A Kaukázus gyöngyszeme: Örményország (2.)

(folytatás a 34. lapszámunkból)

A kereszténység tanait a hagyomány szerint Bertalan és Tádé apostolok hozták el a bálványokat imádó Örményországba. Sokáig itt is üldözték az új vallás híveit. A krónikák tanúsága szerint azonban Megvilágosító Szent Gergely hatására Örményország elsőként fogadta el a kereszténységet államvallásként 301-ben. Az örmény apostoli egyház megőrizte önállóságát. Az ország legfontosabb látnivalói a középkori egyházi épületek. A templomokra általában a kupolás kereszt vagy a négyzetbe illesztett görög kereszt alaprajz a jellemző. A vastag falak védelmi célokat is szolgáltak. Kívül, a legtöbb helyen kevés, ugyanakkor művészi a kőfaragás. A falak felrakásánál az építők a különböző színű tufák elhelyezésével „játszottak”. A templomok padozatába süllyesztett sírköveken mindenki gond nélkül járhat – van, ahol az egész teret beborítják – azt tartván: „míg éltünk ti szolgáltatok bennünket, most mi szolgálunk nektek.”

Örményország több világörökségi helyszínnel is dicsekedhet. A főváros közeli Ecsmiadzin már a 4. század elejétől az örmény apostoli egyház központja, a vallási vezető katholikosz székhelye. Nevének jelentése: a hely, ahol az egyszülött alászállott, Megvilágosító Szent Gergely legendabeli álmára utal.

A főtemplom kincstárában jelentős ereklyéket őriznek. Kettőt említenék: az egyik állítólag Noé bárkájának darabja, a másik egy lándzsahegy, amivel átszúrták Jézus oldalát. A legenda szerint Tádé apostol hozta Örményországba.

Nagy tömeg kereste fel a kegyhelyet, vasárnap lévén ünneplőbe öltözött felnőttek, gyermekek égették a fogadalmi gyertyákat. Sajnos a katedrális kívül-belül állványok erdejével fogadott. A hozzávezető úton khachkarok, kőkeresztek sorakoznak, a legtöbb kolostor, templom elmaradhatatlan részei. Ezek élők vagy holtak lelki üdvéért állított emlékkövek. Csipkeszerű faragásuk lenyűgöző. Szimbólumrendszerüket és a középkori kézműves technikát 2010-ben az UNESCO szellemi kulturális örökségének listájára vették. A keresztek az életfát is jelentik utalva Jézus Krisztus családfájára. A jó és a rossz tudás paradicsomi fájaként, az ó- és újszövetség jelképeként is értelmezhetők. Minden száruk kétfelé ágazik. A felső rész boltíves ábrázolása a mennyország kapuját jelzi. Alul többnyire a napkorongot, a kört, a teljességet, az örökkévalóságot kifejező faragvány található. A keresztek végéből szőlővesszők kunkorodnak, a sok hajtás, szőlőfürt mind az újjászületésre utal, az élet halál feletti győzelmét hirdeti. A kereszt alját beborító virágok nem gyökereznek a földbe, az ég felé fordulva az életerőt, a megújulást fejezik ki.
Budapesten is találunk kachart. A III. kerületi Lajos és Serfőző utca sarkán állították fel a múlt évben az 1915-ös török népirtás, és az 1988-az azeri pogrom emlékére.
Zvartnoc templomának romjai meghökkentik az embert. A kora középkori építészet remeke a 7. századból származik. A krónikákban a fénylő, ragyogó, csodálatos, ámulatba ejtő jelzőkkel írták le.

A történetírók szerint III. Nerses katholikosz rendelte el létrehozását, akit az Építő névvel is illettek. A templomot az akkori főváros után elnevezve vagharsaphati Megvilágosító Szent Gergelynek szentelték. Az ásatások során a templom mellett előbukkantak a katholikosz palotája és a szerzetesek cellái. A helyszínen római fürdő és a borkészítés nyomait is felfedezték, s egy napóráét, amelyen örmény felirat olvasható: „Imádkoztak Istenhez minden szent órában.”

A legenda szerint itt találkozott Megvilágosító Szent Gergely és III. Trdat király a nép kereszténységre való áttérésének megbeszélésére.

Az egykori templom meghökkentő méreteiről, a kor építészeti szellemétől eltérő – kör, illetve 32 szög alakú – formájával egy kis múzeum makettjén, tervrajzán szembesülhetünk.
A Szent Hripszime-templom a keresztény hitéért Diocletianus császár által elüldözött és III. Trdat király által megölt lánynak és társainak állít emléket. Az uralkodó szemet vetett rá, ő azonban hű maradt hite elveihez. A kegyetlen keresztényüldöző királyt a legendák tanúsága szerint rémálmok gyötörték. „Disznó” módra viselkedett – az akkori idők szerint ez eszeveszettséget jelentett –, s ezért gyakran disznófejjel ábrázolják. Gergely gyógyította ki, s a keresztény hit felvétele után építtette a király a templomot engesztelésül.

Geghard monostora és a Felső-Azat-völgy is védettség alatt áll. A 4. században Megvilágosító Szent Gergely által alapított kolostort tufába vájták, barlangtemplomot, sírokat, szerzetesek lakóbarlangjait rejti. Nevének jelentése: lándzsa. A jézusi lándzsát ugyanis sokáig itt őrizték. A kolostort egyetlen sziklatömb belsejében faragták ki. A szerzetesi barlangcellákat csak létráról lehetett elérni. A hagyomány szerint Szent Gergely is az egyik barlangocska lakója volt.

A sziklához tapadó templom 1215-ben épült. Belső struktúrája lenyűgöző, oszlopai ornamentikával díszítettek. Legrégebbi, sziklába vájt részében források csörgedeznek.

Némi fény csak a boltozatba vájt nyíláson keresztül szűrődik be, a félhomályban csak sejteni lehet a falak díszítését. Ottlétünkkor még hallhattuk egy női kórus csengő énekének magasba szálló hangjait. Az örmény templomokra jellemző ez a misztikus hangulatot kölcsönző félhomály, nincsenek elektromos fények és ülőhelyek. A barokk túlcicomázáshoz szokott közép-európai szememnek üdítően hatott az építészeti arányok, letisztult formák, egyszerű oltárok ily mértékű tisztelete. Az egykori fontos kézirattárat, zarándokhelyet, a kolostort a 10. században az arab hódítók kifosztották, így a múlt sok emléke megsemmisült. Annak azonban, hogy ma sem csak a turisták látogatják, kézzel fogható jele volt: a közeli hegyi patak partján, a bokrokon ezernyi színes fogadalmi szalagot lengetett a szél.

Egy örmény család a Geghard kolostor kőkeresztje előtt • Fotó: Csermák Judit

Az északi grúz határnál fekvő két világörökségi templomegyüttes egy szurdok két oldalán néz egymással farkasszemet. Szanahin a 10-14. században épült. A Szent Istenszülőnek és Szent Megmentőnek szentelt építmény – a nyitott előterével – egyedülálló Örményországban. A templomban Kilikián hercegek sírjait őrzik. Matematikai, csillagászati, orvostudományi, teológiai oktatóközpontként szolgált a középkorban. Miniatúrafestőket és kalligráfusokat is képeztek e falak között. A 19. század első feléig püspöki székhely volt. Szanahinból származik a Mikojan testvérpár, a politikus és a repülőgép-tervező.
Haghpat templomegyüttese a művészetek és a retorika oktatását folytatta. Nevét állítólag az apa-fiú viszály lezárásakor kapta. A családtagok együtt kezdték építeni Szanahint, de összeveszvén a fiú a szemben lévő hegyen próbálta ki építészi hajlamait. Fia kolostorának elkészülte idején kiáltott fel az apa: ez igen, ez fal!, azaz Haghpat. A félhomályos termek egyikében a padlóban nagy lyukak tátonganak, a gabona tárolására szolgáltak, a falak menti boltívek hajlatait valaha könyvespolcok kötötték össze. A krónikák tanúsága szerint – az állandó támadások veszélyek ellenére – igen élénk szellemi élet folyt az erődített falak között.

Számtalan szépséges – a világörökségi listán nem szereplő – kolostor akad Örményországban, amelyeket az építészettörténet, művelődéstörténet számon tart. Ilyen a fővárostól, Jerevántól dél-keletre eső templomegyüttes: Noravank.
Odafelé haladva a török határ mentén sivár hegyek között vezetett utunk. Szomorúan néztem a hegyoldalakat csíkozó tankcsapdákat, a lövéstávolságban elnéptelenedett tanyákat. Emelkedve a hegyekben barlangok bukkantak elő. Az egyikben állítólag 5500 éves bocskorra akadtak.

A több templomból álló együttes szintén Megvilágosító Szent Gergelyt tekintheti alapító atyjának.

A fenséges környezetbe illesztve, vörös sziklák között, a lenyugvó nap fényénél megérezhettem, hogy az emberlakta vidékektől távol lehetett igazán elmélkedni, Istenhez közel kerülni. A főtemplom a 12. századi alkotás, többszintes, külső falába számtalan szebbnél szebb keresztet véstek. Főbejáratának, – s az Orbelian dinasztia és a szerzetesek gavitjának, temetkezési helyének – szakállas Atyaisten, és Szűz Mária faragványai napfürdötte szépségben fogadtak. Ádám a fejét az Atya tenyerébe hajtja, aki az élet leheletét a galambbal szimbolizált Szentlélektől kapja meg. Az örmény szellemi életben betöltött központi szerep nyomait a tanulásra, tanításra alkalmas terek romjai őrzik. Gyönyörű kőkeresztek sorakoznak a templomok mellett. A legtöbb alkotó neve a múlt homályába vész, azt azonban tudjuk, hogy itt a Momik nevű építész, miniatúrafestő, szobrász is működött. A középkori örmény történelemben jelentős szerepet játszó Orbelian hercegi család festője és építésze – s a gavit egyedi domborműveit látva – tehetséges szobrásza lett. Kéziratait a Materadanban is őrzik. Művészi kachkarjai, kőkeresztjei szintén múzeumi védettséget élveznek.

(befejező része következik)

Csermák Judit