HIRDETÉS
Disznóvágásra toppanok be az aranyosrákosi Szabó családhoz, ahol a két testvér a szülői házban szorgoskodik. A zöldségtermesztéssel, szántóföldi növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkozó családban régi hagyománya van a disznóvágásnak, amihez a hízó a családi gazdaságból kerül ki. Az istállóban tejelő tehenek, a karámban juhok ropogtatják a téli eleséget, a pincében zsákokban áll a piacolásra való zöldség.
Három évtizeddel ezelőtt a legtöbb aranyosszéki portán ilyen kép fogadta a látogatót, ma azonban a két kezemen meg tudnám számolni, hány gazda maradt a föld mellett. Aranyosrákost 1966-ban csatolták Várfalvához: a 2021-es népszámlálás adatai szerint a községközpontban 1218, többségében magyar ember él.
Vendéglátóm, Szabó Zsolt azonban mindössze hat olyan gazdacsaládról tud, akik zöldségtermesztésből és állattenyésztésből élnek meg.
,,Pár évvel ezelőtt jóval több család foglalkozott zöldségtermesztéssel, de évről évre kevesebben maradtak. A legtöbben átváltottak gyári munkára. Tordán és a bágyoni ipari parkban keresik az alkalmazottakat, míg a piacolásból egyre nehezebb megélni” – foglalja össze az aranyosszéki rögvalóságot a tíz hektár területen zöldséget és a 8 tehénnek és birkáknak eleséget termelő gazda.
A húsfeldolgozással foglalatoskodó férfi gazdaságának bemutatása során a zöldségtermesztést emeli ki, hiszen a vidéknek emberemlékezet óta ez a jellegzetessége.
Az idők változását mutatja, hogy az aranyosszéki gazdák rendre kiszorultak a piacokról. Pontosabban fogalmazva egy idő óta nem éri meg asztalt bérelni a kolozsvári Széchenyi téri piacon, de máshol sem. A hagymát, gyökérzöldséget, babot (gyalog vagy karós paszulyt) és a szabadföldi paradicsomot évek óta a Kolozsvár határában fekvő dezméri nagybani zöldség- és gyümölcspiacra szállítják. Ha olcsóbban is, de itt lehet nagyobb tételben értékesíteni.
A disznóvágásnál segédkező asszonyok szerint a tordai piac felvevőképessége beszűkült, csak néhány nyugdíjas kistermelő jár oda árulni. Van, aki az aranyosgyéresi heti vásárban, vagy a szintén nem túl messze fekvő Marosújvár piacán kínálja portékáit. A Szabó családhoz hasonló, nagyobb területen gazdálkodók a megyeszékhely nagybani piacára szállítják az árut. Szabó Zsolt szerint próbálkoztak nagyáruházakkal is – a község határában fekszik a Kaufland erdélyi logisztikai raktára –, de esélytelen bekerülni, mert csak akkor hajlandóak a gazdákkal szerződni, ha egész évben, folyamatosan szállítanak árut.
– magyarázza a házigazda.
Nosztalgiázunk vendéglátóimmal. Arról mesélnek, hogy a termelőszövetkezet idején a nagy területeken termelt hagymára előre leszerződött külföldi vevők vártak. Kamionokkal és tehervagonokkal exportálta az állam a kiváló minőségű aranyosszéki zöldséget, mindig volt rá kereslet az országban és küldön egyaráént.
,,A rendszerváltás utáni években jöttek a zöldségkereskedők, a viszonteladók, akik házról házra járva vásárolták fel a portékát. Nekünk és nekik is megérte. Mi megspóroltuk a piacolás költségeit, ők pedig jó áron tudták értékesíteni a hagymát és a gyökérzöldséget. A jól működő kereskedelemnek vetett véget az áruházláncok terjeszkedése, amelyek masszív behozatalból árasztották el zöldséggel és gyümölccsel a romániai piacot” – panaszolja Szabó Zsolt.
A gyors változással minden átalakult. Megdrágult a kézimunka, de ma már semmilyen áron nem lehet napszámost találni.
A palántázásssal ültetett, szép, formás termésű várfalvi hagymát felváltotta a szabadaföldbe, vetőgéppel vetett zöldség.
Hagymaültetés idején régen kalákában jártak egymáshoz az asszonyok. Ma már sem erre fogható asszony, sem kaláka nincs Aranyosszéken.
A földalapú európai uniós támogatás nem lendített a gazdák kedvén, mert a munkaigényes zöldségtermesztés így is többe kerül, mint amennyit a vásárló a végtermékért hajlandó fizetni a török és lengyel zöldség mellett. Szabó Zsolt szerint a több lábon állást választották: a zöldség- és az állattenyésztésből származó jövedelem kiegészíti egymást, így főállású gazdaként könyebb megélni.
A várfalvi községi iskola melletti farmon harminc tejelő marhát tartó Szabó Dezső – Szabó Zsolt testvére – az állattartás mellett kötött ki. Korábban a családja is zöldségtermesztéssel foglalkozott, miközben a tordai vasútnál, majd egy magáncégnél dolgozott. Idővel azonban rájött, hogy jobban megéri itthon, főállásban gazdálkodni.
Állítom, hogy jobban, mint az, aki fizetésért eljár dolgozni tordai cégekhez” – magyarázza vendéglátóm, akivel bejárjuk a szabadtartásban élő tehenek és borjak tágas farmját. Az állattelepen van segítség, a tej értékesítése sem okoz gondot. Mivel a faluban rég kivesztek az 1-2-3 tehenes gazdák, a frissen fejt tejet szívesen megvásárolják helyben, nagyobb részét azonban egy tordai kereskedő szállítja el. A gazdaasszony túrót, sajtot, tejfölt is készít, ami szintén vevőre talál Aranosrékoson és Várfalván.
Szabó Dezső szerencsés helyzetben van, mert nagyobbik, ötödéves lánya Kolozsváron állatorvosnak tanul, így idővel ő folytatná a családi gazdálkodást.
Ifjú gazdapályázatot készítenek elő a fiatal szakember nevére: ha elnyerik az uniós kiírást, a hetvenezer eurós támogatásból új mezőgépet vásárolnának. A meglévő gépparkot folyamatosan kell bővíteni, új gépekre a pénzt csak pályázatokból lehet előteremteni.
A törzskönyvezett pirostarka tehenek elé markológép kupájában szállítják a frissen megbontott silótakarmányt. Illatára felkapják a fejüket a tehenek, szarvasmarhának ennél jobb téli csemege nincs. A szomszédos iskola diákjai szünetben átnéznek a kerítésen: minden bizonnyal közülük is egyre kevesebben látnak odahaza tehenet.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
