HIRDETÉS
– Nagyfokú elöregedés tapasztalható kontinensünkön. Románia sem kivétel ez alól, ráadásul az elmúlt időszakban sokan települtek külföldre. Mekkora jelenleg a lakosság?
– A hivatalos nyilvántartás a kivándorlásnak csak egy szeletét tudja követni. Egyesek ideiglenesen, mások huzamosabb ideig tartózkodnak külföldön. Egyeseket nyilván tartanak, másokat nem, sokszor milliós nagyságrendű eltérések mutatkoznak a kimutatások között, amelyek egy Románia szintű ország esetében jelentősek. Ezért
Ugyanis Romániának 3-4 milliós „kintlevősége”, azaz külföldön élő lakosa van.
– Mely részek néptelenednek el leginkább Romániában?
– Az ország román lakosságának a masszív kitelepedését 2010-től számítjuk, ez leginkább a szegényebb régiókat érintette, vagyis az óromániai részeket, a bărăgani és dél-moldvai megyéket. Erdélyben leginkább Beszterce-Naszódból és Krassó-Szörényből távoztak. A Székelyföld is szegénynek tekinthető, ám ott a kulturális-nyelvi sajátosságok miatt más migrációs dinamika érvényesült, a térségből leginkább a kilencvenes években települtek ki.
– A vírusjárvány okozta nehézségek miatt sokan visszajöttek. Lehet követni a mozgásokat?
– Az Európai Unió részben úgy viselkedik, mint egy nagy állam (bár ez a pandémia idején másként volt). Éppen ezért a kontinensen belüli migrációt nehéz követni, azt, hogy ki hol vásárol lakást, ki hol jelentkezik be vagy éppen ki egy albérletből, ki hol vállal munkát stb. Uniós szinten adatnyilvántartás szempontjából ez sok fejtörést okoz, a kimutatások nem pontosak, így a közeljövőben valószínűleg erről tárgyalni fognak.
– A karantén miatt sokan gondolták, hogy tavaly több gyermek fog születni. Ám az adatok éppen az ellenkezőjét mutatják. Tavaly 200 ezer alá esett a születések száma, a házasságkötéseké pedig 100 ezer alá, amely negatív rekord az ország 1990 utáni történetében. Vajon minek tulajdonítható?
– Az ország lakossága különböző okok miatt folyamatosan csökken, alacsony a termékenység, ezért nem olyan nagy meglepetés, hogy a születések száma az egyik évben alacsonyabb, mint a korábbi esztendőben. De tény az, hogy – bár az olyan időszak, mint a pandémia akár még növelhetné is a termékenységet, mert az emberek sokat ülnek otthon – egyre kevesebb gyermek születik. Merthogy a bezártság a járvány idején nem egy-két hétvégét jelentett, hanem hosszú időszakot. Ráadásul az emberek megijedtek, sokan elvesztették az állásukat: mindez kilátástalanságot, létbizonytalanságot vagy akár depressziót okozott. Ezért ez az időszak nem kedvezett sem a gyermektervezésnek, sem a családalapításnak. Az emberek gyülekezési szabadságát korlátozták: nem lehetett lakodalmakat tartani, a házasságkötést is csak szűk körben engedélyezték. Arról nem is beszélve, hogy a hosszú ideig tartó bezártság és a korlátozások nem segítették elő a párkapcsolatok kialakulását sem, a kialakulóban levőket esetleg éppen negatívan érintették.
– Mennyire igaz, miszerint az erdélyi magyarok most kisebb százalékban vándorolnak ki Erdélyből, mint a románok?
– A magyarok körében 2000-ig magasabb volt a kivándorlási hajlam, utána kiegyenlítődött, a 2000-es évektől napjainkig viszont már a románok közül vándoroltak ki többen. Ez a tendencia a legutóbbi népszámláláskor is tetten érhető volt: a magyarok már kisebb százalékban hagyták el az országot, mint a románok. Például a 2002–2011-es időszakban a magyarok létszámcsökkenéséből a kivándorlási veszteség az országos átlagnál mintegy 20 százalékkal alacsonyabb volt.
Ezért sajnos nem beszélhetünk a magyar lakosság szaporodásáról, vagy arról, hogy öszességében a csükkenés mértéke kisebb lenne az ország össznépességénél.
– Hányan voltunk és hányan lehetünk?
– Az 1980-as évektől kezdve az erdélyi magyar lakosság termékenysége folyamatosan lassult – ez nagyjából a magyarországi mintákat követte, noha nem éltünk egy országban. A tendencia amúgy a romáságra is részben igaz, érdekesség, hogy a nyugati megyékben (pl. Arad, Temes, Bihar) jelentősebben, mint az ország többi vidékén. A magyarok körében a halálozások és születések száma kiegyenlítődött, ezért visszakövetkeztetve az 1992-es népszámlálási adatokból azt lehet feltételezni, hogy valamikor 1980-ban voltunk a legtöbben.
Azóta folyamatosan csökken a létszámunk. Én nagyon remélem, hogy a nemsokára esedékes népszámláláskor 1 millió fölött leszünk. A becsléseink 1,1 millióról szólnak, de a szám szerintem valahol az 1,08 millió körül mozoghat, a kivándorlási adatokra ugyanis nincs rálátásunk.
– Az a népcsoport, amelynek létszáma egymillió alá esik, hamarosan felszámolódik. Ez az állítás mennyire igaz?
– Nem látom e kijelentés valóságalapját. Az viszont igaz, hogy pszichológiai határ lehet. Közösségileg valószínűleg nem fogjuk jól megélni, ha 1 millió alá süllyedünk. Ám minden a lakosság korösszetételétől függ, nem a létszámtól. Ez utóbbinak inkább abban van jelentősége, hogy bizonyos intézmények fenntartásához megfelelő számú ember szükséges. Az 1 millió még nem olyan kicsi, gondoljuk el, hogy tágabb régiónkban hány ország van viszonylag kis létszámú lakossággal. Észtországban 1,3 millió, Lettországban 1,8 millió lakos él két etnikummal. Észak-Makedónia és Szlovénia 2 milliós, Montenegró 0,6 milliós és az albánok sincsenek sokan, igaz, ők gyorsan szaporodnak.
– Állítólag a magyar értelmiség körében több gyermeket vállalnak. Ezt szociológusként alá tudja támasztani?
– Jó néhány évvel ezelőtt, 2009-ben több intézmény összeállt, és alapos felmérést végzett (Életünk fordulópontjai - Erdély). Ennek alapján részletesen tudtuk az erdélyi magyarság demográfiai és társadalomszervezeti kérdéseit vizsgálni. Az akkori vizsgálatokból az derült ki, hogy
Nehezen tudom elképzelni, hogy ilyen rövid idő alatt ez a tendencia radikálisan megváltozzék. A kijelentés inkább Kolozsvárra érvényes, itt valóban sok értelmiségi családban születik akár kettőnél több gyermek is.
– Székelyföldön milyen a születések és házasságkötések száma?
– Székelyföldön a legmagasabb a termékenységi ráta. A két székely megye országos viszonylatban is régóta az élmezőnyhöz tartozik. Ebben azonban nagy szerepet játszanak a többségében magyar anyanyelvű romák. A két népcsoport termékenységét azonban a népszámlálási adatok alapján nehéz különválasztani. A romák integrációja ezért továbbra is kiemelt jelentőségű, ugyanakkor ezt a kérdést a magyar nyilvánosságban nem kezelik megfelelően.
Ez még a dualizmus korában is hasonló volt. Akkor inkább azt emelték ki, hogy a monarchia többi régióiban milyen alacsony a termékenység (például a Bánságban és Dél-Erdélyben).
– Egyes nyugat-európai vezetők a népességcsökkenést migránsok betelepítésével ellensúlyoznák. Más országok különböző kedvezményekkel próbálják erősíteni a gyermekvállalást. Mennyire hatékonyak ezek?
– Úgy fogalmaznék, hogy talán az északi országokban értek el eredményeket. Az egyszerű újratermelődés szintjét sikerült elérni, vagyis az egy nőre jutó két gyermeket (ez többnyire átlag 1,8-at jelent). Ehhez járul hozzá például az, hogy a társadalomban a házasság nélküli együttélések „legitimebbek”, mint máshol. Az országok többnyire protestánsok, ezért a válások dinamikája is más, mint a katolikusoknál, a szociális háló fejlettségéről nem is beszélve, ugyanakkor alacsony a csecsemőhalandóság és magas az átlagéletkor. Természetes okokból tehát nem igazán fogynak, s egy kis bevándorlással még lehet pótolni is, amelynek nem feltétlenül Európán kívüli migránsokat kell jelentenie.
A skandináv országok mellé lehet sorolni Nagy-Britanniát is a termékenység szempontjából, ámbár ott jelentős a migránsok aránya, ők sokkal gyorsabban szaporodnak. Például egy őshonos brit családnak átlagban 1,5 gyermeke van, az Indiából érkezőnek pedig legalább 2,5 (holott a származási országban ez az indiainak 4 volt).
Magyarországon 2018-ban mutattak be egy átfogó demográfiai elezést (Demográfiai portré 2018), amelynek során kiderült: az országban növekedett a termékenység, és a családpolitika pozitívan hat a társadalomra, de nem kell csodákat várni (a gyermekátlag 1,3-ról 1,6-ra emelkedett). E növekedéshez nemcsak a családpolitika járult hozzá, hanem egyúttal az ország társadalmi-gazdasági fejlődése is. Összegezve: a családtámogatási rendszerek csupán akkor hatékonyak, ha hosszú távon stabilak, az ország fejlődik és nem tapasztalható gazdasági hanyatlás.
– Romániában történtek-e hasonló intézkedések?
– A családtámogatási rendszernek – amely 2000 után fokozatos kiépült, s amely elég stabil – fő eleme a kétéves gyermeknevelési szabadság. Az ezzel járó összeget az évek során sokféleképpen határozták meg, de többnyire előnyös volt, a világválság idején csökkentették, 2016-ban viszont emelték. Előnyös azok számára, akik állandó jövedelemmel rendelkeznek, ugyanakkor tipikusan városon élő, magasabb iskolázottsággal rendelkezők, stabilan foglalkoztatottak. Ezek körében a termékenység jobban nőtt, mint az össznépesség esetében. A hátrányos helyzetű, illetve falusi népesség körében a gyermekvállalás inkább stagnált. Ezért az az ösztönzési rendszer számukra nem előnyös. Hiszen a munkanélküliek, napszámból élők, farmokon gazdálkodók (az ország 10-20 százaléka) a vonatkozó törvények miatt igénybe sem vehetik. Talán szándékosság is fellelhető ebben, hiszen e réteg jelentős része roma, és közöttük a termékenység amúgy is magasabb.
– Idén lenne esedékes az újabb népszámlálás, amelyet a járvány miatt jövőre halasztottak. Mit lehet tudni az előkészületekről?
– Hibrid népszámlálást terveznek: részben személyes, részben online. Abból a szempontból is hibrid lesz, hogy egyrészt nyugat-európai mintához hasonlóan adatokat fognak átvenni különböző nyilvántartásokból, másrészt a hagyományos kérdőívekre támaszkodnak. Tehát több szempontból is kombinált módszertant fognak alkalmazni. Megvannak ennek a hátrányai, éppen a nyelvi, etnikai sajátosság felmérése szempontjából. Sok kihívás és nehézség adódik majd, de mivel az RMDSZ kormányra került, remélhetőleg a népszámlálási országos bizottságban, a kisebbségvédelmi hivatalban és különjböző más pozíciókban jelen leszünk.
Először jövő tavasszal az online időszakot hirdetik meg, s akik azon nem regisztrálnak, azokat személyesen keresik meg a kérdőívekkel.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
