HIRDETÉS
– Mezőgazdasági szakemberként és parlamenti képviselőként hogyan látja, milyen évet zárt a romániai mezőgazdaság?
– Azt tartom a legfontosabbnak, hogy tavaly sikerült átállnunk az új, 2023-2027-es európai uniós ciklusra. Az év első felében arra helyeztük a hangsúlyt, hogy az emberekkel megismertessük az új játékszabályokat. Itt elsősorban a hektáralapú és az állatjóléti támogatások lehívására gondolok, ahol rengeteg változás történt. A visszajelzések alapján az átállás sikeres volt, gazdálkodóink élni tudtak a lehetőséggel.
– Ugyanakkor 2023-ban nagyon sok panasz hangzott el a gazdák részéről. A nyomott felvásárlási árak nehéz anyagi helyzetbe hozták a gabonatermesztőket...
– Többféle nehézséggel kellett megküzdeniük a gazdáknak az elmúlt esztendőben, ami komoly gondokat okozott számukra. Nagy hibának tartom, hogy 2023-ban nem született uniós pályázati kiírás, ezekre csak idén év elején kerül sor. A jelenség okát a folytonos minisztercserében látom: bő egy év alatt három mezőgazdasági miniszter váltotta egymást. Elkezdtük Adrian-Ionuț Chesnoiuval, folytattuk Petre Daeaval, és végül Florin-Ionuț Barbu lett a miniszter. A Vidéki Beruházások Finanszírozási Ügynökségénél (AFIR) is folyamatos változások voltak, csak az utolsó félévben stabilizálódott a helyzet. Negatívumnak számít az is, hogy a tejtermelő tehénállományokkal szemben a húsmarhatartók számára nem írtak ki támogatást. Év végére készült el egy sürgősségi kormányrendelet-tervezet, ami idén januártól igyekszik korrigálni a hibát.
– Hogyan látja az ukrajnai gabonaimport miatt kialakult nehéz helyzetet?
– Magyarországgal, Szlovákiával és Lengyelországgal ellentétben Románia nem állt ki határozottan gabonatermelő gazdáinak érdekeiért, amit jól mutatnak a hazai gabonaárak.
amiből bankkölcsöneiket, lízingszerződéseiket és pályázataik önrészét tudták finanszírozni. Túl sok ráfizetéses évet a román agrárium nem fog kibírni. Továbbra is nagy kihívás, hogy idén mi fog történni az ukrajnai háborúval, és ebből kifolyólag mi lesz az ukrán gabonakészletekkel, amit eddig nem sikerült értékesíteni.
– A román állami támogatás mennyire volt hatékony?
– A korábbi években elindított és a román költségvetésből finanszírozott programok 2023-ban is folytatódtak, amit pozitívumnak tartok. Gondolok itt a gázolaj-, a pityóka-, a paradicsom- és más zöldségfélék támogatására, de a sertéságazat és a tejelőmarhát tartó gazdák is pénzhez jutottak. Ezek hatékony támogatási formát jelentenek a mezőgazdaságban.
– Tavaly decemberben sok vitát kavartak a háztáji sertéstartás szigorítása kapcsán megjelent hírek. Sikerül-e megnyugtatóan rendezni ezt a helyzetet?
– A sertéstartást szabályozó törvényt az RMDSZ kezdeményezte, hogy a nagy farmok mellett meg lehessen őrizni a háztáji sertéstartást is. Egy hibás miniszteri rendelet miatt keletkezett a vita, amit utána sikerült korrigálni. A törvény alkalmazása kapcsán azonban további finomításokra van szükség.
Romániának el kell érnie, hogy a sertéstelepeket külön lehessen kezelni a települések kisgazdaságaitól, illetve a jelenleg tíz km-es védelmi zónát csökkenteni tudjuk. Jó hír, hogy egyeztetések folynak az Európai Bizottságban, így idén valószínűleg három, vagy éppen egy kilométerre csökkenthető a védelmi zóna.
– Sokan kifogásolják, hogy a kisgazdák, a családi gazdaságok alig juthatnak uniós forráshoz, hiszen legalább 35 százalékos a pályázatok önrésze...
– Emlékezzünk vissza, honnan indult ez a történet. A 2007-2013-as periódusban egy agrárpályázat önrésze hatvan százalék volt. Ha fiatal gazda pályázott a vállalkozás tulajdonosaként, akkor még 10 százalékos támogatást kapott, így a teljes pályázati összeg ötven százalékát kellett előteremtenie. A 2014-2020-as ciklusban ezek a feltételek lazultak, és eljutottunk a 70, illetve 90 százalékos támogatási intenzitásig, a gazdáknak 10, vagy 30 százalékos önrészre volt szükségük. Ehhez képest az új uniós ciklusban ismét változott az önrész nagysága, miután európai uniós direktíva lett, hogy a pályázatokat maximum 65 százalékos arányban finanszírozza az Európai Unió, így a tőke többi részét a pályázónak kell előteremtenie. Ez nehezen fenntartható a kisgazdaságok számára.
– Lát-e erre valamilyen megoldást?
Ha a kicsik nem tanulnak meg együtt gondolkodni és közösen pályázni, nem állhatják a versenyt a nagy farmokkal szemben. Sajnos, nem a kisgazdaságoknak áll a zászló a román mezőgazdaságban. Elég, ha megnézzük a földvásárlás szabályozását, ahol a nagyok minden esetben versenyelőnybe kerülnek. A kicsiknek nem marad más választásuk, mint a szövetkezés. Amennyiben gabonatermesztésről beszélünk, alternatív lehetőségként fel kellene merüljön a zöldség- és gyümölcstermesztés, például a bogyós gyümölcsűek. Ez életképes alternatíva lehet a kis családi vállalkozások számára.
– Milyen évet zárt az ön által irányított partiumi falugazdász hálózat?
– Tavaly estünk át az átszervezésen, ami a belső-erdélyi és a székelyföldi szervezetet érintette. A Partiumban egyetlen falugazdásszal rendelkezett egy másik szervezet. Kezdettől fogva az volt a véleményem, hogy sokkal jobb, ha kevesebb szervezet foglalkoztat falugazdászokat, mert hatékonyabban tudjuk felhasználni az erőforrásokat. Itt-ott voltak elégedetlenkedő hangok, de összességében az átállás mindenhol gördülékenyen történt, és remélem, továbbra is ezen az úton haladhatunk.
A falugazdász-hálózattal elégedett vagyok, jó évet zártunk, amiért köszönet illeti a finanszírozó budapesti Agrárminisztériumot.
– Mire számíthatnak a gazdák 2024-ben?
– Mezőgazdasági szempontból egy nehéz év előtt állunk, az ukrán válság miatt nem lesz jobb a helyzetünk. Másrészt négy választás előtt állunk, és nem mindegy, hogy ezeken mi történik az erdélyi magyar közösség szempontjából. Az első megmérettetés az európai parlamenti választás lesz. Nekünk is ott kell lennünk Brüsszelben, hogy hallassuk a hangunkat!
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
