Szent László és Mátyás király nyomában – beszélgetés Toót-Holló Tamás íróval, újságíróval

– A magyarországi közmédia, a hírügynökségi munka újságíró számára sem könnyű világát a Magyar Nemzet főszerkesztői állására cserélted. A Magyar Távirati Iroda (MTI) után egy országos napilap vezetése mekkora kihívás?

– Óriási. Különösen azért, mert mindkét intézmény emblematikus jelentőségű médiaműhely, s mindkettőnek kiemelkedő a szerepe a magyar sajtótörténelemben. Akár egyik, akár másik posztomról beszélünk, tény, hogy korszakos jelentőségű elődök nyomdokain járhattam és járhatok.

Akár a hírekkel foglalkozó újságíróként, akár médiaműhelyeket igazgató vezetőként. Pedig szerencsére elég szerteágazó gyakorlatról beszélhetünk. És elég sok szakmáról. Mert mintha ez a két poszt két külön szakmát is jelentene. A hírügynökségi újságírás szinte matematikai-logikai formarendje és egy véleményvezérként működő politikai napilap publikációinak narratívája teljesen eltérő elveken alapul. Miközben egyformán a nyilvánosság tereit hódítja meg mindkét kommunikációs csatorna.

– Idén az Arany Érdemkereszt polgári tagozatával tüntettek ki. Újságíró számára mit jelent a magas állami kitüntetés?

– A díjat az indoklása szerint ugyan elsősorban íróként és irodalomtörténészként érdemeltem ki, de senki nem gondolhatja komolyan, hogy bennem nem együtt él az a sok-sok szerepszemélyiség és szerepfelfogás, ami a munkámat meghatározza. Vagyis

azt üzeni, hogy csak így tovább. És én így is csinálok mindent tovább. Ennyifelé osztva és közben folyton egyesítve is a dolgaimat. Ez egyébként nem is annyira lehetetlen: ha az ember író is, de újságíró is, egyformán üzeneteket fogalmaz meg. A különbség csak annyi, hogy egyes üzenetek évtizedes távlatokban is időtállóak, más üzenetek pedig frissen talált termékek a hírek piacáról. Értékrendileg azonban ezek is, azok is üzenhetnek hasonló módon. Hasonló célok érdekében. Egyformán a nemzet szolgálatában.

– Könyveidben ősi magyar mítoszokat kutatsz, és társz a mai olvasó elé. Hogyan egyeztethető össze ez a fajta munka a hírszerkesztés és a hírlapírás világával?

– Egyfajta tudati oszcillációval, állandó és rendszeres szintváltással. Egyébként minden az idő helyes kezelésén múlik. És annak megtanulásán, hogy van az úgy, hogy íróként nem szolgáltathatod ki magad az ihletre várásnak. A hírek áramlásából soha nem lehet kiesni, de ha néha mégis találok egy időrést magamnak, akkor azonnal szépprózát kezdek írni. Ahogy egy kisgyernekes szülő sem akkor alszik, amikor álmos, hanem akkor, amikor a gyereke is elaludt.

– Szellemi honvédelem aranykori fényben című könyved a magyar eredetmondákat veszi számba. Mekkora ezekre a témákra a mai ember fogadókészsége? Könyveiddel milyen olvasótábort célzol meg?

– Olyan korban élünk, amelyben mindennek óriási jelentősége van, ami a nemzeti önazonosságunkat erősíti. A világot most felzaklató multikulturális szellemi aknamunka - szándékaival ellentétben – viszont éppen ahhoz is segítséget nyújt, amihez nem akar. A nemzetek Európájának öntudatra ébredéséhez. A magyarság nemzeti eredetmondáinak és saját ősmítoszainak is komoly szerepe lehet ebben az ébredésben – különösen akkor, ha ezekre nem ódivatú jelenségekként tekintenünk, hanem megtaláljuk bennük a máig hatóan éltető erőt. Ez a könyvem is arra törekszik, hogy új fénytörésben mutasson be egy valaha volt magyar ősmítoszt, amelyet eleink sok tucat különböző verzióban, népmesékbe rejtve őriztek meg nekünk. A kötet az aranyhajú gyermekekről szóló varázsmeséinkben a táltoshitű, csillagvallási örökséggel bíró magyar ősvallás elvesztésének nemzeti sorstragédiáját fedezi fel – de ugyanezt a történetet egyszersmind örömhírként is azonosítja, a magyar megmaradás evangéliumaként is meghatározza. Rámutatva arra is, hogy ez az egyetemes kultúrkincsnek számító érckori példázatok körébe is sorolható ősmítoszunk nemcsak az aranykor, az ezüstkor, a bronzkor és a vaskor létállapotain vezet át minket odáig, amíg vissza nem tér közénk az elveszett aranyhajú gyermekekkel a fény, hanem a benne feltűnő királyok alakjain keresztül az Árpád-kor egyfajta metatörténelmi megörökítésére is képes. S egyes változataiban a magyar népi vallásosság szinkretizmusának köszönhetően ezt a magyar evangéliumot a krisztusi szeretet iránt is nyitottá teszi, szereplői közé esetenként Jézust és Szent Pétert is beemeli.

– Amikor Szent László, vagy Mátyás király nyomába eredsz, milyen szerepe van a történelmi hűség és a mitikus történelem keveredésének?

– Metatörténelmi királyregényeket írok, így számomra nem a történelmi tények az elsődlegesek, hanem a magyar kulturális emlékezetben megőrzött mitikus elemek. Vagyis a királyoknak nem a cselekedetei, hanem a legendái. Ez a metatörténelmi látásmód egyébként azt is megengedi számomra, hogy teljes anakronizmussal élve a királyainkat mai, modern élmények körébe is átvezessem, s így őket saját, személyes hőseimmé, néha pedig alakmásaimmá tegyem. Mindkét király regényét úgy írtam meg, hogy egy-egy legendájuk lett számomra az a nyitatlanul nyíló aranykapu, amelyen át hozzájuk közeledem. Lászlónál a kerlési csatajelenet: a kun vitéz által elrabolt keresztény lány megszabadítása. Mátyásnál pedig egyrészt a Szent Ilona-legenda, másrészt az általa megnyúzatni kívánt kő kihívására frappánsan válaszoló okos lány legendája. Aki aztán arra is képes volt, hogy úgy menjen el hozzá, hogy legyen is rajta ruha, de ne is legyen. Hogy menjen úton is, de útfélen is. Hogy legyen is nála ajándék, de ne is legyen. Ezeken a profán módon is átélhető történeteken keresztül aztán egyfajta, akár posztmodernnek is titulálható játékokba kezdek. A kialakult viszonyokat előszeretettel felforgató posztmodern szemlélet egyébként számomra íróként teljesen használható – egyetlen feltétellel. Hogy ez a felforgatás nem a irónia, hanem a pátosz kultuszát szolgálja. Mert ha így van, akkor a látszólagos felforgatás sem más érdemben, mint építkezés. Egy éltető erő szabadjára engedése. A királyaink saját magunk közé emelése. A királyi tartás dicsérete.

– Foglalkoztat a magyar mítoszvilág erdélyi öröksége? Könyveidben milyen formán jelenik meg a történelmi Magyarország eme szeglete?

A regény eleve a kerlési csata körül forog – Kerlés pedig ugye nem sokkal Beszterce mellett van. Aztán szerepel a a regényben a Tatros völgyét őrző székely falvak legnagyobbikának, Szépvíznek a névmagyarázó mondája. Ahogy feltűnik a könyvben a Hargitán álló Csíkszépvíz fölött magasodó Pogányhavas hegyénél található patkónyom, a Tordán kettéhasadt hegy vagy akár a nagyváradi patrocíniumcsoda legendája is. A most megjelenésre váró, még befejezetlen Mátyás-regényemben szereplő okos lány meséjének is van olyan, Székelyföldön játszódó variánsa, amelyik az okos lányt nem egy bárhol található falu bírója lányának, hanem egyenesen a székely ember lányának tekinti. A legfrissebb tanulmánykötetem szellemi honvédelméhez is sok Erdélyben feljegyzett mesevariáns szolgáltat muníciót: az aranyhajú gyermekek történetének két kulcsfontosságú variánsa történetesen megint Erdélyhez köthető, az egyiket Brassó megyében, Pürkerecen rögzítették 1898 és 1906 között. A másikat pedig Szovátán gyűjtöttek 1901 és 1903 között.

– Könyveid hogyan jutnak el Erdélybe?

– Eddig is általában a kiadóim honlapjait ajánlottam az olvasóim figyelmébe, s a mostani zavaros időkben még inkább ezt teszem. Regényeimet a Napkút Kiadó – https://napkut.hu/oesszes-szerzonk/106-t/134-toot-hollo-tamas – az aranyhajú gyermekek magyar evangéliumát taglaló tanulmánykötetemet pedig a Cédrus Művészeti Alapítvány könyveit forgalmazó Napút Online könyvesboltjából – http://www.naputonline.hu/2020/05/12/toot-hollo-tamas-szellemi-honvedelem-aranykori-fenyben/ – érdemes megrendelni és postáztatni.

– Egyik interjúdban arról beszélsz, hogy új színpadi zenés darabod a magyar megmaradás szűnni nem akaró erejét mutatja fel. Miről szól a darab és mikorra várható ennek a bemutatója?

– Ez a darab az Aranyhajú hármasok címet viseli, és az aranyhajú gyermekek magyar evangéliumát dolgozza fel - a mese nagyon sok variánsát szintetizáló formában. Ezért is jelenik meg benne a címéből is kitűnő hármasság: a két aranyhajú lány sorsa a kopókölykökre kicserélt, s aztán meggyilkolt aranyhajú gyermekek történetét, az aranyhajú fiú sorsa pedig az udvarból elűzött aranyhajú gyermekek történetét viszi tovább és bontja ki.

A darab zenéje most készül: a magyar népzene ősisége és a szimfonikus komolyzene fenséges pátosza tud majd benne egymásra találni. Ezzel együtt pedig minden adva lesz ahhoz, hogy a színpadon elénekelt dalok megérdemelten népszerűek legyenek - de nem a pillanatnak szóló slágerek, hanem örökérvényű művek formájában. A darab felemelő erejű, a magyar múlt teljes gazdagságát felvonultató rítusjáték lesz, így nagyon komoly színpadtechnikát igényel. Az előadásakor így nyilván csak a legjelentősebb játszóhelyek jöhetnek számításba. Ami viszont még sok előkészítést igényel - így erről még semmi konkrétumot nem lehet elárulni.