Évzáró gondolatok

Ünnepváró és évzáró gondolatokkal szeretném átadni az olvasónak lapunk idei utolsó, összevont lapszámát, hiszen legközelebb januárban találkozunk. Leszámítva azt a szűk egy évnyi időszakot 2009 őszétől, amikor a lap nem jelenhetett meg, az idén huszonöt éves Erdélyi Napló elérkezett az 1250. lapszámához. Egy rendszerváltás után alakult hetilaptól szép teljesítmény ez, amiért mindenekelőtt a lap munkatársait és olvasótáborát illeti köszönet, akik mindenféle nehézség ellenére fenntartották. Ma az Erdélyi Napló az egyetlen, egész Erdély területén terjesztett romániai magyar hetilap. Ez is jelzi, mennyire nehéz helyzetben van az erdélyi magyar nyomtatott sajtó, és ezen a helyzeten a most lezáruló esztendő sem tudott érdemben változtatni.

Nehéz lenne e rövid vezércikkben számba venni az egész év történéseit. Ha a lapunk által kiemelt fontosságúnak minősített erdélyi magyar autonómiaküzdelmet, a magyar közösség jogérvényesítéséért folytatott harcot tekintem, idén sem történt előrelépés ezen a területen. A parlamenti választásokkal véget ért adok-kapok politikai kampány egy sivár, közömbös közéletet hagyott maga után olyan politikusokkal, akiknek ha picinyke önérzetük van, most főhet a fejük, mit tudnak valóra váltani tengernyi ígéretükből.

A tanú című legendás magyar film egyik főszereplőjének szavaival szólva a nemzetközi helyzet fokozódik, hiszen alig telik el hónap, hogy Európában vagy a környező államokban ne történne egy-egy véres terrorcselekmény. A 2015-ös migrációs csúcsot szerencsére nem sikerült kontinensünkön megdönteni köszönhetően a magyar kormánynak is, amely minden eszközzel megpróbálta felrázni Európát csipkerózsika-álmából.

Ha lassan is, de a most véget érő esztendőben körvonalazódik már némi összefogás a közös határellenőrzés és határőrizet ügyében, amely szerencsés esetben uniós egységgé forrhat össze a következő esztendőre. Nemzetközi téren az is a magyar érdekeknek kedvezhet, hogy Donald Trump megválasztásával az Egyesült Államoknak 2017 januárjától az eddigieknél racionálisabb, a különböző országok érdekeit jobban szem előtt tartó elnöke lesz.

A félig üres és a félig tele pohár példázata tehát idén sem rosszabb, mint máskor. Közösségi ügyeink rendezése nyilván attól is függ, hogy mi magunk egyénenként, családonként mennyire bízunk a jövőben, menyire hiszünk abban, hogy erdélyi magyar sorsunk jobbra fordulhat. Ha ez a bizalom adott, az már fél sikert jelent.

Ehhez szeretnék kívánni minden kedves olvasónknak áldott ünnepet és boldog új esztendőt!