HIRDETÉS
Gyönyörű rózsás sétány vezet a falu feletti dombon fekvő magyarfenesi református templomhoz. A szokásos vasárnapi istentiszteletekhez képest ezúttal jóval több a virág, ugyanis pünkösd vasárnapján tartja a fiatalok konfirmációját a gyülekezet. A családtagok, rokonok, ismerősök, barátok, és a vasárnapi istentiszteletekre járó gyülekezeti ,,törzsgárda” színültig megtölti a templomot.
A kalotaszegi ruhában bevonuló hat fiatal egyedi hangulatot kölcsönöz az eseménynek, amely az ünnepek sorában sok család számára az év legfontosabb egyházi ünnepének számít
a virágokkal gazdagon díszített, ünnepi köntösbe öltözött templomban, amelynek nemrég a 200 éves évfordulóját ünnepelték.
Lengyel Istvánnal, a magyarfenesi református egyházközség lelkipásztorával úgy egyezünk, hogy a Keskeny út című, egyházi témájú sorozatunk videós riportjához az ünnepi istentiszteletet megelőző napon találkozunk, hogy nyugodt körülmények között tudjunk elbeszélgetni a gyülekezetről, és az elmúlt 25 éves időszakról, amióta a lelkészházaspár – Lengyel István, és neje Lengyelné dr. Püsök Sarolta – a közel ezer lelket számláló kalotaszegi faluban szolgál. Püsök Sarolta a Babeș Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző és Zeneművészeti Karának docense, aki besegít férjének az egyházi foglalkozások, istentiszteletek rendjén is.
A lelkészházaspár ittléte óta eltelt negyedszázadban az egyházközség szinte folyamatos építőteleppé vált: mindig felújítottak valamit, vagy a régi helyett új épületet emeltek, de friss tervekből sincs hiány: közadakozásból, és sok közmunkával pár hete indult el a református és római katolikus gyülekezet temetőjében a kápolna építése.
Indulásként visszakanyarodunk a régi időkbe, amikor a falut még Oláhfenesnek hívták, és császári rendeletre 1889-ben keresztelték át Magyarfenesre. A román múltat idéző névre ma nehéz választ találni, hiszen még a Ceaușescu-rendszerben sem lakott itt román a milicistát és pár betelepedett embert leszámítva. A Kolozsvártól mintegy 20 km-re fekvő településre az utóbbi évtizedekben kezdtek beszivárogni a román ajkú lakók, de Magyarfenes nemzetiségi összetételében változatlanul a magyarság van túlsúlyban:
a 2011-es népszámlálás adatai szerint a 987 lelket számláló faluközösségben 898-an vallották magukat magyarnak.
A korábbi évszázadok bizonyos időszakában a falu életében nem nemzetiségi, hanem vallási konfliktus árnyékolta be a helyi református és római katolikus közösség egymás mellett élését. Lengyel István feleleveníti a 18. századi vészterhes időszakot, amikor gróf Haller György benősülve a korabeli Oláhfenesre kikergette a templomból a protestánsokat. A református lakosság 33 évig tartó megfélemlítések és megaláztatások mellett igyekezett megőrizni hitét. ,,Nehéz idők voltak, hisz tilalmas dolog volt protestáns istentiszteletet tartani, sőt még a házaknál sem engedték, hogy egybegyűljenek. Az időtájt titokban, éjszaka tartottak református istentiszteleteket, és temette a halottaikat a szentlászlói eklézsia papja, Kibédi M. Benedek, de főleg a lónai tiszteletes, Pataki Dániel, akinek sírköve mai napig áll a magyarlónai cinteremben” – idézi fel a korabeli történteket a lelkipásztor.
A három évtizednyi bujkálást követően azonban változtak az idők:
a falu arisztokrata családjának képviseletében a római katolikus vallású báró Jósika Imréné 1790-ben a jelenlegi egyházi telket odaajándékozta a reformátusoknak,
ahol 1793-ban fatemplomot építettek, majd 1820-21-ben elkészült a parasztbarokk stílusú kőtemplom.
Lengyel István a gyülekezet tizedik lelkipásztora, akit 2000 márciusában azzal fogadtak hívei, hogy Magyarfenesen a reformátusok és a katolikusok papjaik ellenében is mindig békességben éltek egymással. Azóta is ez a közösségi üzenet határozza meg a két gyülekezet és a két pap egymáshoz való viszonyát. ,,Nemzeti ünnepeinket felváltva együtt ünnepeljük – egyik évben a református, másik évben a római katolikus templomban. Református részen bevett szokás, hogy a januári ökumenikus imahét alkalmából mindig a pénteki nap a római katolikus plébánosé.
ahová római katolikus asszonytestvéreket is elhívunk” – magyarázza vendéglátónk a két gyülekezet együttműködését.
A gyülekezeti teremben megejtett videós beszélgetésünkben kitérünk a konfirmálás fontosságára, ami leegyszerűsítve annyit tesz, hogy a keresztségben megelőlegezett kegyelmet a felnövekvő ifjú hálából visszajelzi, visszaigazolja, Krisztus melletti hűségével megerősíti, és kiteljesíti. Lengyel István szerint óriási felelőssége az egyháznak, a lelkipásztornak, de a kereszteléskor fogadalmat tett szülőknek, keresztszülőknek, rokonoknak is, hogy úgy neveljék és neveltessék a gyermeket, hogy arról a konfirmációban számot tudjon adni az életre való felkészültségéről.
,,A népi kultúrában általában mindennek jól meghatározott helye van. Így vagyunk az emberi élet ritmusával, fontosabb fordulópontjaival is: keresztelő – konfirmálás – lakodalom – gyermekszülés – elhalálozás és temetés. Érdekes és érdemes így is megvizsgálni a konfirmálást, mint a felnőtté avatás rítusát, amibe szépen bele kellett nőni” – fogalmaz a lelkipásztor.
Azt is elmondja, hogy
idejövetele után ,,szelíd erőszakkal” visszavezette a fehér gyolcs fersinget, a pántlikás kötényt, és a vállfűs inget, amelyre a cifra mellre való dukál.
A legtöbb kalotaszegi faluban ilyenkor került először párta a lányok fejére. A fiúk esete egyszerűbb: fekete nadrág, csizma, fehér ing, és a kis lajbi. ,,Ezzel is elvonatkoztatunk a mai divat világától, és ha csak egy napnak erejéig, de felöltjük őseink viseletét. Ha mi nem vesszük magunkra, más biztos nem fogja hordani helyettünk” – nyomatékosítja a lelkipásztor. Az esemény súlyát hangsúlyozva, úgy látja, hogy ha máskor nagy jelentősége volt a konfirmációnak, ma az értéke mérhetetlenül nagy. A fiatalok csak egyszer tizenévesek, s ha ez kimarad az életükből, örökre eltűnhet, mert nem volt részük a gyülekezeti közösséghez édesgető vallásos nevelésben, nem kapcsolódtak rá az őseik szokásaira, hitére.
Miközben megnézzük az ,,egyházi birtokot” a kívül-belül felújított templommal, az új gyülekezeti házzal, és a szintén felújított papi lakkal, Lengyel István kronológiai sorrendben mutatja be az elmúlt negyedszázad főbb építkezéseit. ,,Indulásként” az egyházközségi óvoda visszaperelésével kezdték, aminek sikerében nem igazán hitt a gyülekezet, de a bíróság az egyházközség javára döntött. A tágas telek lehetőséget teremtett egy új gyülekezeti otthon megtervezésére és felépítésére, amit 2008-ban sikerült átadni. Ez új lépcsőfok volt a közösség életében, hiszen azóta számos rendezvény, gyűlés, ifjúsági tevékenység színhelye a modern épület, amelynek emeletén vendégszobák találhatók.
Az élet azonban újabb építkezést hozott, amikor 2008 őszén beomlott a papi lak kéménye, beázott a tető, így az épület lakhatatlanná vált. Az 1883-ban épült parókiát ki kellett üríteni, és habár a lelkészházaspár úgy tervezte, hogy egy-két éven belül visszaköltözhet, az önerőből felújított – szinte újjáépített – ingatlant négy és fél esztendő után tudták ismét birtokba venni.
A templom felújítása 2014-ben kezdődött el, és folytatódott éveken át a külső és belső munkálatokkal,
a teljes tetőzet kicserélésével, az orgonajavítással, a templomhoz vezető sétány kiépítésével, és mire megülték volna a hálaadó ünnepséget, kitört a Covid-járvány, így végül 2022. július 16-án sikerült Kató Béla református püspök jelenlétében hálát adni Istennek a sok évi kitartó munkáért.
,,Az építkezési lista nem teljes, csak villanásnyi jelenete néhány fontosabb munkálatnak, egy azonban bizonyos: mi magunktól nem lettünk volna képesek ennyit építkezni, ha a 127 Zsoltár nem biztatott volna: ha az Úr nem építette volna a házat... De megtette! Hála az elmúlt 25 évért, mint kegyelmi időért, a kirendelt szerető és segítő szívekért, és hogy megengedte nekünk, hogy mindezt megtegyük és elvégezzük” – összegzi az elmúlt 25 év termését Lengyel István református lelkipásztor.
Az egyházközség gondnokával, Bárdos Csabával felkeressük az épülő kápolna építőtelepét az egyházi temető egyik szegletében. A domboldalból kivájt területen már beöntötték a halottas ház alapját, és készül a vasbetonalap további része, amire jön a téglafal.
,,A kápolna építésének ötlete a koronavírus-járvány idején született, addig ugyanis Magyarfenesen is hagyományos módon, háztól temetkeztek az emberek. Ezt a szokást a pandémia idején tiltották meg, így elkezdtünk azon gondolkodni a római katolikus hívekkel, hogy Magyarfenesnek is legyen egy modern kápolnája” – magyarázza az előzményeket a gyülekezet kurátora.
A temető mai területe szintén a Jósika család adománya volt a helyi katolikus és református közösség számára, ezt kellett az elmúlt években telekkönyvezni, majd megszerezni a szükséges építkezési engedélyt. Mindez könnyen hangzik, de e mögött is rengeteg utánajárás, kilincselés van, míg elkészült minden szükséges papír, dokumentáció, így a két gyülekezet hozzáláthatott az építkezéshez.
Bárdos Csaba szerint a faluban nagy hagyománya van a közmunkának,
ami nem csak a két templom építésének korábbi évszázadaira nyúlik vissza, hanem a 20. században is több középület került tető alá a zömében építkezésben jártas mesteremberek által lakott településen. Kiemelkedő példa a kommunizmus idején elkészült új kultúrotthon, ami úgy épült fel, hogy a magyarfenesi emberek adófizetés terén öt éven keresztül a dupláját vállalták annak, amit a község többi falvai fizettek. Ezen kívül minden 16 évet betöltött fiatalember vagy férfi köteles volt hat napot dolgozni a közösség javára. Ezek voltak azok az előzmények, amelyek felbátorították a helyi közösséget, hogy belevágjanak a nagy vállalkozásba egy olyan világban, amikor a legtöbb közösség valamilyen alapítványtól várja a megváltást. A magyarfenesi egyházközség is pályázik, de a pénz zömét a helyi két gyülekezet tagjai teremtik elő olyan formán, hogy az egyházfenntartói járulék több mint dupláját fizetik ki az építkezés finanszírozására, magyarázza Bárdos Csaba.
Terveik szerint az új épületet idén be szeretnék fedni, a belső munkálatokat pedig folytatnák jövőre. ,,Ha a Jóisten velünk van, és a közösség is hozzááll, akkor szerintem meg tudjuk valósítani” – zárja beszélgetésünket a református gyülekezet gondnoka.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
