HIRDETÉS
József atya története Vietnámból visszakalauzol bennünket Magyarországra. A jezsuiták számának csökkenésével felvetődött a gondolat, hogy Magyarországon vállaljon missziót. Az ide vezető utat mesélte el az Erdélyi Naplónak:
„Szüleim Észak-Vietnámban, Hanoitól mintegy százhúsz kilométerre keletre fekvő Nam Dinh-hez tartozó, háromezer lelket számláló faluban élnek A település lakossága vallásilag vegyes, a buddhisták mellett a kétezer katolikus egy tömbben él. A falu védőszentje Szent József, így nem meglepő, hogy a fiúgyerekek szinte mindegyikét a József névre keresztelik. Vietnám lakosságának egyébként nyolc százaléka, mintegy nyolc millió ember a katolikus, a protestánsok számát egymillióra becsülöm. Szüleim a mezőgazdaságban rizstermeléssel foglalkoznak. Családomban tizenegyen voltunk gyerekek, egy nővérem kiskorában hunyt el.
Hivatásom története igen hosszú.
Az észak-vietnámi kommunista uralom következtében nagyon kevés pap szolgált a környéken. Nálunk a faluban sem volt pap, így a tőlünk három kilométerre fekvő településre jártunk át vasárnaponként misére.
Lelkivezető hiányában a helyi hívők maguk imádkoznak együtt minden este, péntekenként pedig szentségimádást tartunk. Utolsó gimnáziumi éveim alatt sokat tépelődtem a jövőmről. Először a biztos megélhetést adó informatikát tanultam, de többre vágytam. Itt említem meg nővéremet, aki délen szolgál szerzetesként: az apostoli munka tölti ki életét, ennek jegyében óvodában is tanít. Nagyon jó kapcsolatot ápolt az ottani jezsuitákkal. Gyakran látogatott haza, s az egyik alkalommal egy, a vietnámi jezsuitákról szóló információs füzettel ajándékozott meg. Megérintettek az abban leírtak, különösen az imák. Így informatikai tanulmányaimat befejezve úgy döntöttem, belépek délen a saigoni jezsuita noviciátusba. Élénk szerzetesi életbe cseppentem, most is vagy hetven fiatal tanul a rendben. Kiváló tanáraink voltak, előadásokat tartott például az akkor Japánban szolgáló Nemeshegyi Péter atya, Peti bácsi is. Alázatos lelki vezetőnek, ugyanakkor kiváló kapcsolatépítőnek, kedves, szentferenci lelkületű embernek ismertem meg. Ő volt az első magyar jezsuita kapcsolatom.
A magyarországi jezsuiták számának csökkenésével vetődött fel a gondolat, hogy Magyarországon vállaljak missziót. 2015-ben érkeztem Magyarországra, először a nyelvet tanultam meg, s a magisztériumot végeztem. A hároméves probációt követően négy évig tanultam teológiát a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán, amit 2022-ben fejezhettem be. Olyan kiváló tanárok voltak rám hatással, mint a nemrégiben elhunyt Mustó Péter atya. Az év júliusában szenteltek pappá a pesti Jézus Szíve Jezsuita Templomban. Már a probáció után döntöttem úgy, hogy Magyarországon maradok szolgálni. Gyakran miséztem vasárnaponként – a rendházunkhoz közeli – Zugligeti Szent Család templomban, később József atya, Budapest-Krisztinavárosi Havas Boldogasszony Plébánia plébánosa is meghívott a templomába. Így mutatkoztam be februárban itt a hívek előtt. Ezek az alkalmak nemcsak szolgálatot jelentenek számomra, hanem az emberekkel való kapcsolataimat is erősítik; ez nagyon fontos nekem.
Vietnámban a katolikusok – jóllehet betartják a szabályokat – inkább a közösségi életre helyezik a hangsúlyt. Számukra az együttlét nagyon fontos, imáikban az ének játszik jelentős szerepet. Egy példát mondok: Magyarországon a szentségimádás csöndje teljesen természetes, szülőhazámban ezt nem könnyű elérni. Ez vonatkozik a gyóntatásra is.
A Jézus Szíve Templomban nagyon sokat gyóntattam, s megragadott e beszélgetések mélysége. A bűnbánás során nemcsak a bűn, hanem Isten szeretete is szóba került. Vietnámban a konfesszió kissé formálisabb. Egy közös teendőt említhetek: mindkét országnak nagy szüksége van a missziós munkára. Vietnám előnye, hogy – a fiatalok nagy számából következően – sokkal több a hivatás: jelenleg 297 fő a vietnámi jezsuiták száma.
Húsvét előtt beszélgetünk, emeljük ki a kereszténység legnagyobb ünnepének megélését a két országban! Az ünnepi liturgia mindét országban hasonló, viszont a létszámarányunkból következően mi csak a közösségeinkben ünneplünk, a közegben a buddhista kultúra a döntő. Magyarországon viszont a húsvét az évezredes kultúra szerves része. Így például az itt élő húsvéti szokásoknak nálunk nincs meg a megfelelője. Ez összefüggésben áll azzal, hogy a katolicizmus nálunk csak a XVII. századtól jelent meg, s a kommunista hatalom is rossz szemmel tekintett ünnepeinkre. A böjt viszont szigorúbb nálunk, de egyben könnyebb is, mivel a halétkek az emberek táplálkozásában döntő szerepet játszanak.
Ne csak a templomban imádkozzunk, mindennapjainkat is szője át Isten jelenléte. Ez különösen a fiatalok számára nehezebb, mivel elég nagy zaj vesz körül minket.”
A József atya által elmondottak végigkísérték februári kinn tartózkodásunkat. Hanoiban az első utunk a Szent József Katedrálishoz vezetett. A belvárosban épült Istenháza egy nyüzsgő tér közepén áll. 1886 karácsonyán szentelték fel, két évvel az építkezés megkezdése után. A neogótikus stílusú épület a párizsi Notre-Dame-ra emlékeztette a hazájuktól messze élő franciákat. Másfél évtizede – egy forgatás alkalmával – misét hallgattam a templomban, s meglepett, hogy mennyien vannak a szertartáson. Abban az időben látszott rendeződni a vietnámi kormány és a Vatikán sok sebből vérző kapcsolata, ennek ellenére emlékszem a templom előtti erős rendőri készültségre.
Szombat-vasárnap Hoi Anba, a híres és festői kereskedővárosba látogattunk. A nevezetességek megtekintése után
felkerestük a katedrálist. Szerepe nagyon fontos a vietnámi katolikusok történetében, mivel 1615-ben ebben a városban – akkor még az itt élő japán hívek lelki gondozására – jelentek meg az első misszionáriusok.
Egy évre rá Francisco Buzomi atya plébániát alapított a városban. A jelenlegi templom 1965-ben épült, a tervezői felhasználták a város építési hagyományait is. A templom előtt emléktábla emlékezik meg Szent Ágnes Le Thi Thanh és Boldog Phú Yên András vértanúkról, az előbbit Szent II. János Pál 1988-ban avatta szentté, az utóbbit 2000-ben boldoggá. A templomban vietnámi mellett angolul tartanak misét. Sajnos, a vasárnapi szertartást nem értük el.
Délfelé haladva egyre több katolikus templomot láttunk. Stílusuk teljesen különböző, a modern épületek mellet a tradicionális vietnámi építészet alapján tervezettek is gyakoriak. Egy márványüzemben a buddhista szobrok mellett a Szent Szűz, Szent József, s a Megváltó szobrait is árusították.
Saigonban a Miasszonyunk katedrálist is felkerestük, de átépítés miatt zárva találtuk. A második vasárnap a Saigontól keletre fekvő tengerparti városban Mui Nében jutottunk el misére. A meghirdetett időponttól eltérően, később tartották a szertartást, így bőven volt időnk körülnézni. A templom egy pagodára emlékeztetett, kívül-belül tökéletesen tiszta volt. Az épületet ápolt virágágyás vette körül, a méretes karácsonyfa kissé anakronisztikusan hatott e közegben.
Az egyházmegye honlapján vázolták a missziós céljaikat is:
Ennek szellemében a melléképületekben is élénk élet folyt. Két apáca foglalkozott egy családdal, másik termekben az Eukarisztikus Ifjúsági Mozgalom tagjai tartották foglalkozásaikat; korosztályonként különböző színű, sárga, rózsaszín, zöld nyakkendőt viseltek. Egy szabadtéri árnyas sarokban idősebb hölgyek rózsafüzért imádkoztak.
A már említett patyolat tiszta templomban a szertartás előtt még egy újabb takarítás következett. Minden padsorban volt egy tollseprű is, amit a hívek is használhattak.
Az oltár két oldalán egy vágott szemű Szűz Mária és egy Jézus szobor állt, az oltár felett egy modern feszület függött. A leghátsó sorban helyezkedtünk el. Lassan szállingóztak a hívek, az ünnepnek megfelelően kiöltözve. Az oltár előtt a mozgalomból úgy százötvenen gyerek foglalt helyet. A nők a baloldali, a férfiak a jobboldali padsorokban ültek. Az evangéliumban a „Jézus és a kufárok” (János 2,14) rész hangzott el, a kivetítőn egy klasszikus festményen jelent meg a jeruzsálemi jelenet. A szentbeszéd igen hosszú volt, a liturgiát énekek kísérték. Kifelé menet a hátsó parkolóra pillantottam, vagy száz motor állt rendezetten: messzebb vidékekről is érkezhettek a hívek.
Nagy élmény volt számunkra a mise. A sok fiatal jelenléte biztatást jelenthet az Egyház jövőjére nézve.
Nem véletlen, hogy József atya is e közegből indult útnak a messze Európába, hogy fiatal frissességével, mély hitével evangelizálja a kissé apatikus öreg kontinens e részét.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
