Nehéz visszarázódni az iskolapadba

Sok szülő arra esküszik, hogy a tanévkezdő „nagytakarítás” csodákra képes: ha a kezdés előtt néhány nappal az iskolással együtt rendet raknak a régi füzetek, tankönyvek között, illetve ha beszereznek egy-két új darabot a felszereléshez, az kedvet adhat a gyermeknek a tanuláshoz. Nem kell fölösleges költekezéssel felhalmozni a rendelkezésre álló írószerállományt, de egy-egy új színes toll, érdekesebb számológép, a gyerek kedvére való füzetcímke annak használatára sarkallja a diákot, még a nagyobbakat is. Új tanszerek vásárlásakor nem árt, ha egy-két tárgynak a kiválasztását – füzetcímke, iskolatáska színe – a diákra bízzuk, így érzelmileg valamivel jobban kötődik tanszereihez, és nagyobb kedvvel használja azokat. Ha leltározás közben átforgatjuk a tavalyi füzeteket, könyveket, a felelevenítés megkönnyíti az új tananyaggal való hirtelen szembenézést.

Több szülő tapasztalta, hogy íróasztal beszerzése után gyermeke nagyobb kedvvel ült le egymagában házi feladatot készíteni, azonban ez nem minden gyermeknél válik be.

Egyesek a kezdetekkor ragaszkodnak a szülő támogató jelenlétéhez, segítségéhez, amelyet természetesen később önálló tanulási időre kell változtatni.

A külső rendrakás mellett a lelki felkészülés sokszor hangsúlyosabb, hiszen nehezebb is: a szülő elbeszélgethet gyermekével arról, milyen tantárgyakat vár, melyik iskolatársával szeretne újra találkozni, feleleveníthetjük benne a kellemes emlékeket. Ez pedig szintén kedvteremtő. Egész évben motiválóak – és a gyerekekben a hasznos internethasználat fogalmát is erősítik – a világhálón ezrével fellelhető játékos feladatok, nagyobbaknak a kvízek, amelyekkel érdemes ősz elején megadni a tanulós hangulatot. A hirtelen koránkelés okozta nehézségekre megoldás lehet, ha a tanévnyitó előtt egy-két héttel már korábbi lefekvésre és a nyári szokásokhoz képest valamivel korábbi felkelésre szoktatjuk a kisebb családtagokat.

A tanév ideje alatt pedig nem árt, ha a szülők már este együtt választják ki a másnapi ruhát, vagy erre tanítják gyermeküket, hogy reggel ne kelljen emiatt korábban kelni, illetve elkésni.

Sara Moore tanulással foglalkozó kutató, az ír Limerick Egyetem professzora szerint fontos, hogy már a tanév kezdete előtt készítsük el gyermekünk időbeosztását, akár papírra vetve is, hogy ha iskola utáni programokra küldjük, maradjon jócskán szabadideje. Különben könnyen rányomhatja bélyegét iskolai teljesítményére, ha a sűrű időbeosztástól félve már előre stresszesen kezdi a tanévet. A professzor azt javasolja, hogy nyár végén a szülőkkel együtt írják, rajzolják, fényképeket ragasztgatva elevenítsék fel a vakációs emlékeket egy füzetbe, ezek ugyanis a tanév eleji fogalmazásokhoz hasznos témaforrások lesznek, és a kisdiák is újra belelendül az írásba, fogalmazásba.

Ha az utolsó vakációs hetekben csoportos vetélkedőket, társasjátékos délutánokat szervezünk a gyermekeknek, azzal segítünk visszarázódni nekik a csoportmunkák rutinjába – tanácsolja Sara Moore hozzátéve, hogy nyár végén agytornára a füzetek helyett a képességfejlesztő játékokat, keresztrejtvényeket, kirakósokat is elővehetjük. A színek használata hatékonyabbá teszi a tanulást, ugyanis segít a strukturálásban. Így akár az őszi táj rajzolásával, színezésével is kedvet teremthetünk az íróasztal és papír elé üléshez – olvasható a szakember tippjei között.

Sokat segíthet a kisebbeknek, ha a szülők olyan lehetőségekre hívják fel figyelmüket – például osztálytársakkal való találkozás, tornaóra –, amelyekre nyáron kevesebb lehetőség adódott.

Az sem mindegy, mit eszik egész nap a diák az iskolában. Mivel Romániában kevés az étkezdével rendelkező iskola, ezért a szülőnek kell odafigyelnie, hogy változatos, tartalmas, de nem könnyen romlandó tízórait pakoljon gyümölccsel, zöldséggel, keksszel kiegészítve. Kedveskedésként néha egy kis csokit, finomabb csemegét is belophat az uzsonnás dobozba, hogy a tanulónak legyen energiája és kedve az egész napos odafigyelésre.

„A kulcs éppen az, hogy ne rögtön az iskolapadba akarjuk visszarázni őket, hanem mondjuk egy nagy szőnyegen az osztályterem közepén beszélgetések, játékok közben. Tanév elején érdemes átrendezni az osztálytermeket és alternatív módszereket választani” – vallja Palkó Krisztina kolozsvári tanítónő. Ő tanév elején csapatösszerázó játékokat szokott szervezni, reggelente pedig tanítványaival energiát felpezsdítő tevékenységekkel kezdi a napot. A tanítónő hangsúlyozta: ha már a második tanítási napon a munkafüzet kerül előtérbe, a gyermekek hamar a vakációt és nem a következő iskolanapot várják majd. „Nyár után mindig rengeteg a mesélnivalójuk, de nem mindenki szeret a tanító előtt, figyelő tekintetek kereszttüzében beszélni. Így akár tízperces egymás közötti pletykával is kezdhető az első nap” – tette hozzá Palkó Krisztina, aki a koránkelésre praktikus módszert tanácsolt a szülőknek: ösztönözzük a gyermekünket azzal, hogy ha idejében felkel, egész héten szelvényeket gyűjthet, amelyet hétvégén finomságra, apróbb játékra és hasonló jutalmakra válthat be.

Szülő és gyerek egyaránt hibát követ el, ha a telefon ébresztőjének csörgésekor még bekapcsolja az 5–10 perces szundit. Ezzel ugyanis nem szerez magának elég időt a pihenésre, még a normális visszaalvásra sem, csak fölöslegesen tölti az idejét, és tovább nehezíti a felkelést. Nemcsak az iskolásnak kell időben lefeküdnie, de a szülőnek is példát kell ebben mutatnia. Több gyerekpszichológus javasolja: a reggeleket kezdjük ötperces közös családi tornával, ami kellemes ébresztő, energizáló lehetőség az egészséges fizikai hatások mellett. Sok gyermek ébredés után hirtelen nem tud reggelizni, ezért érdemes evés előtt minden egyebet elvégezni – mosakodás, öltözködés –, hogy ne üres gyomorral induljon az iskolába, főleg, ha buszoznia kell az intézményig.

Állítsunk fel egy-egy célt közösen a diákkal. Például: ezen a héten legalább háromszor kimegy a táblához matekfeladatot oldani, és kövessük, sikerül-e teljesítenie. A pszichológusok nem ajánlják a megdorgálást: ha nem sikerül teljesíteni a feladatot, inkább biztatni kell a gyereket, hogy ott van a következő hét is, egy egészséges lelkivilágú, érdeklődő, kíváncsi diák ugyanis előbb-utóbb saját elhatározásából fogja teljesíteni a kitűzött célt egy-két sikertelenebb hét után. A busszal hazajáró nagyobb diákok váro­son belül leszállhatnak egy-két megállóval hamarább, hogy séta közben kiszellőztessék a fejüket, mielőtt nekivágnának a délutáni tanulásnak. Ha az időbeosztás engedi, mind a kisiskolásoknak, mind a középiskolá­soknak pihentető és frissítő segítség egy harmincperces szunyókálás délután.

A pszichológusok szinte egyöntetűen a szülő és gyermeke közötti bizalmi viszonyt hangsúlyozzák a leggyakrabban. Egy diák számára ugyanis akkor nem válik rémálommá az iskola, ha gyengébb teljesítés során is bátran haza mer menni és beszámolni róla szüleinek azzal a tudattal, hogy családjában mindig megértésre, támogatásra számíthat.

Az előkészítősökkel érdemes elbeszélgetni az első nap előtt, a nagyobbaktól ugyanis számos, félelmet gerjesztő információt hallanak ugratásként, amelyet a kicsik komolyan vesznek.

Ezért szükségük lehet a megnyugtatásra. A fintorogva iskolába indulók számára a szülő ünneppé is teheti az első napot: egy fagyi, pizza, esetleg szép új ruhanemű vásárlásával megünnepelhetik, hányadikos lett a fiatal családtag, akiben így nő az egészséges büszkeség és a kedv is arra, hogy továbbra is ezen az úton haladjon.

Hátrányt jelenthet ugyanakkor, ha az oktatási rendszerrel elégedetlenen szülők gyermekük jelenlétében bírálják azt, a diák ugyanis – főleg, ha még nem középiskolás korú – emiatt könnyen léhaságot enged meg magának azzal a gondolattal, hogy miért tanuljon, ha a szülei sem értenek egyet az oktatási módszerekkel. Ha minden odafigyelés ellenére mégis erősen ellenkezik a diák iskolába indulás előtt, érdemes visszagondolnunk arra, hogy az elmúlt években mennyire érdeklődtünk a leckéi vagy az iskolában megélt rossz és jó élményei iránt. A gyerekpszichológusok sokszor kiemelik: egy-egy jobb eredménynél meg kell dicsérni a tanulót, hogy érezhesse erőfeszítéseinek eredményességét. Ugyanakkor minden nap el kell beszélgetni a nagyobbakkal is az aznap tapasztaltakról ahhoz, hogy a diák úgy érezze, nincs egyedül életének e szakaszában sem.