HIRDETÉS
A Maros két partján fekvő Marosludas a rendszerváltás óta fogyatkozó erdélyi kisvárosok csendes életét éli. Az ipari létesítmények felszámolása és átalakulása következtében az aktív lakosság jelentős része elköltözött. Az elmúlt 35 évben a helyi magyarság létszáma is drámaian csökkent: a 2021-es népszámlálás szerint a városban mindössze 2784 magyar él – ez 70 százalékkal kevesebb, mint az 1992-es adat. Mivel a román lakosság száma is visszaesett,
a 12 179 fős összlakosságban a korábbi 25 százalékról „csak” 19 százalékra csökkent a magyarság aránya.
A többségében református marosludasi magyarság körében egy erős római katolikus közösség is működik, amelynek két temploma van: a város központjában áll az 1906-ban épült Mária, Magyarok Nagyasszonya-templom, míg a közigazgatásilag Marosludashoz tartozó Andrássytelepen 2009-ben szenteltek fel egy új templomot. Portik-Hegyi Kelemen plébános mindkét gyülekezetben szolgál.
A Keskeny út című videós riportsorozatunk augusztusi állomásaként a marosludasi főtemplomban vettünk részt szentmisén, ahol örömmel tapasztaltuk, hogy egy átlagos vasárnapon is szinte megtelik a templom. Idősek és fiatalok egyaránt jelen voltak, még úgy is, hogy sok helyi fiatal és középkorú családtag külföldön, nyugat-európai országokban dolgozik, és többnyire csak a nagyobb ünnepekre tér haza.
A szentmise után a főesperes-plébánossal beszélgettünk a gyülekezetről, annak történetéről és a fiatalokkal végzett munkáról – nem sokkal korábban tért haza egy gyermektáborból.
A marosludasi római katolikus közösség korábban a 12 kilométerre fekvő Mezőszengyel leányegyházaként működött, majd 1906-ban önállósodott, ekkor szentelték fel mai templomukat.
Mezőszengyel egykori szép temploma mára szinte kiürült: mindössze ötven hívét látják el Marosludasról. A plébános elmondta, hogy az iparosítás idején Mezőszengyelről is sok magyar költözött Marosludasra, ahogy más mezőségi településekről és a Székelyföldről is.
A város és környéke ma már a mezőségi szórványvidékhez tartozik. Hét településen élnek római katolikusok, közülük a legtöbben Marosludason. „Híveink közül sokan már nem beszélik a magyar nyelvet. Vannak, akik görögkatolikus ősöktől származnak, de a kommunista rendszerben a római katolikus egyházba jelentkeztek be, és itt maradtak. Gyakori a vegyes házasság is” – foglalja össze a plébános.
A tavalyi nyolc házasságkötés fele román–magyar, katolikus–ortodox vegyes házasság volt.
Vendéglátónk tapasztalata szerint ahol az édesanya román, a gyerekek többnyire nem, vagy csak alig tanulnak magyarul, de számukra román nyelven is tartanak hitoktatást.
A szórványhelyzet ellenére a plébános szerint nincs nemzetiségi feszültség a románok, magyarok és romák között. Jó ökumenikus kapcsolatot ápolnak a reformátusokkal, bár az ortodoxok kevésbé nyitottak – elsősorban felsőbb egyházi irányításuk miatt. A görögkatolikus lelkészekkel és hívekkel viszont szoros a kapcsolat: „Érezzük, tapasztaljuk az összetartozást velük, még ha a nyelv el is választ” – mondja Portik-Hegyi Kelemen.
A gyergyószéki származású plébános számára a szórványlét ismerős kihívás. Örömmel tapasztalta, hogy híveinek mintegy harmada székelyföldi gyökerű. „Kellemes meglepetés volt, amikor kiderült, hogy a gondnok a szülőfalumból való, ráadásul a fia a kántor – egy utcából származunk Gyergyóremetéről” – meséli.
A gyülekezet magját egy idősebb, a múlt rendszerben is hűségesen templomba járó korosztály alkotja.
A szekularizáció azonban Marosludast sem kerüli el. A plébános szerint a mai lelkipásztori munka más megközelítést kíván: főként a fiatalokat és a fiatal házasokat kell új módon megszólítani. A templomba járó gyerekek többnyire olyan családokból származnak, ahol a szülők is aktív hitéletet élnek. Idén 12 elsőáldozó volt, közülük hatan magyar, a többiek román tannyelvű iskolába járnak, és jórészt vegyes házasságból érkeztek.
„A gyerekek plébániai hitoktatása itt egészen más kell legyen, mint Székelyföldön, és más, mint 30–40 évvel ezelőtt, amikor papi szolgálatomat elkezdtem. Ahogy az iskolai oktatás változott, nekünk is alkalmazkodnunk kell” – mondja. A gyerekfoglalkozások hétvégente teával, keksszel, beszélgetésekkel kezdődnek, majd a fiatalokat fokozatosan bevonják a liturgikus életbe. A közösségformálás és a liturgiára nevelés a fő cél: „Az a csúcs, amikor megtapasztaljuk, hogy a fiatalok önként, örömmel jönnek a szentmisére – de ehhez sok munka és türelem kell” – mutat rá a plébános.
A gyülekezet életében fontos szerepet töltenek be a fiataloknak szervezett táborok. A 8–13 éveseknek és a nagyobbaknak külön rendeznek programokat. A plébános már Gyergyószentmiklóson is nagy tapasztalatot szerzett a táborszervezésben, így Marosludason is folytatta a hagyományt: a két közösségből összesen 70–80 gyerek vesz részt a nyári együttléteken.
A reggeli és esti imádság, a közös játékok, versenyek, kézműves foglalkozások és bibliai beszélgetések mind hozzájárulnak a közösségi élményhez.
Marosludasról református és adventista gyermekek is bekapcsolódnak a táborokba, a programok pedig minden felekezet számára nyitottak.
A jövővel kapcsolatban a plébános hangsúlyozza: „Ha komolyan vesszük Krisztus tanítását és küldetését, nem csak a saját nemzetiségünkhöz szólunk, hanem mindenkihez. Ehhez olyan liturgiákra és képzésre van szükség, amelyek segítik, hogy más nyelvűek is bekapcsolódhassanak.” Marosludason sokszor románul – vagy vegyesen – kell esketést, keresztelőt, temetést tartania. Bár kezdetben nehéz volt, ma már szívesen vállalja ezt a szolgálatot is.
Pál Attila kántor gyergyói származású szülők gyermeke, felesége háromszéki. Három gyermek édesapja, főállásban a sürgősségi osztályon dolgozik ápolóként.
Ez számunkra a lelki feltöltődés” – fogalmaz. Szenvedélye az orgonajáték, amellyel különösen kötődik a gyülekezethez.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
