-50 család él főállásban virágtermesztésből, de keresetkiegészítésként jóval többen kertészkednek.

A virágkiállítás a Marosvásárhelyről érkező vásárlók kedvence, de az egész országból jönnek viszonteladók is. A kereskedőket azonban nem mindenki szereti, mert nagy tételben a kiskeresdelemi ár 50-60 százalékáért vásárolják fel az udvarfalvi, marosszentannai és a községhez tartozó harmadik falu, Várhegy virágtermesztőinek áruját. A haszonjárművek rakományai Dél-Erdély, a Partium és a Kárpátokon túli nagyvárosok – Bukarest, Krajova, Konstanca, Jászvásár vagy Foksány – piacain kötnek ki. A virágtermesztők egy része a több pénzt hozó piacolást választja, ami viszont költséggel, fáradtsággal és kockázattal jár.

A piacolás egyelőre népszerű az udvarfalviak körében. Amikor a faluba indultam, több termelőt hívtam telefonon, de kiderült, vagy piacon vannak, vagy oda készültek. Elismerték, hogy nem könnyű munka a szállítás, cipekedés, árulás, ráadásul legalább száz kilométeres távolságra kell elmenni Marosvásárhelytől, mert a környéken túlkínálat van. A falubeliek hozzászoktak a piacoláshoz: úgy osztják be a családi gazdaság teendőit, hogy mindig legyen otthon valaki a virágok mellett.

Azokkal tudok találkozni, akik virágkereskedőknek értékesítik árujukat, így jórészt otthon vannak. Mint a Ráduly-testvérek a Tégla utcában. A kétezres években mindhárman virágkertészkedésbe fogtak, mára azonban Csaba és Szabolcs tartott ki, kisebbik testvérük megmaradt ipari szakmája mellett, a kettőt ugyanis párhuzamosan nem tudta végezni. Korábban mindhárman másodállásban kezdték el a gazdálkodást a közös családi portán, amihez a szomszédoktól vásároltak telkeket, így mindeniküknek jutott hely fóliaházra. A szülők háztáji jelleggel termeltek szabadföldben kardvirágot, ma mindenben besegítenek a gyerekeknek.

Közösen vágtunk bele a feleségemmel. Amikor a délutáni és hétvégi kertészkedés mellett egyre nagyobb teherré vált a városi munkahely, eldöntöttünk, hogy itthon maradunk” – magyarázza Ráduly Szabolcs, akinek a bátyja is hasonló vargabetűkkel kötelezte el magát a mezőgazdaság mellett.

Bejárjuk a testvérek családi vállalkozásának helyszíneit. A fóliaházakban lecsengett az áprilistól június végéig tartó virágszezon, amikor a teraszok, kertek, ablakpárkányok díszítésére alkalmas muskátlik és petúniák iránt nagy a kereslet. Nők napjára a fagyos téli hónapokban történik a felkészülés, hogy primulát, játszintot és cikláment kínáljanak. A cserepes virágokra egész évben van kereslet, de jóval kisebb tételben, mint a tavaszi, kora nyári időszakban.

A Halottak és Mindszentek napjáig tartó krizantémszezonra májusban kezdődik a felkészülés, amikor külföldről megérkeznek a korai fajták palántái.

Vetőmagokból és palántákból Hollandia és Olaszország az erdélyi virágkertészek beszállítója. Kis- és nagycserepes krizantémból családonként mintegy tizenötezret termelnek Rádulyék, ami el is fogy. Ez jelenti virágkertészetük fontos bevételi forrását.

A fóliasátrak között üresen hagyott területen tárolják a tűzifát. Két-két fóliasátrat lát el télen egy fáskazán. Ráduly Csaba ingatja a fejét, amikor rákérdezek, hogy a temérdek tűzifa elfogy-e tavaszig? Csak legyen elég, válaszolja. Egyre nehezebb tűzifát beszerezni: piaci ára idén a duplájára nőtt, de így is nehéz hozzájutni, mert a hatóságok országosan visszafogták a fakitermelést. Van földgáz is a településen, de vendéglátóim nem mernek arra gondolni, hogy mai gázárak mellett ezzel fűtsenek.

,,Nem tudjuk, mit hoz a jövő. Eddig kijöttek a számításaink, de az idei 50-60 százalékos inputanyagár-drágulásnak csupán a felét tudtuk ráterhelni a vásárlókra. Ha nagyobb mértékben drágítunk, nem lehet eladni a virágot, ami nem létszükségleti cikk, mint az élelmiszer…” – magyarázza az idősebb testvér.