Ahol a hit és a kaláka összetart – élet Torockószentgyörgyön (VIDEÓ)

Sokszor megfordultam az elmúlt négy évtizedben Torockón és Torockószentgyörgyön. A románság gyűrűjében élő két magyar falut messze földön ismerik a turisták, akik különféle alkalmakkor tömegesen érkeznek Erdélyből, Magyarországról, sőt a világ más részeiből is. Ezúttal azonban nem turistaként vagy közügyek iránt érdeklődő újságíróként mentem önkormányzati tisztségviselőkkel, vendégfogadókkal, vállalkozókkal vagy gazdákkal találkozni, hanem

a helyi unitárius lelkipásztor, Finta Emese Erzsébet vendégeként az egyházközség életébe akartam betekinteni.

Célunk a 353 lelket számláló unitárius gyülekezet bemutatása volt a Keskeny út című videós riportsorozatban, amit ugyan az esős időjárás nem segített, de így is sikerült bejárnunk a falu nevezetességeit. Közben összefutottunk Deák Székely Szilárd polgármesterrel, Simándi Levente alpolgármesterrel és Veres Mónika anyakönyvvezetővel is, akik éppen a torockószentgyörgyi turizmus fellendítését szolgáló, nyolc hagyományos ház felújításáról szóló uniós projekt elkészült épületeit vették számba, illetve fényképezték a helyreállítási alapból finanszírozó bukaresti intézmény számára.

A falu igazi nevezetessége azonban a szintén felújítás alatt álló Toroczkay-vár, amelyet közelről próbáltunk szemügyre venni, hogy a faluról, a gyülekezetről és a templomról készülő videón ezt is megmutathassuk. A falu központjában – átellenben az unitárius templommal – megtekintettük az 1890-ben újjáépített református templomot, amelynek jelenleg 46 híve van, majd néhány utcával odébb, a festői domboldalban épült katolikus templomot és ferences kolostort. A 17 római katolikus hívő szórványgyülekezetként működik, nagyenyedi beszolgáló lelkipásztorral. A kolostor régi lakószárnyát felújították, ma kulcsos házként várja a turistákat.

A polgármesteri hivatal által 2022-ben elnyert várfelújítási projekt 2,155 millió eurós finanszírozásából jutott forrás az unitárius egyház tulajdonába került Thoroczkay–Rudnyánszky-kúria felújítására is.

A munkálatok teljes gőzzel haladnak: a régi udvarházra új tető került, ottjártunkkor éppen az elektromos kábelek tömkelegét vezették a munkások a kúria kilenc helyiségébe. Az 1836-ban épült udvarház lépésről lépésre nyeri vissza egykori fényét; jövő évi átadása után kulturális és turisztikai központ lesz a faluba látogatók számára.

Utunk fő állomása az 1643-ban épült unitárius templom, ahol padjai között készítettük el videós interjúnkat Finta Emese Erzsébet lelkésznővel, aki 13 éve szolgál a faluban. A kezdetekhez visszakanyarodva elmesélte, mi adta az ihletet a pályaválasztásához: „Miután Tordán befejeztem a líceumot, az egyetemen pszichológiai képzésre iratkoztam. Másodéves pszichológia szakos hallgató voltam, amikor februárban elmentem a templomba saját gyülekezetembe, Tordaszentmihályra.

– idézte fel a lelkészi elhivatottság kezdetét vendéglátónk. A Kolozsvári Protestáns Teológia 2007-es elvégzése után férjével Háromszékre került, Sepsiszentgyörgy mellé, Kálnokra, de mivel messze voltak a szülőföldtől, örömmel éltek a lehetőséggel, amikor hét év után megüresedett a torockószentgyörgyi parókia. A lelkésznő légátusként már korábban járt itt Koppándi Botond idején, így volt némi helyismerete. „Az akkor két és fél éves nagyobbik fiunk – ahogy első alkalommal beléptünk a kapun – nagyon beleszeretett mindabba, amit itt talált. Csak később tudtam meg, hogy már a szívem alatt hordozom a kisebbik fiunkat is. Mindenki szeretettel fogadott bennünket Torockószentgyörgyön” – meséli.

Korábban mindig férfiak szolgáltak a gyülekezetben, ám az erősen hagyományőrző torockószentgyörgyiek egy emberként fogadták el az új lelkésznőt. „Élni akartak, tenni akartak, és mellém álltak. Tudtunk együtt álmodni, tervezni, és azokat megvalósítani” – foglalja össze a közös munka lényegét, amelynek fontos eleme a mai napig fennmaradt kalákaszellem.

Számba vesszük az év legfontosabb gyülekezeti alkalmait is, amelyek megmozgatják a közösség apraját-nagyját. Az első a szilveszteri toronyéneklés, amit rövid áhítat előz meg, majd felmennek a toronyba. „Felviszünk egy hangfalat, a gondnok röviden összefoglalja az évet, amit hátrahagyunk, és úgy köszönti a kintlévőket. Énekelünk harangozás előtt és után is, búcsúztatva és köszöntve az új esztendőt.” A farsangi időszakban hagyomány a teadélután, amit az egyházközségért szerveznek meg a hívek, a nőegylet. Torockószentgyörgyön fiatal asszonyok alkotják ezt a közösséget, akik több feladatot is vállalnak a gyülekezetben. A farsangra kilenc–tíz nagy tortát sütnek, tomboláznak, énekelnek, a bevétel pedig az egyházközség céljait szolgálja.

Kiemelt esemény a két falu közös, március 15-i ünnepsége, amelyen részt vesznek a református és katolikus lelkipásztorok is. Az ezt követő ökumenikus imahéten szintén vendégül látják a más felekezetű lelkészeket.

Finta Emese Erzsébet az ökumenizmus ápolásában kulcsszerepet játszik, hiszen ő az egyetlen állandó lelkipásztor a faluban, aki megszólítja mindhárom történelmi felekezet híveit. Fontosak az Anyák napja és a nyári gyerektáborok is: két éve a kövendi, torockói és torockószentgyörgyi gyerekek számára közös tábort szerveznek.

• Az Idősek vasárnapja szintén hagyomány: mintegy ötven személyt hívnak meg, a templomi alkalmat szeretetvendégség zárja.
• A nőszövetség tagjai személyesen keresik fel az időseket, akik nem tudnak eljönni, őket ajándékkal látogatják meg.

Az évet a karácsonyi színdarab és a betlehemezés zárja, miközben az úrvacsoraosztással járó ünnepek sem hiányoznak.

Beszélgetésünket a parókián folytatjuk, amelynek falán emléktábla hirdeti, hogy itt született Brassai Sámuel, az utolsó erdélyi polihisztor. Lelkipásztorokkal társalogva visszatérő téma a lelkigondozás, amire a mai embereknek egyre nagyobb szükségük van. Vendéglátónk elmondja, hogy fiatalon nem fejezte be a pszichológiai képzést, de később elvégezte a pasztorálpszichológiai posztgraduális oktatást, ami sokat segít a munkájában. „Egy bibliai gondolatot emelnék ki, amit nagyon fontosnak tartok: örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal! Mind örömben, mind nehézségben ott kell lenni az emberek mellett” – hangsúlyozza. Esküvő, keresztelő vagy temetés után mindig visszatér a családhoz, harmadik éve pedig úrvacsorát is visz az idősekhez, betegekhöz, akik nem tudnak eljutni a templomba. Ebben sokat segítenek a legátus teológushallgatók, akik így betekintést nyernek a közösségi életbe. „Nehéz, leterhelő, de felemelő feladat is. Várnak, örvendenek nekünk” – teszi hozzá.

Az egyház azonban Torockószentgyörgyön sem tud mindenkit elérni. Sokan hétvégén is dolgoznak, másokat a létbizonytalanság vagy a magány zár be.

A koronavírus-járvány is visszavetette a közösségi életet, de a hívekben megvan az igény, hogy a lelkipásztor jelen legyen örömben és bánatban egyaránt.

A folyamatosan fogyó és elöregedő gyülekezetben kevés a gyermek, a fiatalok többsége másutt keres megélhetést. Mégis

van munkalehetőség: a tejfeldolgozóban, a híres helyi étteremben, a virágkertészetben és az állattenyésztésben. Torockószentgyörgy mindig is a mezőgazdaságból élt, szemben a korábban vasércbányászatáról ismert Torockóval.

A lelkésznő szerint biztató jel, hogy többen is fantáziát látnak a vendéglátásban. „Ha jövőre látogatható lesz a turisták számára a könnyebben megközelíthető várrom és a felújított Rudnyánszky-kúria, akkor a falut sokkal több vendég fogja felkeresni. Reményeim szerint, ha több vendéget tudnak fogadni, megpezsdül a közösség. Értékesíteni tudják a megtermelt javakat, új perspektívák csillannak fel – a fontos az, hogy higgyenek magukban” – zárja gondolatait Finta Emese Erzsébet, a torockószentgyörgyi unitárius egyházközség lelkipásztora.