Ha létezne egy országos lefedettségű panaszkönyv, az állampolgárok nagy többsége valószínűleg az egészségügyről írna bele cifra megjegyzéseket.
Aki egyszer is járt orvosi rendelőben, kórházban, az többnyire keserű szájízzel távozik a gyógyítani hivatott intézményből. Ha szerencséje van, megússza anélkül, hogy a kötelezően fizetett betegbiztosítás mellett saját pénzéből vásároljon gyógyszereket, kötszereket és egyebeket. A plusz költség, amit rásóznak a biztosítottra, önmagában egy arculcsapás, a problémákból kilábalni képtelen, elszegényedett egészségügy bajainak a levét mindig a páciens issza meg. A hónap elején újabb őrület vette kezdetét: az egészségügyi kártyák kötelező használata. Eltekintve attól, hogy néhány vallási hóbortban szenvedő egyén magát a sátánt látja megjelenni bennük, bevezetésükkel az egészségügyi intézményekben pillanatok alatt kitört a káosz. Ahelyett, hogy a kártyák könnyebbé és gyorsabbá tennék az ügyintézést, a kártyahasználat orvosnak, betegnek egyaránt megnehezítette az életét. A túlterhelt országos informatikai rendszer percek alatt összeomlott, a páciensek órákig szobroztak a rendelők előtt. Voltak olyan orvosok is, akik a kártyaleolvasót nem tudták beszerezni, így a beteg kártyája feleslegessé vált. Másrészt több mint félmillió állampolgár nem kapta kézhez az egészségügyi kártyáját, ami végeláthatatlan sorokat okozott az egészségügyi biztosítók folyosóin. Újabb időveszteség, újabb macera a hivatalnokok és polgárok számára. Nem beszélve arról, hogy a kártya használatára vonatkozó hatályos törvénykezéssel sem a páciensek, sem az orvosok nincsenek teljesen tisztában.
A fejetlenség, a hozzá nem értés és az átgondolatlanság rányomta bélyegét erre a jobb sorsa érdemes kezdeményezésre. És még csak azt sem mondhatjuk, hogy a mostani botrányra nem volt precedens: ugyanezt a kapkodást tapasztalhattuk az elektronikusreceptek bevezetésekor is. A gyógyszerész háromszor annyi időt tölt egy vásárlóval, mint a „nagy újítás” előtt, az embernek angyali türelemmel kell rendelkeznie, hogy megvásároljon egy akármilyen dilibogyót. Úgy tűnik, az illetékesek elébe mentek az időnek, az állampolgárok és a szakma egy része pedig még nincs felkészülve a változásokra. Nevetséges és elgondolkodtató – de nagyon is jellemző egy elszegényedett társadalom polgáraira –, hogy az egészségügyi kártyák kézhezvétele után sokan rohantak pénzt kivenni velük a bankautomatákból!
A haladásnak megvan az ára – ha nem tapasztalnánk minduntalan, hogy bármilyen úgymond újítás a mi zsebünkre és idegeinkre megy. A negyed évszázad alatt ezerszer „megreformált”, egészségügy millió és egy gyermekbetegségben szenved, és félő, hogy erre még a kötelezően használatos egészségügyi kártya sem hoz gyógyulást.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.