Azt hiszem, öt költségvetési csomag jóváhagyásán vagyunk túl, és valószínűleg továbbiak is lesznek. A költségvetési helyzet továbbra is bonyolult, az eredmények pedig még nem láthatók. Sokan kíváncsiak arra, hogy mikor mutatkoznak meg a költségvetési intézkedések eredményei – az áfaemelés, a nyugdíjakra kivetett társadalombiztosítási járulék, a kiadáscsökkentések, a 10%-os személyzetleépítések, illetve egyes közintézmények átszervezése, mások összevonása stb.
Miután nyilvánosságra hozták a júliusi költségvetés végrehajtásának eredményeit, amelyek a kiadások tekintetében semmi javulást sem mutattak – még a miniszterelnök is feltette a kérdést: hogyan nőttek végül 7%-kal a személyzeti kiadások, amikor 5%-kal kellett volna csökkenniük –, sokan kérdezték: miért nem tapasztalható javulás a hiány tekintetében.
Mindenki az év elején benyújtott és jóváhagyott költségvetéshez viszonyít, amely 2,5%-os gazdasági növekedéssel számolva, 1912 milliárd lejes GDP mellett a GDP 7%-ának megfelelő, azaz 134,6 milliárd lejes hiányt irányzott elő.
Az év közepén a gazdasági növekedés mindössze 0,3%, a második félévben pedig inkább a recesszió elkerüléséért – azaz a gazdasági növekedés negatív tartományba kerülése ellen – folyik majd a küzdelem, nem pedig a jelenleg lehetetlen 2,5%-os növekedés eléréséért.
De a legnagyobb probléma nem a gazdasági növekedéssel kapcsolatos, amely sokkal alacsonyabb lesz, kisebb GDP-vel, hanem azzal a ténnyel, hogy a költségvetési hiányt a Ciolacu II. kormány elhazudta, hogy jobban mutasson. Sok minden nem szerepelt a 2025-ös költségvetésben, és ezek most kezdenek esedékessé válni, illetve hatást kifejteni.
Ha a költségvetési bevételek szintjén a számok megközelítik a tervezettet, sőt meg is haladhatják, a kiadások szintjén egyáltalán nem állnak jól az adatok, egyszerűen azért, mert voltak „rejtett” kiadások, amelyek most rossz hatással vannak a költségvetésre, most kezdenek látszani.
Ha figyelembe vesszük ezeket a kiadásokat, amelyek nem voltak nyilvánvalóak a tavaszi költségvetés elfogadásakor, akkor a költségvetési hiány nem a GDP 7, 8 vagy 9 százaléka, hanem a GDP 11%-a felé tart.
Honnan származnak ezek a kiadások, költségek, amelyek nem szerepeltek egyértelműen a költségvetésben:
A valóságban a kamatkiadások idén el fogják érni az 55 milliárd lejt, szemben a költségvetésbe betervezett 42 milliárddal; már júliusban is 31 milliárd lej volt a kamatkiadás. Ezek a fiókban eldugott, most előkerült kiadások 45 milliárd lejt jelentenek.
Valójában a Bolojan-kormánynak sokkal több kiadást kell kifizetnie, mint amennyit a Ciolacu-kormány tavasszal jóváhagyott a költségvetésben, ezért amikor megérkeztek az adatok, és amikor a következő hónapokban újabbak érkeznek, sokan azt fogják mondani, hogy a kiadások szintjén semmi sem történik.
Ha figyelembe vesszük az összes, a fiókokban elrejtett kiadást és számlát, amelyek most kerülnek elő, akkor valójában a költségvetési hiány csökkentése a GDP 11%-ánál kezdődik.
Az 1., 2., 3., 4., 5. és a további költségvetési csomagok intézkedései bevételnövekedést és kiadáscsökkentést eredményeznek, de ezek nem a papíron szereplő hiányhoz, hanem a valós hiányhoz viszonyulnak. Mert az eldugott kiadások előbb-utóbb a felszínre jutnak, mint például a kamatok, amelyeket ki kell fizetni.
Az idei költségvetési hiány – a legjobb esetben – eléri a GDP 8,3–8,4%-át, mivel más a valós alapja, mint ami a költségvetésben szerepel.
Amikor Bolojan miniszterelnök a Bloombergnek adott interjújában Románia fizetésképtelenségének reális lehetőségéről beszélt, akkor a valós számokra utalt, amelyekről nem beszélhetett nyíltan.
Egy héttel ezelőtt a miniszterelnök világossá tette, hogy nem látja, miként lehetne a hiányt a GDP 8%-a alá csökkenteni, ami több, mint a jelenleg emlegetett 7,3%, szemben a dokumentumokban feltüntetett 7%-kal, hiszen a költségvetési kiigazítás még nem történt meg.
A költségvetés végrehajtásának alakulása, a bevezetett fiskális csomagokban szereplő intézkedések nyomán, csak akkor lesz mérhető, ha azt a költségvetés tényleges helyzetéhez, a valós költségekhez, a fiókokban eldugott számlák állapotához viszonyítják.
Elképzelhetetlen, amit az I. Ciolacu-kormány maga után hagyott: a költségvetési katasztrófa sokkal nagyobb, és a II. Ciolacu-kormány megpróbálta eltitkolni ezt a helyzetet.
A II. Ciolacu-kormány egy csökkenő hiánnyal számoló költségvetést nyújtott be, amelyben azonban szintén sok, a fiókokban eldugott számla szerepelt.
Nem tudni, mennyit fog tudni ezekből a számlákból kifizetni a Bolojan-kormány, valamint a menet közben összegyűlő többit, de az senkinek sem segít, ha a valós költségvetési helyzet a fiókban marad, mert előbb-utóbb ezek a számlák is megjelennek kifizetendőként, és akkor a számok ismét nem fognak stimmelni.
És a pénzügyi piacok ezt azonnal büntetik. Románia továbbra is nagyon magas kamatokkal vesz fel hiteleket, mert rendkívül merev költségvetése van. A kiadásokat azért sem lehet azonnal csökkenteni (a bérköltségek, a nyugdíjak és az államadósság kamataira fordított kiadások meghaladják a teljes költségvetési bevétel 80%-át), mert a számok nem jönnek ki, amikor a külső és belső elemzők vizsgálják a költségvetést.
Románia – egyelőre legalábbis – megmenekült a „junk” /szemét/ hitelminősítéstől, mert elfogadta ezeket a megszorító intézkedéseket, amelyeknek a költségvetési helyzet javulásához kellene vezetniük.
Jelenleg nincs alternatívája a költségvetési csomagoknak (legfeljebb más, szigorúbb változatoknak), nincs alternatívája a jelenlegi kormánynak, és még a miniszterelnöknek sem, aki felvállalja, hogy folytatja a rendkívüli módon ellenzett költségvetési és szerkezetátalakítási csomagokat.
Nincs alternatívája a finanszírozást is biztosító, az Európai Bizottsággal közös programoknak sem, amelyeket Románia máshonnan nem tudna megszerezni. A társadalmi tiltakozásokon, a bizalmatlansági indítványokon, mindenki véleményén túl a végeredmény továbbra is a pénzen múlik, amelyet a kormánynak kölcsön kell felvennie, valahonnan elő kell teremtenie.
Fordította Nagy István
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.