Átszervezi a minisztérium a szakoktatást – a 10 éves kolozsvári református szakiskola is alkalmazkodik az új kihívásokhoz

„A hozzáállás különben az elmúlt években változott. Az emberek rájöttek, hogy a társadalomnak szüksége van a jó szakemberekre. Ha ugyanis valaki megtanul egy szakmát, akkor az biztonságot jelent számára akár itt, ebben az országban, akár máshol” – fogalmazott Koszorús Ildikó azon cégek képviseletében, amelyek a kolozsvári oktatási intézmény diákjainak szakiskolai gyakorlatát segítik. A cégvezető szerint fontos, hogy a fiatalok jól felszerelt műhelyekben tanulják meg a szakmát, az iskolában minél jobban sajátítsák el a fogalmakat, ugyanakkor a szakmai gyakorlathoz elengedhetetlen a különböző cégek és vállalatok támogatása.

A kolozsvári református kollégium keretében a szakoktatás tíz évvel ezelőtt kezdődött, amikor az egyház a mai Horea úti hídelvei templom mögötti épületet visszakapta.

Az ingatlanban – amely a 19. század elején épült – egykor a református diakonisszaképző intézet működött, államosítás után több intézménynek adott otthont. A református egyház tulajdonába több mint tíz évvel ezelőtt került vissza. Az akkori püspök, Kató Béla ámogatta azt az ötletet, hogy az ingatlanban – a református kollégium keretében – magyar szakiskola induljon.

„Az iskola számomra imameghallgatás volt. Úgy éreztük akkor, hogy az elképzelést nem tudjuk megvalósítani” – fogalmaz Kovács Tibor mezőpaniti lelkipásztor, aki tíz évvel ezelőtt a refi iskolalelkésze és vallástanára volt. A vezetőség pedig őt bízta meg a leendő szakiskola irányításával. „Minden nap húsz perccel hamarabb mentem a refibe, hogy becsengetésig imádkozzam a megszületendő intézményért. Felhívást tettünk közzé a kolozsvári lelkészek között, imádkozzanak értünk, hogy miután több mint 70 céget magunk mellé állítottunk, találjunk tanárokat is, akik elvállalják a leendő iskolában való szakoktatást”.

Kovács Tibor hozzáteszi: „az akkor sajtóban az jelent meg, hogy bal lábbal indul a magyar nyelvű kolozsvári szakoktatás, mert imádkozással gyűjtik a tanárokat. Ez a fajta reklám is hozzájárult végül ahhoz, hogy az intézmény beinduljon”.

A szakoktatás beindulásában elévülhetetlen érdemeket szerző lelkipásztor szerint Isten nem teremt selejtet, rosszat, gyengét.

Csupán meg kell teremteni a feltételeket, a környezetet ahhoz, hogy a magas szintű elméleti oktatást nem szerető fiatalok is kibontakozzanak. „A szakiskola lehetőséget jelentett és életutakat nyitott sok ifjú számára” – fogalmaz Kovács Tibor.

Az iskola akkor négy szakkal indult, ma már mindhárom évfolyamon három-három osztályban hét szakon oktatnak. Balázs Edit megbízott intézményvezető elmondása szerint – aki Mákófalváról költözött be Kolozsvárra, és a suliban a szakácsokat oktatja – az intézményben jelenleg mintegy 220 diák tanul, közülük több mint negyvenen bentlakók. A bentlakás különben az iskola legfelső emeletén található. Az alagsorban az asztalosműhely és a konyha található, az elsőn és másodikon a tantermek, tanári szoba, valamint a többi műhely (fodrászoknak, pedikűkörösknek, műszerészeknek, villanyszerelőknek stb.) kapott helyet.

A diákoknak az állam havonta 300 lejes ösztöndíjat biztosít. Ehhez járul hozzá egy másik, helyenként nagyobb összeg, amelyet a cégek ajánlanak fel azoknak a diákoknak, akik náluk gyakorlatoznak. Az ügyes tanulók szakgyakorlat közben hamar feltalálják magukat, a vállalatok vezetői pedig a többletösztöndíj felajánlásával ösztönzik őket arra, hogy az iskola befejezése után náluk maradjanak alkalmazásban. A jó, megbízható szakemberekre ugyanis mindig szükség van – magyarázza Balázs Edit. Szerinte egyes szakácstanoncokat már tizedik osztályban alkalmazzák a városban bizonyos esetekben magasabb fizetéssel, mint az átlagbér. Több tanítványunk dolgozik felkapott, jó hírnevű kolozsvári éttermekben – mondja nem kis büszkeséggel a tanárnő, akinek irányításával a diákok a Szakmasztár versenyeken is részt vesznek.

A fiúk körében a legmenőbb szakma a két éve beindult autószerelői, de sokan jelentkeznek víz-gázszerelőnek, villanyszerelőnek is.

A sor végén kullog az asztalosság – magyarázza Varga István asztalos, aki felnőtt fejjel Brassóban végezte el a szakirányú egyetemet azért, hogy az iskolában szakoktató lehessen. „Aki ügyes és jól megtanulja a szakmát, el tud helyezkedni a cégeknél, igaz, egyre kevesebben dolgoznak fával, mindenki préselt lemezekből akar bútorokat készíteni” – mondja Varga István, s közben mutatja, hogy az iskola műhelye jól fel van szerelve. A gond inkább az, hogy a munkához kevés fát kapnak alapanyagul.

• Az eseményen találkoztam egy régi ismerőssel is, akinek víz-gázszerelő cége több egyházi ingatlan felújítása során vett részt a munkálatokban.
• Ozsváth János elmondta, cégüknél is többen gyakorlatoznak.
• Az egyik fiatal pedig annyira ügyes volt, hogy két év alkalmazotti státus után távozott a vállalattól, és saját céget nyitott.
• „Részben bánkódtunk, mert jó szakembert vesztett a cégünk, ugyanakkor boldogok is voltunk, mert úgy tanítottuk, hogy rövid idő alatt sokat fejlődött, és megtalálta a helyét az életben” – mondta Ozsváth.

Az iskola fennállásának tízéves évfordulója alkalmából tartott hálaadó istentisztelet Kolumbán Vilmos püspök arról beszélt, hogy az intézmény indulásakor a politikum, az egyház, a tanügy, a szakma és a magyar kormány összefogott egy nemes cél érdekében. „Társadalmunknak szüksége van a becsületes, tisztességes, keresztyén szemléletű szakemberekre is, a közösségépítésre, ezekhez az erőt és a támogatást pedig mindig Istentől kapjuk meg” – fogalmazott a püspök.

Bányai Csaba, a Szász Domokos egykori református püspökről elnevezett szakiskola lelkésze köszönetet mondott mindazoknak, akik támogatták az iskola létrejöttét, akik ma is segítik az intézményt (az egyházon kívül többek között a megyei tanács és a helyi önkormányzat), és kérte a segítséget annak érdekében, hogy az intézménynek megoldódjon a tornacsarnok- és teremhiánya is.

Demeter Katalin kolozsvári magyar konzul Nacsa Lőrincnek, a magyar kormány nemzetpolitikáért felelős államtitkárának üdvözlő sorait olvasta fel, Vákár István megyei tanácselnök-helyettes pedig arról beszélt, hogy Kolozsvár a tanulás központja, hiszen a kincses városban az oktatási intézmények több száz éves múltra tekintenek vissza, a település lakosságának jelentős része tanuló, egyetemista és tanár. Ebbe illeszkedik be a több mint négyszázéves múlttal rendelkező református iskola tízéves szakoktatása.

A református kollégium igazgatója, Török Zoltán az elméleti és szakoktatás mellett az egyházi jelleget, ezen belül az ember- és egyénközpontú oktatás fontosságát hangsúlyozta.

Az új tanügyi törvény különben, amely két éve lépett hatályba, bizonyos szempontból változások elé állítja a szakoktatást. Az erdélyi református egyház tanügyi referense, Nagy Sándor Tibor szerint még nem lehet igazán átlátni, hogy a törvényalkotók hogyan látják a szakoktatás jövőjét. A módszertan ugyanis egyelőre nincs kidolgozva. Az biztos, hogy az eddigiektől eltérően ezentúl nem hároméves szakoktatás lesz. A törvény ugyanis négyéves képzést ír elő. A harmadik év után a diák vizsgát követően kap egy olyan jellegű oklevelet, mint amilyet most is. Kérdés, hogyan lehet majd beosztani a gyakorlati és elméleti órákat a négy év alatt, és a diákok a sok gyakorlati óra mellett hogyan érettségiznek majd. Jelenleg ugyanis a szakközépiskolába négy évet járó diákok érettségivel zárnak. A szakiskolás diákok a sok gyakorlat mellett viszont nehezen zárkóznának fel arra szintre, amelyen az elméleti oktatásban részesülők vannak. Arról pedig nincsenek rendelkezések, hogy a szakoktatásban részvevők könnyített érettségit tehetnének.

Nagy Sándor Tibor szerint e bizonytalanság nincs jó hatással a szakoktatásra, hiszen a szülőket, diákokat amúgy is nehéz meggyőzni, hogy érdemes szakmát tanulni.

Pedig a református kollégium szakosztályaiban rengeteg tehetséges diák tanul szakmát, sokan közülük elhelyezkednek, mások továbbtanulnak, érettségiznek vagy éppen egyetemre készülnek. „Igazából olyasmire képesek, amire az elméleti oktatásban levő diákok jelentős része nem” – fogalmaz a tanügyi referens.

Jelenleg különben a református kollégium keretében hét szakon folyik szakoktatás, ebből ötön duális képzés folyik, azaz a tanulók nemcsak az iskolában sajátítják el a szakmát, hanem cégeknél, amelyeknél gyakorlatoznak. Ha az új rendszer szerint a gyerekek nem tudnak elmenni a cégekhez, akkor ez nagy felháborodást jelentene. Például Kolozsváron a műszerész-, valamint villanyszerelő-szakos diákok jelentős része a Boschnál végzi a gyakorlatot. A cég több millió eurót fektetett a szakoktatásba, tréningcentert épített a diákok számára, embereket alkalmazott az oktatásuk érdekében – meséli Nagy Sándor Tibor.

Lehet, a tanügyminisztérium célja az, hogy a szakosztályokat megszüntesse bizonyos helyeken, illetve átcsoportosítsa, s hozzárendelje azon intézményekhez, ahol már léteznek szakközéposztályok. Ám ez is számos változást feltételez, például épület- és tanteremgondokat, tanerőhiányt vonhat maga után.

Kolozs megyében a református kollégium mellett Kalotaszentkirályon, valamint Válaszúton működik hároméves magyar szakoktatás. Válaszúton a diákok a mezőgazdasági szakterülettel ismerkednek, Szentkirályon pincér- és elektronikaszak működik. Ezek nem egyházi jellegű iskolák, ám az azokat működtető háttérintézmények kapcsolatban vannak a helyi egyházközségekkel.

Nagy Tibor reméli, az átszervezés során a minisztérium és a megyei tanfelegyelőségek figyelembe veszik

– a kisebbségek számára a törvénybe iktatott – biztonsági rendelkezéseket, s nem fogják megszüntetni a már létező intézményeket. A törvény a kisebbségi oktatás esetében ugyanis lehetőséget ad arra, hogy amennyiben nincsen olyan magyar nyelven oktató intézmény, amely befogadná a szakoktatást, akkor a magyar iskolák működtethetnek szakosztályokat is. „Ha úgy alakulnak a dolgok, reméljük, a kolozsvári kollégiumon belül (és persze máshol is) szakközépiskolai osztályokat indíthatunk” – mondja bizakodva a református egyház tanügyi referense.

Szakácsképzés járvány idején

A szakácstanulók  képzését viselte meg leginkább a koronavírus-járvány a Kolozsvári Református Kollégium szakiskolájában. A három évfolyamon tanuló diákoknak csak egy része járhat be éttermek konyhájába, ugyanis a legtöbb kolozsvári vendéglő bezárt.