Élni kellene a történelmi eséllyel a kormányban – Csomortányi István, az EMSZ társelnöke az RMDSZ-szel történő együttműködésről

– Hogyan értékeli az RMDSZ-szel tavaly megkötött együttműködés hozadékát pártjaik számára?
– A 2014-es romániai elnökválasztást leszámítva az erdélyi magyar nemzeti tábor valamennyi országos választás esetében a saját szervezetépítési érdekeit felülírva és háttérbe szorítva tartózkodott a megmérettetéstől. A döntéseinkkel elégedetlenek sokféle kritikát fogalmaznak meg emiatt: egyesek gyávaságnak, megalkuvásnak, sőt olyanok is vannak, akik árulásnak tekintik ezt. Arról van szó, hogy a nagyobbik romániai magyar párt méretéből fakadó előnyével visszaélve folyamatosan kizsarolja az országos választásokon való indulás monopóliumát. A legutóbbi európai parlamenti választás az állatorvosi ló szerepének felelt meg: sem az Erdélyi Magyar Néppárt, sem a Magyar Polgári Párt nem állított jelöltlistát. Annak ellenére sem, hogy az RMDSZ mereven elzárkózott minden együttműködési tárgyalástól. Az EP-választások vége az lett, hogy az egyszínű lista 5,2%-kal csupán a szerencsének köszönhetően lépte át a bejutási küszöböt. Ugyanakkor érdemes megnézni, hogy a szervezeti önfeladásunk révén mandátumhoz jutott két erdélyi EP-képviselő hogyan szavazott az elmúlt héten arról, hogy az Európai Unió területét nyilvánítsák a szabadság földjének a szexuális kisebbségek számára. A mi „derék” képviselőink – a Fidesz képviselőivel szemben – nem tudták a helyes választ, és a szavazásnál tartózkodtak...

– Ma másként döntene, ha újra tárgyalóasztalhoz kellene ülnie az RMDSZ-szel?
– Szervezeteinken belül nem arat osztatlan sikert, amit mondani fogok: meggyőződésem, hogy az RMDSZ-szel történő tavaly év végi megállapodásunk az egyetlen meghozható döntésnek bizonyult.

s ráadásként olyan arányban, amilyenre nem volt példa az elmúlt harminc évben, és ha úgy tetszik, az elmúlt száz évben sem. Magyar szempontból tehát nem a választási eredmény, hanem a választási szerencse mondható történelminek. Akárcsak az is, amit utolsó utáni esélyként kapott az RMDSZ. Az eltelt száz nap mérlegét megvonva azonban úgy tűnik, a kolozsvári Majális utcai székház urai nem kívánnak élni a történelmi eséllyel, amit arra kaptak, hogy visszaszerezzék a teljes erdélyi magyarság bizalmát. Egyre inkább az látszik, hogy a kormányzati munkát ott folytatják, ahol a PSD oldalán abbahagyták.

– Mi zavarja az RMDSZ-es miniszterek munkájában?
– Ugyanazokat a kommunikációs kormányzati lufikat látjuk, amelyeket már megszokhattunk.

sajtós PR-buszozást szervez, míg Cseke Attila nagy dörgedelemmel szervezi át az építésfelügyeleti rendszert, amivel országosan 20 millió lejt „spórol”, ami alig három-négy kisebb község éves költségvetése… Eközben a Har­gita megye és moldvai szomszédai közötti határkérdésről vagy a marosvásárhelyi magyar orvosi- és gyógyszerészképzésről árva hang sincsen, hogy politikai foglyaink, Beke István és Szőcs Zoltán ügyéről vagy a közigazgatási autonómiáról ne is beszéljünk.

– Az EMSZ-t alkotó két pártnak egy-egy parlamenti képviselői mandátum jutott. Részt vesznek a román kormánykoalíciós munkában is?
– Miután a parlamenti kampány arról szólt, hogy az erdélyi magyarok nehéz időkben össze tudnak fogni, a kormányra kerülést követően, a nehéz idők elteltével az EMSZ szervezeteit egyszer sem kérdezték meg, lennének-e javaslatai a kormányzati munkával kapcsolatban. A kormánykoalíciós egyezkedések nyomán az RMDSZ-nek jutó tisztségek közül egyet sem ajánlottak fel szervezeteink számára.

Ennyit az összefogásról… Ugyanakkor a parlamenti mandátumhoz jutott két képviselőnk révén pontos képet alkothatunk a kormányzati munkáról. Egy olyan kormányzásról, amelyet belső érdekellentétek feszítenek a PNL és az USR között. De a Nemzeti Liberális Párton belül is kemény harcok kezdenek kialakulni. Ezek ismeretében úgy tűnik, legalább kétféle kormányzás zajlik, s a koalíció jövője bizonytalan.

– Hogyan értékeli a kormánykoalíció eddigi tevékenységét?
– Nehéz erre válaszolni, mert a hármas kényszerkoalíció eleve béna kacsaként kezdte munkáját, ráadásul az elmúlt évek egyik legválságosabb időszakában. Ha valóban tartani lehet az elképzelést, hogy nem duzzasztják tovább a közalkalmazottakkal kapcsolatos kiadásokat és végre az infrastruktúra-fejlesztés, illetve az ezzel kapcsolatos beruházások számítanak majd, talán jó irányba indulhat el az élet. Mindenképpen jó eredménynek tartom, hogy legalább március közepére van költségvetése az országnak, ami a hazai állapotokat ismerve nagy eredmény.

– Ha az önök pártszövetségének véleményét is meghallgatnák a koalíció munkájában, mit tartana elsőrendűnek?
– Fiskális és közigazgatási decentralizációt szorgalmazunk, illetve a Nagyvárad–Marosvásárhely és a Marosvásárhely–Moldva autópályák ügyének rendezését, valamint a restitúciós folyamat lezárását. Az utóbbit leszámítva a többi szerepel az RMDSZ kormányzati programjában is. Ugyanakkor

– Az ország miként tud megbirkózni a járvány következményeivel?

– Az egészségügyi intézményeink állapotát ismerjük. Erdélyben legalábbis magához képest a rendszer túlteljesít, ami főként a szakszemélyzet érdeme. Ezzel együtt, ahogyan azt megszokhattuk, a bukaresti döntéshozók munkája jócskán hagy kívánnivalót. A kérdésre adandó válasz másik oldala, hogy a gazdasági károkat hogyan lehet mérsékelni és helyrehozni. Ennek kapcsán az elmúlt hónapokban elsősorban nem is a bukaresti döntéshozók ígéreteit figyeltem, hanem azt, hogy az állami segítségről mit mondanak az erdélyi vállalkozók. Ez pedig lesújtó. Amennyiben a hazai vállalkozók nem kapnak valós és azonnali segítséget, az elbocsátások miatt az egész országot érintő újabb kivándorlási hullámra lehet számítani.

– Egy éve jelentették be a hírt az MPP és az EMNP egyesítéséről. Milyen ma a pártszövetségben a munka, és mikorra várható az új párt bírósági bejegyzése?
– Ma jó a munkahangulat az EMSZ-ben. Sokféle külső ellenérdek munkált, hogy az EMSZ ne legyen működőképes. Az elmúlt egy év mégis megmutatta, hogy az erdélyi magyar politikában nem csak szétfejlődés létezik. Megvédtük pozícióinkat az önkormányzati választásokon, zajlik a munka az önkormányzatokban és a parlamenti választások jelentette csapdahelyzetből is jól vágta ki magát a szövetség. A két párt egyesülésének ma már semmilyen akadálya nincs. Elszántak vagyunk és ez meg fog történni. Egy a tábor, egy a zászló! Mivel a szükséges bírói döntésnek Bukarestben kell megszületnie, az időpontra pontos válasz nem adható.

– Hogyan látja az erdélyi magyar jobboldali politizálás jövőjét?
– Az EMSZ színeiben tíz polgármester dolgozik. Két város – Szentegyháza és Székelykeresztúr – polgármestereit is mi adtuk, ugyanakkor velünk jó viszonyt ápoló független polgármesterek vezetnek további öt helyszínen, köztük Baróton és a nemzeti táborhoz tartozó vezetése van Székelyudvarhelynek is.

Mindez alapot és szükséges környezetet is biztosít ahhoz, hogy az erdélyi magyar nemzeti tábor fejlődjék. Ugyanakkor hangsúlyozom: Európát, a hagyományos keresztény értékeket és a nemzeti önazonosságtudatra épülő családközpontú társadalmakat támadó neoliberalizmussal szemben Erdélyben eddig csupán az EMSZ pártjai foglaltak egyértelműen állást. E kérdésekben mi képviseljük az erdélyi magyarok többségi véleményét.

– Ön szerint március 15-nek milyen üzenete van a ma élő magyarság számára?
– Szabadságharcaink, forradal­maink mindegyike az önfeláldozásra és az önzetlenségre alapultak. Az egyén azon döntésére, hogy saját pillanatnyi érdekei, adott esetben a saját élete kevésbé fontos, mint a közösség jövője és boldogulása. Korunk fő ideológiája ennek az ellenkezőjén alapszik, s lecsupaszítva semmi egyebet nem akar általánossá tenni, mint az önzésen alapuló szélsőséges individualizmust, amely az egyén saját ösztöneit, vágyait nevezi ki értéknek. Éppen ezért mai szabadságharcunkat a közösségért, az embertársainkért vállalt munkával vívjuk, s ezzel a magatartással kereszténységünk alapelvei is tökéletesen összhangban vannak. Éljen a szabadság! A Haza minden előtt!