Olajkutak árnyékában Azerbajdzsánban

Grúziából érkeztünk Azerbajdzsánba. A grúz–azeri határon tüzetes vámvizsgálaton estünk át, mivel az örmény–azeri területi vita a mai napig rányomja bélyegét a két ország kapcsolatára. Idegenvezetőnk Örményországban tucatszor figyelmeztette csoportunkat, hogy az ott vásárolt árut mindenképp elveszik az azeriek, azonban többen nem hallgattak rá. Így ki-ki vérmérsékletének megfelelően vette tudomásul, hogy örmény konyakját kénytelen volt az azeri határon hagyni.

Vita a Kaszpi-tengerről
Azerbajdzsán történelme igen változatos uralmi, függőségi viszonyokat mutat. Az azeriek a 7. századig keresztények, előtte napimádók, illetve Zarathustra hívei voltak. Ez időből megmaradt a tavaszi újév szokása, március 20-án hold és csillag alakú süteményeket készítenek, helyenként még a máglyaátugrás is dívik. Az országban 90 százalékot meghaladó az azeri népesség aránya, a többség muzulmán, azonban nem él annak szigorú szabályai szerint. Az örmények keresztényként meghatározóan a vitatott Hegyi-Karabah területén laknak. Az ország mai szabadságát a Szovjetunió felbomlásával nyerte el 1991-ben.
Az ország domborzata változatos, keleti részét a Kaszpi-tenger vagy Kászpi-tó határolja. Ezt példázza Lermontov A Terek ajándékai című versrészlete Lator László fordításában: „Sziklaszálak közt mogorván/ Bőg a féktelen Terek/ zokogása mint az orkán/ Könnye sűrű permeteg./ De a pusztán a zúgó hab/ Megszelídül, alakot/ Vált, s az öreg Káspi-tónak/ Hízelegve így csacsog:/ „Vén tenger, fogadj magadba,/ Hadd pihenjen el habom,/ Roppant teren áthaladva/ Megfáradtam én nagyon./ Messze Kazbeken születtem, / Felleg-dajka szoptatott…”

A földrajzilag zárt vízterület a világ legnagyobb tava. Tengernek a rómaiak nevezték el, mivel vizét sósnak találták. A területen ígéretes, víz alatti, kiaknázatlan földgáz- és kőolajmezők találhatók. Ezért az elnevezés, illetve annak tartalma húsba vágó kérdés a part menti országok számára, ugyanis más nemzetközi szabályok vonatkoznak a tóban, illetve a tengerben található kincsekre. A Szovjetunió felbomlása előtt csak két országnak kellett osztoznia rajta, azóta azonban Azerbajdzsán, Irán, Kazahsztán, Oroszország és Türkmenisztán vitázik a jogokért.

Az ország jelenlegi gazdasági fejlettségét elsősorban három olajár-robbanásnak köszönheti, amik a 20. század elején, a II. világháború alatt és a függetlenség elnyerésekor történtek.

A nagy fellendülésnek korlátot szab, hogy az olaj ára jelentősen csökkent az utóbbi időben.

Azerbajdzsán fővárosa Baku. A jelenleg mintegy kétmilliós városról több véleményt ismertem, így kíváncsian vártam, milyennek látom. Bagdány Sándor az orosz írót, Gorkijt idézi, aki a 19. század elején így fogalmazott: „Benyomásaim megdöbbentőek. A fúrótornyok zűrzavarában… fekete, magas kémények, amelyek szüntelenül okádják a füstöt és a pernyét… Minden mélyedést megtölt a fojtó szagú kenőolaj… A tevekaravánok szelik az összekuszált poros utcákat…”.

A 20. század második felének azeri írói novelláikban még a poros Bakuról, az állandóan lángoló olajtornyokról írnak.

Kisebbik fiam egy nemzetközi diáktalálkozón járt a kétezres évek elején a városban, s az ütött-kopott Zsigulik tömegéről mesélt. Figyelmeztetett, hogy kis távolságok megtételénél is sok időre számítsunk, mivel az utak állapota katasztrofális.
Mi nem egészen ilyen világba kerültünk. A hatalmas olajmezők kiaknázása folytán beáramló tőke – az örményekkel megkötött fegyverszüneti egyezmény következtében is – rövid idő alatt átformálta a város képét. Olajkutak tömege működik a város peremén, a korom, a pernye eltűnt. A város utcáin többségében nyugati autómárkák száguldoznak, fekete terepjárók hada közlekedik, s csak elvétve látni a régi időkre emlékeztet? Zsigulikat. Persze vidéken más a helyzet. A Kaszpi-tenger partján több kilométer hosszan húzódó széles, gyönyörűen parkosított sétány példája lehetne a világ bármely nagyvárosának. Amivel meg kell küzdeni, az a por. Tapasztalhattuk, hogy szeles idő esetén elborítja a – régi időkben is szelek városaként, a vihar kapujaként emlegetett – települést.
Baku a kivilágítás bűvöletében él.

A sugárutak, kormányzati épületek, felhőkarcolók hivalkodó fénnyel hirdetik a pénz hatalmát. A gazdagság vonzza a külföldi befektető csoportokat is.

Török, dél-koreai, német nemzetek nevével találkoztunk az egyes épületek tervezői, létrehozói között. A 2012-es Eurovíziós Dalfesztiválnak otthont adó Kristály Palotát – ami a gyönyörű tenger-, tóparti sétány ékessége – egy év alatt építette fel egy német csoport. Az építtetői versenyszellem él a városban: ki tud magasabb épületet létrehozni. Ennek példái az úgynevezett Lángtornyok, amelyek Dubait idézik. A három hatalmas üvegépületet rendszeresen alpinisták tisztítják, s esténként színpompás kivilágítással hangsúlyozzák méretüket.

Szállodánk ablakából kinézve azonban nem csak a rendbe hozott, új városrészek látszottak. A domboldalakon emelkedő felhőkarcolók előtt észrevehettük a bontásra ítélt, elhanyagolt épületeket is. Jóllehet a főutak kivilágítottak, sötétben botladoztunk hazafelé egy balettelőadás után a mellékutcákon.

A színház beltere emlékeztetett a mi Operettszínházunkra. Fáradtak lévén, megérkezve a színház előcsarnokába, leültünk egy ablakmélyedésbe. De az ügyeletes jegyszedő szigorúan megfeddett bennünket: ilyet itt nem lehet tenni. Mivel kérdezgettük, hogy miért nem, az igazgatóval fenyegetett meg bennünket. Az egész jelenet klasszikusan hivatalnokoskodó volt. A vitát szerencsére eldöntötte, hogy megszólalt a nézőtérre hívó csengő. Kellemes, klasszikus balettelőadásnak lehettünk tanúi. A darab Nizami, az 1141–1209-ig élt neves poéta – akit a Világirodalmi Lexikon perzsa nyelven író azerbajdzsáni költőként határoz meg – Leila és Mendzsun című szerelmes költeményét dolgozta fel.

Baku látnivalói megérik a hosszú sétát. Megható a Mártírok útjának kialakítása, gondozottsága, végén az örökkön égő tűzzel. Innen igen szép kilátás nyílik a városra.

A várfallal körbevett óvárosba lépve a minikönyvek múzeumára bukkantunk. Örömmel szemléltem a tekintélyes helyet elfoglaló magyar könyvek sorát, s fedeztem fel a saját könyvespolcunkon is díszelgő néhány darabot. Az UNESCO világörökségi listáján szereplő régi városrész egyik legfőbb látványossága a Shirván sahok palotájának együttese. A 12–15. századból származó palota, mauzóleumok, mecset, fürdőház faragásai művészi szépségűek. A múzeum állandó kiállítása bevezet a palota történetébe, bemutatja a Shirván sahok dinasztiáját és az azeri kultúrát. Badr Shirváni udvari költő a 15. században így írt a trónteremről: „itt minden oly kék, mint az ég, s oly aranyló, mint a nap…”
Az óváros másik nevezetessége az úgynevezett Szűz-torony, amelynek építését a 12. századra teszik, bár némelyek régebbinek tartják. Elnevezésének megfejtésére is több magyarázat létezik, az egyik szerint a név a bevehetetlenségére utal. Fontos stratégiai ponton helyezkedett el, így vélhetően őrtorony volt, bár egyesek csillagászati megfigyel? helynek tartják. Baku fontos állomása volt a Selyemútnak, így itt is kialakultak karavánszerájok a vándorok, kereskedők fogadására.

Az óvárostól kissé odébb sétálva török fürdő kupolái tűnnek fel az egykori török uralom emlékeként. Az azeri írók antológiájában olvastam egy novellában, hogy a szerző miként mentette meg barátjával a török fürdőt a megsemmisítéstől. Nem tudom, igaz-e a történet, de a leírás szerint egy markológép már lendült volna a rombolásra, amikor egyikük tiltakozásul beleült a lapátjába, másikuk pedig elrohant intézkedni, hogy megállítsák a folyamatot. Sikerült. A megmentett fürdővel szemben

Szent Bertalan (a bőrtelen) romtemploma látható. A szentté avatott apostol e területen is hirdette Krisztus tanát, amiért bőrét lenyúzván mártírhalált szenvedett.

Érdekes, hogy a romtemplom névadójához fűződő legendát Pécs környékéhez kapcsolódóan is felfedezhetjük egy törökökkel szemben ellenálló barát történetében.
Modern, összetekert kárpitot formázó épületben található a szőnyegmúzeum. Gazdag gyűjteménye az egyszerű gyékényből font padlótakarótól a vékony selyemszálakból készültig több szinten mutatja be a pompás szín- és formavilágot. A mintákban vallások motívumai keverednek, megjelenik a négy elem: a tűz, víz, föld, levegő, s van, amikor az alkotók a kívánságaikat szövik, csomózzák a szőnyegekbe. Meghökkentőek az egyes történelmi alakokat ábrázoló kárpitok. Érdekes interaktív összeállítás mellett ragadtam le: festmények képeit lehetett előhívni, amelyeken azeri, keleti szőnyegeket illesztett kompozíciójába a művész. Ilyen például a holland festő, Van Eyck Trónoló Madonnája, ahol a királynői széket körbeölelik a finom mintával megfestett kőpadlóburkolók. Továbbá két, 15. században élt olasz művész alkotása: Verocchio Madonna festménye Keresztelő Szent Jánossal és Szent Donáttal. Valamint Messinának Szent Sebestyén képe, ahol nekem úgy tűnt, a háttérben lévő alakok keleti szőnyegeket porolnak.

A modern épületek egyike a Heydar Aliyev Központ. Múzeum, konferenciaterem található benne. Névadója a 2003 óta regnáló jelenlegi elnök apja, aki a szovjeturalom alatti Azerbajdzsán kommunista pártjának főtitkára, s a szocialista tagköztársaság vezetője is volt. 1993-tól a független ország elnökeként személyi kultuszt épített ki, amit fia is folytat: saját feleségét nevezve ki elsőalelnökének. Az épület hullámokat utánzó megjelenése kellemes a szemnek, körötte nagy füves teret hagytak, így érvényesülhet a hírneves, Bagdadban született, 2016-ban elhunyt Zaha Hadid építésznő egyedi alkotása. Számos egyetem működik Bakuban, s mivel az ország ebből él, külön intézmény az Azerbajdzsáni Olajipari Akadémia.

A város híres szülötte Garri Kaszparov sakknagymester s Msztyiszlav Rosztropovics világhírű gordonkaművész, karmester.

A Baku közeli Bibi-Heybat mecsetet a szovjet érában felrobbantották, most újjáépítve hirdeti az azeri, muzulmán öntudatot. Betérve meghökkentő esetnek lehettem tanúja. Egy muzulmán szent sírhelyét magas faráccsal szegélyezték, s hosszú köpenyben, fejüket eltakaró asszonyok imát mormolva járták körbe-körbe. Egyiküknek hirtelen megszólalt a mobiltelefonja, zsebébe nyúlt, kikapta, s beszélni kezdett. Közben járta útját. Hát igen, a megholtaknak is szembesülniük kell a technika fejlődésével.

(befejező része következik)

Csermák Judit