HIRDETÉS
Farkas Izolda unitárius lelkész munkájáról röviddel azután írtam riportot, hogy 2019-ben megválasztották a kövendi gyülekezetbe. Érdekesnek ígérkezett a téma, hogy női lelkipásztorként hogyan boldogul az aranyosszéki gyülekezetben, ahol korábban csak férfiak szolgáltak. A hat évvel ezelőtti találkozásunk alkalmából a 420 főt számláló gyülekezet lelkészasszonya hosszan beszélt terveiről, és közösségépítő szándékáról: éreztem, hogy van hozzá kellő ereje és kitartása, hogy elképzeléseit megvalósítsa.
Idén áprilisban, amikor a Keskeny út című videós egyházi riportsorozatunk újabb állomásához kerestem helyszínt és témát, Kövendre, és Farkas Izoldára gondoltam:
vajon mi történt a Tordától 14 km-re fekvő aranyosszéki faluban az elmúlt hat esztendőben?
Kiderült, hogy jól jött az újabb látogatás, mert bőven van miről beszélgetnünk: a kövendi unitárius gyülekezet elmúlt hat esztendeje a megújulásról szól, aminek mozgatórugója a lelkipásztor munkája.
A lelkészi lakást is magába foglaló tágas egyházi telken bőven van látnivaló, zajlik az élet. Szemrevételezzük az épülő új garázst és fásszínt. A faluba be van vezetve a földgáz, de az egyházközségnek van saját erdeje, így jobban megéri közmunkában hazaszállítani a téli tűzifát. A közmunka szó sokszor elhangzik beszélgetésünk során, ami szintén a gyülekezet megújulásának jele, hiszen a valamikor természetes közösségi munka az utóbbi évtizedekben sok erdélyi faluban leáldozott. Kövenden ennek épp az ellenkezőjét éli meg a gyülekezet, hiszen amit az elmúlt években felújítottak, vagy építettek, az a gyülekezeti tagok áldozatos munkájával valósulhatott meg.
Az 1905-ben, aranyosszéki stílusban épült kántori lakást az elmúlt három évben újították fel. Ma nagyobb imatermet, kisebb tanácstermet, és konyhát foglal magában.
A munkálatokhoz szükséges építőanyag költségeit a bukaresti vallásügyi államtitkárságon elnyert két pályázatból fedezték, de a lelkészasszony szerint legalább ugyanolyan értékű közmunka és adomány áll a sikeres befejezés mögött. Az eredeti szépségében felújított ablakok és ajtók, a szépen kidolgozott famunkából álló berendezés mind-mind helyi emberek kezemunkáját dicséri. Az Úrasztalát és a körülötte lévő székeket az épület régi, lecserélt gerendáiból készítette egy helyi asztalos, de a könyvespolcok is az ő adományai.
Az imateremben gyülekezeti könyvtár várja az olvasókat: a régi könyvek mellé magyarországi adományként új könyvszállítmányok érkeztek, a temérdek olvasnivaló egyedi hangulatot ad az imateremnek. Itt tartják a közösségi alkalmakat, és télen a vasárnapi istentiszteleteket is. Nagy előnye a templommal szemben, hogy fűthető, így hideg időben szívesebben jönnek ide az emberek. Mintegy 40 személyre tervezték, de Farkas Izolda szerint voltak itt már nyolcvanan is.
A tágas udvaron nyaranta gyerektáborokat szerveznek, illetve a telek felső része az úgynevezett Tündérkert. Nevét a Kárpát-medencei Tündérkert-mozgalomról kapta, ami a hagyományos gyümölcsfajták megőrzését és ápolását tűzte ki célul. 2019-ben kapcsolódtak ehhez, amikor a falu írásos említésének 800. évfordulóját ünnepelte a helyi közösség. Töprengtek, hogy a jeles dátumnak mivel állítsanak maradandó emléket:
egy gyülekezeti tag részéről született meg az ötlet, hogy 80 őshonos fajtájú gyümölcsfacsemetét ültessenek, ami az utókort a 800 éves évfordulóra emlékezteti.
A szépen fejlődő csemeték, fák már betöltik a telek felső részét, koronájukon látszik, hogy értő kezek gondozzák.
A lelkészasszonnyal megnézzük a templomot, közben elhaladunk a felújított kultúrotthon előtt, ahol gyerekzsivaj fogad: az iskolai zöld hét keretében több Kolozs megyei elemis osztály vendégeskedik Kövenden. Az épületet a falu 20. századi neves lelkipásztora, Fikker János szolgálati idején építették az 1930-as években. Balázs Ferenc kortársaként ő honosította meg Kövenden a tej- és a biztosítási szövetkezetet, ami helyi sikertörténetté vált, mígnem a kommunista rendszer felszámolta. Fikker elmenekült ugyan Romániából – ahol távollétében börtönbüntetésre ítélték –, de a kommunizmus vasökle Magyarországon is rátalált: internálótábort, illetve hosszú börtönéveket kellett letöltenie igaztalan vádak miatt.
A lelkészasszony szerint
a Kövenden 1932 és 1939 között szolgáló Fikker János minden 20. századi lelkésztársánál jobban él a köztudatban, annyi minden történt hét évnyi szolgálata alatt a gyülekezetben, és a falu életében egyaránt.
A napjainkban 410 tagot számláló kövendi unitárius gyülekezet temploma felújításra szorul. A tetőzetet sikerült pályázati forrásból, és sok közmunkával kicserélni. Mivel középkori műemléktemplomról van szó, nagyon alapos és méregdrága dokumentációt igényel a felújításhoz szükséges pályázat leadása. A Pákei Lajos tervei alapján az 1900-as évek elején felújított kövendi templom megérett az újabb nagy munkálatokra, a lelkészasszony szerint ez a gyülekezet nagy terve a következő időszakra.
Közben megcsodálom a templom értékes festett mennyezetét, ami szintén több száz éves: bő száz évvel ezelőtt, 1911-ben egy festőművész olyan remekül újította fel, hogy a szemlélő nehezen telik be a népi elemeket tartalmazó festett fa színárnyalataival.
Visszamegyünk az imaterembe elkészíteni a videón rögzített beszélgetést: ez egy olyan miliő, ahol szívesen ül vendéglátó és vendég egyaránt. Amikor az elmúlt hat esztendő lelkészi tapasztalatairól kérdezem, Farkas Izolda úgy fogalmaz, ez az időszak mind szakmailag, mind emberileg megerősödést hozott a hitében.
,,Látva azokat az egyházközségi tagokat, akik lelki élményre vágynak, még inkább megerősítette hivatástudatomat, hogy van értelme. Van ennek a munkának egy olyan csodája, ami nem mindig az épületekben látszik, hanem az emberek arcán” – magyarázza a lelkipásztor.
Az építkezésekről, a felújításokról szólva, a lelkészasszony szerint az emberek visszataláltak ahhoz a belső motivációhoz, ami eleiket az építésre ösztönözte, őket pedig a fenntartásra készteti. ,,A mi feladatunk az, hogy amit megörököltünk, amit itt hagytak számunkra, azt megvédjük, megóvjuk, és munkánk által meghosszabbítsuk az élettartamát” – mutat rá a gyülekezet lelkipásztora. Mindez olyan körülmények között történik, hogy az utóbbi harminc esztendőben nem csak Kövend, hanem egész Erdély megváltozott, az embereknek egyre zsúfoltabb és kötöttebb a programja, amiben kevesebb helyet kap az egyházi élet.
A lelkészasszony szerint a jövő záloga a megtartó erőt jelentő összefogás.
– hangsúlyozza vendéglátónk.
,,Minden évszaknak megvan a maga bejáratott programrésze. Eljárunk a magyar unitárius egyház rendezvényeire Erdély-szerte, illetve Kolozsvár közelségét is kihasználjuk a magyar színház és opera visszatérő vendégeiként. Nem csak vallási, hanem nemzeti ünnepeinknek is megadjuk a módját. Kiemelném a népszerű imaheteket, ami minden évben sikertörténet a gyülekezet életében” – sorjázza a különböző foglalkozásokat, rendezvényeket, eseményeket vendéglátónk. Egy bizonyos: aki bármi módon kapcsolódni akar a kövendi unitárius gyülekezeti élethez, annak számos lehetősége van erre.
Megkerestem Szabó Enikő kövendi tanítónőt is, aki egyben a gyülekezet jegyzője. Iskoláját éppen felújítják, így a sportpálya mellett üzemelő épületbe berendezett osztályteremben beszélgetünk. A 30 éve pedagógusként dolgozó tanítónő másodmagával oktat az aranyosszéki faluban. A többi településhez hasonlóan itt is csökkent a gyereklétszám, de vendéglátónk bizakodó, hogy az új, modern iskola a jövő tanévtől nagyobb vonzerőt jelent majd.
A vidéki oktatásnak az is az előnye, hogy kimegyünk az udvarra, a természet közelébe. A gyereknek semmi hátránya nem származik abból, hogy összevont osztályba járnak” – hangsúlyozza a kövendi pedagógus.
A gyülekezeti kebli tanács tagjaként hangsúlyozza, hogy az a közösség erős, ahol van önszerveződés: ,,Ha az egyház képviselői és a pedagógus együtt tudnak dolgozni, az a közösséget lendíti előre. Együtt dolgozva támogatjuk egymás ötleteit. Ha egyházi rendezvény van, pedagógusként ott vagyok, kiveszem a részem, besegítek. Ugyanúgy, ha nekem van szükségem segítségre, akkor partnerek vagyunk, és a közösségünket szolgáljuk szeretetben”.
Kövend jövőjével kapcsolatban Szabó Enikő abban lát veszélyt, hogy Torda közelsége miatt egyre több a más vidékről származó beköltöző, akik jelenlétükkel megbontják a közösség összetételét. ,,Abban látnék potenciált, hogy a helybélieknek legyen előnyük ház- és telekvásárláskor. Olyan emberek letelepedése jönne jól, akiknek valamilyen kapcsolatuk van a vidékkel” – érvel a pedagógus, aki előrelépésnek tartja, hogy a várfalvi önkormányzatban kövendi az új alpolgármester, így a falu több figyelmet kap.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
